Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-27 / 17. szám
1930 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 75. oldal. Nagy a munkamező, de kevesen vannak a munkások. — Az indiai protestáns egyház vezetősége a múlt esztendőben egy- könyvecskét* bocsátott közre, amely felhívás a hollandiai protestáns egyházakhoz. Tartalmát három szóban össze lehet foglalni: „Jöjjetek és segítsetek“. A helyzet Hollandiában az, hogy a lelkész könynyen kap állást, kényelmesebb életet is biztosíthat magának otthon, ahova családi kötelék is köti és így a legtöbb esetben nem vágyik arra, hogy az indiai gyarmatokba vándorolt hitsorsosai között dolgozzon. Pedig sok munkaerőre van szükség. A holland protestáns egyházaknak sürgős kötelességeik vannak azokkal a kivándorolt testvéreikkel szemben, akikre egyházi gondozás hiányában félő, hogy az egyház számára örökre elvesznek. Mindaz, amit a fentebbiekben töredékesen elmondottam, egy nagy figyelmeztetés a mi magyar református egyházunkra nézve is. Nálunk a helyzet egészen más. Nem azt akarom mondani, hogy nálunk nincsenek nehézségek. Sőt nagyon is sok van. Nem is azt akarom mondani, hogy nálunk kicsi a munkamező, a munkás pedig sok. Bennünket olyan veszedelem nem fenyeget, mint pl. a francia protestántizmust. De vigyázzunk, nehogy elveszítsük, ami még a miénk! Ha vannak egyházunknak nagy kötelezettségei, úgy a legnagyobbak között az a legelső, hogy hü, ragaszkodó, áldozatos és öntudatos híveket neveljen. Attól függ sorsa és jövendője, hogy meg tudja-e tartani, vagy kiejti kezéből azokat, akiknek lelki sorsa reá bízatott. Utrecht, 1930 április 11. Németh János. * Hét wondere ambt in Ned.-lndié (uitgegeven door hét Kerkbestuur). „Református telepítési politika“. A Kálvinista Szemle 1929. évi 39. számának vezetőcikkében dr. Sebestyén Jenő igen figyelemreméltó gondolatot tesz közkinccsé a fenti cim alatt. Azt hittem, hogy a kiáltó szó visszhangot ver, mert nagyon is életrevaló a gondolat. Örök mozgás, csoportosulás, tömörülés és széthullás a világtörvény. Ezelőtt csak 20—30 évvel is ki mert volna gondolni egy-egy református gyülekezet életképességére olyan városokban, ahol ma nagy reményekre jogosító egyházi élet lüktet és izmosodik egy-egy új tartó oszlopa a református Sionnak azok helyett a korhadó oszlopok helyett, amelyek talán századok viharát látták és állták, de a megsemmisülésig elerőtlenedtek és széthullanak. Új gyülekezetek: pusztuló gyülekezetek fogalma egymásból ered, egymással áll, vagy esik. Ma olyan tendenciát mutat a ref. egyházi élet, hogy a sorvadó falusi gyülekezetekben elveszett erők pótlására a városokba települnek át az erők. És ezt az áttelepülési kellene nekünk több figyelemre méltatni, sőt irányítani. Ez az, ami szólásra késztet és néhány sorban a telepítési politika gyakorlati alkalmazását akarja szolgálni hozzászólásom. Gyakran megesik velünk, hogy atyafiságunk, ismerőseink, híveink érdeklődnek, tanácsot kérnek, hogy hova menjenek nyugdíjba, ahol jól tölthetik hátralevő idejüket, ahol szerényen és mégis több kellemességben részesülhetnek. És az ilyen kérdésekre nem igen tudunk felelni, mert magunk is tájékozatlanok vagyunk. Ez indít arra, hogy némi tájékoztatót nyújtsak Keszthelyről. Keszthely az egyetlen balatonparti város, tehát a kuiturigényeket teljes mértékben