Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-02 / 9. szám
1929 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 39. oldal. Elpusztult somogyi református egyházak. Eddig azokat a gyülekezeteket soroltam el, melyek még mint a kiskomáromi egyházmegyébe tartozó anyaegyházak semmisültek meg. Még hátra van azon községeknek a felsorolása, melyekben anyaegyházak tulajdonképen soha sem voltak, legalább is nincsenek rá adataink, hogy lettek volna, — továbbá azok, melyek egyideig a kiskomáromi egyházmegyébe tartoztak s attól való elszakadásuk után semmisültek meg, , mint a külsősomogyi egyházmegyébe tartozó egyházak. Balatonmagyaród. Hivatalos összeírás csupán egyszer említi, a kiskomáromi anyakönyvben azonban sokszor találkozunk nevével, hogy itt valamelyik lelkész temetett, esketett stb. Nem tévesztendő össze a Somogyszil határában levő Magyaroddal, mely a török uralma idejében egy darabig falu volt. Csánki i. m. 147. 1. Thury i. m. I. 284. 1. Kiskomáromi anyakönyv. Pápa, Egyhker. levéltár. Dávod. 1634-ben Böhönyéhez tartozik Nemeskisfaluddal együtt, egyházának képviselője Kati Gergely dávodi lakos az akkori böhönyei lelkésszel való zsörtölődés miatt (Jobbágyi István. 1. Böhönye) jelen volt a kiskomáromi zsinaton. A középkorban ez is falu, ma pedig azok lakják, kiket vándor életutukon a grófi birtok gazdasági intézője (vagy bérlője) évről-évre felfogad. Csánki i. m. 50., Thury i. m. 1. 284., 286. 1. Gadács és Gölle (v. Gelle). Sorsuk azonos, a kiskomáromi egyházmegyéhez tartoznak 1629-ig, ekkor többedmagukkal elszakadtak, megalkotva a mai külsősomogyi egyházmegyét, 1700 körül azonban mind a kettő megsemmisült. Bővebb történetére nézve: Földváry Adalékok I. 101., 132., 134., 137., 139, 147., 186. 1. Thury i. m. 1. 170. Csánki i. m. 67. és M. prot. egyhtört. Adattár IX. 100., 109. Nagyszakácsi. Terebezddel együtt Tapsonyhoz j tartozott, épúgy mint Merke, azokkal együtt küldte el adományát a kiskomáromi iskola felépítéséhez. Ma 27 református van benne. Nára és Unyom. 1629-ben Bereczki Péter senior j a lelkésze, a társegyház Unyom. 1634. évi összeírás i már nem említi őket. Mindkettőnek egyszerre vész nyoma. i ' Thury i. ni. !. 228., 245., 285. Récse és Pósfölde. Galambok leányegyházai, mint ilyenek a kiskomáromi egyházmegyéhez tartoztak és hozzájárultak a kiskomáromi iskola felépítéséhez. 1657-ből még van róluk hir. Thury i m. I. 284., 339. Dun. Prot. Lap 1897. évf. 41. 1. Söjtör. Sorsa ugyanaz mint Gelse és Hahóté, (1. ott) t. i. az evangélikusok elfoglalták. Tab. 1618-ban a kiskomáromi egyházmegyéhez tartozott, lelkésze Erdélyi Lukács, utána Szokoli Gergely (1622—27), majd Kálnai András következett (1627—28). Ismételten 1652-ben találkozunk vele, de akkor már a kévéi püspökséghez tartozott. Az 1680-as években a község elpusztult, 1710 után települt újra. Ekkor egyháza is új életre kelt, csakhogy a felépült templomot a nemes vármegye becsukatta (1745) és a kulcsot mindaddig nem volt hajlandó visszaadni, mig »Felséges Asszonyunktól az exercitiumra gratiat« nem nyernek. Minthogy pedig nem nyertek, a templom nem lett többé a protestánsoké. Ma kevés evangélikus kivételével kath. Csánki i. m. 162. 