Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-08 / 23. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1930 junius 8. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- .Jfc, FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Pünkösd. A Szent Lélbk kitöltetésének előfel­tétele az volt az első pünkösd alkalmával, hogy „mindnyájan egy akarattal együtt va Iá­nak“ (Csel. 2i). A keresztrefeszítéssel be­következett nagy lelki leverettetés után a tanítványok végre feléledtek dermedtségük­ből. Várták a napot, melyen beteljesül a Mester Ígérete : „vesztek erőt, minek utána a Szent Lélek el jő ideátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán és Sanmriában és a földnek mind végső határáigu (Csel. Is). Ahogy Lukács elbeszéli, „mindnyájan egy szívvel-lélekkei foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben“ (Csel. 1 u). Közben végezték a napi teendőket, Mátyást apostollá vá­lasztották (Csel. 12e). A Szent Lélek ma is ott működik, ahol szívből imádkoznak, ahol a könyör­gés mint jóillat füstölgése száll fel az Atyához. Imádkozó seregre van szükség. Érezzük, hogy a Szent Lélek hiányzik az életből. Az egyén gyönge, bátortalan, az egyházban is sokszor ugyanez tapasztal­ható, ezért bizonyságtevése erőtelen. Hiány­zik belőlünk az egység is. Sokat foglalko­zunk kicsinyes dolgokkal, egymás ellen küzdünk, mert az imádkozó lelkűiét nem vezetett el bennünket Isten nagy, egyetemes céljainak egyakarattal való szolgálatára. A keresztyén világ most ünnepli az első pünkösd 1900-ik évfordulóját. Az egy­ségre törekvő nagy mozgalmak, melyeket Stockholm és Lausanne neve alatt fogla­lunk össze, bizonyítják, mennyire érzik a legerősebb egyházak, hogy messze vannak az Ur főpapi imádságától: „hogy mind­nyájan egyek legyenek“ (Ján. 17 21). Az igazi egységet csak a Szent Lélek tudja létre­hozni ; a Szent Lélek kitöltetésének pedig ma is azok a feltételei, amik az első pün­kösd alkalmával: imádkozás és munka. Az 1900 esztendős jubileum vajha meg­ihletné lelkeinket! Vajha kedvet kapnánk a kitartó imádságra, a szárnyaló hálaadásra és a nagy dolgokért való könyörgésre! Imádkozzunk nagy célokért és kíséreljük meg azokat megvalósítani. Nincs, ami any­­nyira egy táborba hozhatná az embereket, mint nagy eszmények kitűzése. De viszont nincs veszedelmesebb, mint mikor valaki­nek meg vannak a nagy eszményei és semmit sem tesz azok megvalósításáért. Jövel azért Szent Lélek Isten, hogy erősek lehessünk céljainkért dolgozni, min­den nap egy lépéssel előbbre menni; meg­becsülni a kicsinyt, hogy elérhessük a nagyot. Taníts imádkozni, hogy egy szív­hez jussunk és így a siker biztos remé­nyével dolgozhassunk ! p. j. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Május 14-én fél 9-kor indult el Püspök úr Tápról Tdpszentmiklósra. A presbitérium élén Mohácsy László lelkész mondott búcsúbeszédet s gyermekek sorfala közt, harangzúgás közben indult el a menet, melynek élén 15 tagú bandérium haladt. Tápszentmiklós határában Horváth József községi jegyző fogadta a főpásztort, az elöljáróság élén. Ide jött ki a tápszentmiklósi 12 tagú bandérium is, árvalányhajas magyar viseletben. A temp­lom előtt irisekkel ékesített díszkapu, tűzoltók, leventék, iskolás gyermekek sorfala és nagyszámú érdeklődő fo­gadja a vendéget. A harangok ünnepélyes zúgása jelzi, hogy valóban ünnepet ül az egész gyülekezet. A pres­bitérium élén Szeremley Lajos ig.-tanító mond üdvözlő­beszédet, Tóth Margit az iskolásgyermekek nevében gyöngyvirág és nefelejts-csokrot nyújt át. Tápi lovas­levente bandérium diszelvonulással búcsúzik Püspök úrtól, majd a tanítói lakon Püspök úr a küldöttségeket fogadta. A rom. katholikus fiókegyház nevében Serlein Ödön tanító, a Levente-Egyesület nevében Lamperth

Next

/
Oldalképek
Tartalom