ki tudja elégíteni. Balatoni és hévizi fürdője üdülést, gyógyulást, a Balaton partján páratlanul álló parkja, kiránduló helyei mindennapi szórakozást nyújtanak. A lakásviszonyok versenyen kívül állanak olcsóság és kínálat szempontjából. Feltűnően sok az eladó és kiadó lakás, s még több az eladó parcella. Jelenleg is 200 parcellát hirdetnek □ölenként U50—6 P-ig. A parcellázás még igen sokáig fog dominálni. A piacának a fürdők miatt óriási a felvevőképessége, de tekintettel az elsőrendű és bőséges termelésű körzetre, lényegesen olcsóbb, mint akár Tapolca, Sümeg, Kanizsa, Kaposvár piaca. Ha Grácról mondják, hogy a nyugdíjasok városa, Keszthelyre is ráillik, mert sok a nyugdíjas, azonban a mi híveink alig vannak képviselve, pedig a nagyszülők részéről a gyermekek, unokák nyaraltatása és iskolázása a legelőnyösebben oldható meg az itteni letelepedéssel. Ma már a vallásos hitélet gyakorlásának sincs hiánya és akadálya. Miért ne legyen a reformátusságnak is része, helye és otthona a Balaton mellett?! Alkalomadtán irányítsuk hát a települést tanácsainkkal. Szeretettel kérem az összes egyházi jellegű lapokat, vegyék át e tudósítás propagálását azzal, hogy a keszthelyi lelkészi hivatal ily irányban bárkinek szívesen áll rendelkezésére. Keszthely, 1930 április hó. Németh Károly, Diákkonferencia Budapesten. A Magyar Ref. Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége háromnapos konferenciát rendezett a főiskolák és középiskolák felsőbb osztályos diáksága részére a budapesti theol. akadémián április 13 —15-ig. Kerületi iskoláinkból, a főiskolából és a nőnevelő-intézetből 35-en vettek részt azon a seregszemlén, amelyre Nagymagyarország minden részéből jöttek diákok, diákleányok, hogy Krisztus zászlaja alá esküdjenek, hogy — Ravasz László konferenciát megnyitó szavai szerint — feltüzzék életüket fehér gyertyaszálakul a jövendő nagy karácsonyfájára, amely fénybe fogja vonni a holnapot, de őket meg fogja emészteni. Az ötszáz református diák virágvasárnap reggelén ünnepi istentiszteleten vett részt a Kálvin-téri templombán. Az Igét Kováts J. István dr. hirdette. Istentisztelet után a íheológia dísztermébe vonult az ifjú sereg a konferencia megnyitására. Itt dr. Sebestyén Jenő, a Szövetség szénior osztályának elnöke üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Ravasz László püspök urat, aki válaszul mondott nagy beszédében olyan programrnot adott a magyar ref. diákságnak, amely a magyar református egyház négy évszázados szenvedélyét dobogtatta meg a szivekben. Sok ifjú szemben csillogtak a meghatottság könnyei; volt olyan is, aki hangosan zokogott fel az áldottan hulló szavak terhe alatt. A konferencia megnyitását nyomban követte az első előadás. Buday Gergely : A félreismert Jézus. — Este a régi képviselőházban irodalmi és művészestély volt, melynek gazdag műsorán szerepeltek: Kiss István, dr. Sebestyén Jenő, Orosz Julia operaénekesnő, Bartos Gyula, a Nemzeti Színház tagja, dr. Kováts J. István, Zsámboki Miklós gordonkaművész, Zeitler Etelka, Komáromi.János iró, a Goudimel-énekkar és Dobos Károly, a Szövetség elnöke. A virágvasárnapi áldások folytatódtak a következő napok bibliatanulmányozásra fordított reggeli csendes óráiban (első nap: Diákbünök, második nap: Megtartó erők) és előadásaiban. Az előadásokat megbeszélések