1. Thury i. m. I. 170., 236. I. Payr i. ni. I. 485. Földváry i. m. 1. 186., 199., 200. Tarany. Muraközy Györgynek a Suffikar agához irt levelében történik róla említés, hogy mint a lábodi pap, úgy a »tarani (nem darányi?) is konkolyos tudományit, kiket kegyelmed el ne szenvedjen«. Bizonyára evangélikus voltukra céloz. Lehet, hogy azelőtt ref. volt, különben mért emelte volna fel szavát Muraközi. Eredménye nem lett, Tarany 1661-ben is ev. M. prot. egyhtört. Adattár IV. 97. Tászár. 1640-ben -ezt a kiskomáromi egyházmegyéhez tartozó egyháznak mondja egyik összeírás, ahol Horváth Pál a lelkész. Aztán eltűnt. Ma rom. katholikiusok lakják. Thury i. in I. 294., 302. Csánki i. ni. 165. Ujudvari. 1657-ben említik, lelkésze Károlyi Ferenc. Zalaszentgrót. Eleinte a kiskomáromi, majd a németujvári, körmendi, végül a pápai egyházmegyéhez tartozik. Lelkésze Nagy Gáspár 1615-, Paxa István 1627-, Nagymaráczi Balázs 1629. 1720-ban semmisült meg, Szecsődi János predikátorságában. M. prot. egyhtört. Adattár VII. 154. IX. 100., 107. Tóth Endre: A pápai református egyházmegye története. I. Pápa, 1927. 103. oldal. Vése. 1634-ben Nemesdédhez, aztán Inkéhez, ma ismét Dédhez tartozik. Mindig voltak református lakosai, azonban erősen fogyóban vannak. Fábián Zoltán: A nemesdédi ref. egyház története. Thury i. m. 1. 284. Payr i. m. I. 479. Az 1634-es évekből fennmaradt összeírások megemlítik még Keczelt, mely Kaposujlakkal együtt Kaposmérőhöz és Aracsot, mely S.-Visontához tartozott. (Vége.) Beck Gergely. The Princeton Theological Review. Volume XXVII. 486 1. Princeton, 1929. E nagytekintélyű folyóirat szerkesztője, Oswald T. Allis tanár oly szives volt, hogy 1925-től fogva ingyen küldte a becses kiadványt főiskolánk könyvtárának. Annyival nagyobb a sajnálkozásunk, hogy a múlt év megkésve megjelent júliusi számában azt olvassuk, hogy a princetoni presbiterianus theologiai fakultás tanárkara, amelynek kiadásában jelent meg eddig a folyóirat, elhatározta a folyóirat kiadásának beszüntetését. Ok nincs megjelölve, de nyilvánvalóan a hires theologiai fakultást fenntartó Presbiteriánus Egyházban a múlt években a fundamentalisták és modernisták közt folyt és még ma sem befejezett harcnak a következménye. Annyit támadták gyűléseken és lapokban a szeminárium néhány tanárát is, hogy az olvasóközönség úgy látszik elhidegült és meggyérült az olvasók száma. Az 1929-iki évfolyamban megjelent értekezések közül kiemeljük Vos újszövetségi tanulmányait: Pál tanítása a feltámadásról, A páli eschat-ologia struk-» túrája. Wilson tanár az Ószövetség szövegkritikájáról értekezik. A szerkesztő, Allis a következő érdekfeszítő témát tárgyalja: Modernista volt-e Jézus? Az Ószövetség erkölcstanáról a fájdalom, azóta elhunyt Greene írt két cikket. A Szentirás igazsága és az ihletésről vallott újabb nézetek címen Kretzmann értekezik. Egy misszionárius, Dodd azokat a kellékeket sorolja fel és veszi beható vizsgálat tárgyává, amelyek KÖNYVISMERTETÉS
