Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-20 / 16. szám
70 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1930. tent népe pogányságától, hogy elhatározta, bünbánatot és megtérést fog hirdetni. Asanti a nyugatafrikai bensziilött királyságok egyik leghatalmasabbika volt, de itt volt a pogányság is a legféktelenebb. Fővárosát, Kumaszit, a Vér Városának nevezték. A pogány istenek szent ligeteiben évente mintegy 10.000 embert öltek meg. Az áldozatokat a szünetnélküli háborúkban szerezték meg. A kiválóbb hadifoglyokat válogatott kínzásoknak vetették alá. Amikor a halálos Ítéletet kimondták, az áldozat száját azonnal felpeckelték, nehogy megátkozhassa a királyt, mert a királyt megátkozót, a régi asanti törvény szerint, azonnal meg kellett volna ölni. így azután borzalmas kinzatásokat hajtottak végre rajta, mig végül lefejezték. Ilyen talajon kezdte meg Opon a munkáját. Opon egyszerű lélek, a pénznek nincs rajta hatalma, élete szeplőtelen és sokat imádkozik. Különösen két képessége az, amivel eredményeket tud elemi, az egyik, hogy rögtön meglátja a pogány kuruzslók gonosz cselekedeteit és azokat a nyilvánosság előtt leleplezi. Elmondja, hogy kiket tettek el láb alól titokban. A másik képessége, hogy kitünően tud idézni az írásból megfelelő helyeket. Ez annál csodálatosabb, mert sem Írni, sem olvasni nem tud, de amit az írásból hallott, azt mélyen emlékezetébe zárja és alkalomadtán nagy hatással idézi. Hasonlóan Hamishoz, Opon is teljesen tartózkodik a politikától. Munkásságának eddigi eredményeként mintegy 20.000 ember hallotta az evangéliumot és kezdte meg a keskeny úton való járást. Egyik ott dolgozó protestáns missziói társaság 5000 ilyen bensziilöttet vizsgáztatott le és vett be a keresztyén egyházba. így dolgozik Isten. Vajha a keresztyén egyházak, köztük a mi magyar református egyházunk is, megértené az idők jelét, hogy a gabona megérett az aratásra. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az Atyát, hogy küldjön munkásokat az ő aratához. a The Defender után. (,v*-------------------------------------------Tii) * KONYVISMERTETES A ■ -....... ^ Rácz Kálmán: Jézus Krisztus foglya. Vezérfonal középiskolás biblakörök számára. Kiadja a Középfokú Iskolák Országos Református Missziói Bizottsága. Budapest, 1929. 8-r., 47 1. Ára 80 fillér. Hozzáértők előtt régóta ismert tény, hogy a csoportos bibliatanulmányozás akkor lesz igazán eredményes, ha a lelkes vezető minden egyes tagnak vezérfonalat is ad kezébe, melynek nyomán sokkal tartalmasabb lesz a heti közös tanulmányozás, mert a napi elmélkedést a vezérfonalban felvetett gondolatok irányították és előkészítették. Lie. Rácz Kálmán már hivatásánál fogva is sokat foglalkozott ilynemű munkával, évente vezet bibliakört tanítványainak és ez meglátszik e művén is, mely az azt használó diákok tanúsága szerint igazán olyan kérdéseket tesz fel, melyek a ma diákját érdeklik. Tanulságos és megszívlelendő a könyv elején található útmutatás: A bibliaolvasás tízparancsolata. Az ebben foglalt szabályokat nem lehet elégszer hangsúlyni. Az egész anyag 39 leckére van osztva. A feldolgozás történeti része a Cselekedetek könyvére és az apostol leveleire támaszkodik. Örülünk, hogy a hosszúnevű bizottság ilyen hasznos könyvet adott ki. Vajha középiskoláinkban mindenütt nagy érdeklődéssel forgatnák e könyvet és merülnének el Pál leikébe, hogy megteljenek erővel, bátorsággal, az evangélium ügye iránt lángoló buzgósággal. A 18. lapon az egyházi adóra vonatkozó megjegyzést én másként fogalmaznám, mert hiszen ahol nincs egyházi adó, mint Amerikában, ott is van kivetés, hogy mekkora adományt várnak az egyháztagtól. Vidovszky Kálmán: Imádkozó fiuk. Imádságok a mindennapi és a cserkészéletben. Protestáns fiuk számára. Budapest, 1929. Kis 8-r. 237. Vidovszky evangélikus vallástanár, a Luther-Otthon igazgatója, a cserkészmozgalomban jelentős szerepet játszik, a Magyar Cserkész szerkesztője és így minden előfeltétel meg van, hogy biztosak lehessünk: ez az ember ismeri a serdülő kor életét. E sorok Írója nem barátja a mások által készített imádságok elmondásának, mert hiszen az imádság a legegyénibb dolog a világon, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezen a téren is szükségesek a mankók, mig az illető meg nem tanul a saját lábán járni. Ebből a szempontból hasznos szolgálatot végzett Vidovszky, amikor a gyermeklélek alapos ismeretével,, buzgó protestáns öntudattal megírta ez imakönyvet, melyben az élet csaknem minden alkalmára találni megfelelő imádságot. A mű elsősorban evangélikus fiuk számára készült, amit bizonyít egy-egy elejtett szó, vagy kifejezés, amely elárulja, hogy szerző is evangélikus (pl. a 39. lapon a vizkereszt napján mondandó imádság, a 42. lapon: feketébe öltöztették a templom oltárát), de általában minden sorát elimádkozhatják reformátusok is. Remélve, hogy a műből nem sokára második kiadásra kerül a sor, szabad lesz kifejeznem azt a kívánságot, hogy a könyvecske kötve jelenjék meg, mert enélkül hamarosan tönkre megy a gyakori használattól. Az új kiadásban ki lehet javítani pár szépséghibát: a 15. lapon a borzasztó szót megdöbbentővel lehet helyettesíteni, a 47. lapon a rémesen szót, az 58. lapon a magyarok nagy istenét, a 130. lapon a földpup szót szintén más, megfelelőbb kifejezéssel felcserélni. igazán gyermekeknek való könyv, akik az apostoltól tanult hálaadó lélekkel örülnek a vendégeknek, a kedvenc ételeknek (51. 1.), de egyúttal kezdik látni az élet nagy kérdéseit és ezekben is az örökkévaló alapokra helyezkednek. ©©©'©@@@@@®©®©®©@©®@®@®©@®®®®@®@©®©@®®s@ I VEGYESEK § @S®@®®@@®®S)©®®@@@©©®®®®®®®®®:S>©®®@®®@®@® Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott húsvéti ünnepeket kívánunk! — Pethes Jánosról, a magyar tanítóképzés jeles munkásáról, nyug. tanítóképző-intézeti igazgatóról meleghangú nekrológot írt a Magyar Tanítóképző márciusi számában Kraft József pápai állami tanítóképző-intézeti tanár. A nagy szorgalommal összegyűjtött adatokon felépült és az elhunyt iránt érzett szeretettel megírt megemlékezésből láthatjuk, minő sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki Pethes János. Élete javarészét Csurgón, Léván és Pápán töltötte, mindenütt élénk részt vevén a református egyházi és tanügyi életben. Lapunkban számos cikke jelent meg. Tagja volt a belsősomogyi egyházmegye tanügyi bizottságának, a lévai egyház presbitere, a barsi egyházmegye tanácsbirája és kerületi képviselője volt. Mint egyházkerületünk tanügyi bizottságának tagja, részt vett a kerületi népiskolai rendtartás elkészítésében. Hátramaradt iratai közt említi Kraft a
