Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-20 / 16. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 69, oldal. Mi szívesen vagyunk az egységes keresztyén társadalomnak a katolikusokkal és keletiekkel együtt egyenlő jogú tagjai, de olyan jogi teóriát, melyben az egyik fél, a katolicizmus egész, a másik fél pedig, a protestantizmus abban csak rész, nem fogadunk el. Társadalmi kapcsolatot szívesen vállalunk, jogi összeköttetést visszautasítunk, mert protestáns felfogás szerint Jézus egyházának három, teljesen egyenlő jogú és történelmileg egyforma értékű része van: a katolikus, keleti és protestáns — nem levágott, hanem nagyon is ■élő és virágzó — rész. Elmúlt a keresztyén hajnal, fennragyog már Jézus napja az égen, hogy onnan ne áldozzon le soha. Pedig másfélezer évig tartó vágyakozó sejtelmekkel teljes történelmi folyamatra volt szüksége az időnek ahhoz, hogy minden Őt kereső ember megláthassa Jézust. Először csupán a hegy csúcsán állók pillanthatták meg, majd a hegy oldalán lévők is, s csak legvégül a völgy mélyén élők. S ime most már a boldog emberiség szabadon választhatja meg üdvösségének helyét, tetőn, lejtőn, vagy völgyben; ott, ahonnan legjobban szemlélheti Jézus gyönyörűségeit. Elmehet, ha tetszik Rómába, s a katolikus pápa segítségével gyönyörködhet Jézusban; ha pedig az a Jézus, akit Rómából szemlélve észlel, nem felel meg vágyainak és sejtelmeinek, igénybe veheti a keleti orthodoxia püspökeinek segítségét üdvözülésére; ha pedig elég erős a hite hozzá, hogy emberi segítségre ne szoruljon, akkor saját szemeivel nézi, szereti és imádja a protestáns Jézust. Dr. Schindler Aladár nyug. államtitkár, a drégelypalánki ref. ehm. tanácsbirája. Két szerecsen próféta. Az evangélium nem tisztán emberi ügy, maga Isten harcol érdekében. Ha mi restek, közönyösek vagyunk, az Ür a kövekből is támaszt fiakat Ábrahámnak. Ez a felemelő igazság teljesedett be a két szerecsen prófétának, Harrisnak és Oponnak az életében. Mi itthon nem is sejtjük, hogy mik történnek más világrészieken. Afrika nyugati partvidékén, az Elefántcsont- és az Aranyparton Isten Lelkének csodálatos ihletésére nagy ébredések voltak és vannak. Harris Liberia köztársaságnak egyik jelentéktelen kis falujában, Cape Palmasban éli öregsége napjait, várva a »hazamenetelt« az Atyához, Opon még javakorbeli férfi, 40—45 éves, aki, ha Isten is úgy akarja, még számos esztendőn keresztül lesz buzgó prédikálója az örök evangéliumnak a fekete faj között. Harris próféta — mert csak így ismerik — teljes nevén Harris Vilmos Wade, a tengerjáró Krunép közül való. Harris is a parton fehérárut felszedő hajókon szolgált esztendőkön keresztül. Érintkezésbe jutva a partvidék keresztyén gyülekezeteivel, Isten megnyitotta szivét az evangélium előtt és megtért. Neveltetése annyiból állt csupán, hogy megtanult írni és olvasni. Anyanyelvén, a krú nyelven kivül csak a partvidéken elterjedt, idegen szavakkal telített, angol nyelvet beszéli, amely annak a vidéknek a lingua francaja. Mivel ott csaknem minden falunak más tájszólása van, Harris ezt a kevert apgol beszédet használta a különböző törzseknél, mert ezt mindenütt megértették, illetve mindenütt akadt olyanra, aki erről a nyelvről tolmácsolni tudta. Harris lelkében erősen élt a tudat, hogy ő Isten követe és ez valósággal ellenállhatatlan erőt kölcsönzött igehirdetésének. Biztos volt a felől, hogy Isten üzen általa és az ilyen ember foglyul ejti a hallgatóságát. Igehirdetése főleg a pogányságtól való elfordulást, a bálványok és fétisek eltörlését és másfelől az Isten ama Bárányához való fordulást tartalmazta. Prédikálásának meglepő hatása volt. Sok ezren, néha egész falvak, összetörték bálványaikat és megtértek az igazsághoz. Egy helyen nem maradt sokáig, hanem ment tovább, hogy minél többen meglássák az igaz világosságot. Harris élete maga a léghathatósabb prédikáció. Jelleme megtámadhatatlan. Apostoli tisztaságban és egyszerűségben él, adományt sohasem fogad el, holott néha a hálás megtértek nagy értékeket ajánlottak fel neki. Csak szerény ételre és éjszakai szállásra van szüksége. Apostoli munkájából vagyont nem szerzett. Munkája eredményét különbözőképen értékelik. A számot illetőleg 50—100 ezerre teszik a megtérteket, akik a legtöbb esetben kitartottak az evangélium mellett. Néha 10 évig is vártak, mig végre misszionárius ért hozzájuk, aki azután alaposabban megtanította őket az evangélium igazságaira. Harris arra buzdította őket, hogy építsenek templomot, szenteljék meg a vasárnapot és gyűljenek össze egyszerű istentiszteletre, amelyet ő állapított meg. Meghagyta nekik, hogy imádkozzanak állandóan, hogy Isten küldjön hozzájuk tanítókat, akik vezessék őket az új utón. De figyelmeztette őket, hogy ne fogadjanak el olyan tanítókat, akik a Biblia nélkül jönnek. Ez az óvatosság mentette meg a gyülekezeteket a róm. katholicizmustól. A mozgalmat az üldözések sem kerülték el. Harrist és segítőtársait a francia hatóságok bebörtönözték, mert politikai zavarokozónak tartották, de a mozgalom tisztán vallásos talajon maradt mindvégig. Szomorú, hogy a mozgalom elérte tetőpontját és a világkeresztyénség initsem tudott róla és amikor a misszionáriusok értesültek a csodálatos munkáról, a missziói bizottságoknak sokáig nem volt pénzük és emberük, hogy e nagy lelki éhséget kielégíteni tudták volna. Egy Davis nevű misszionárius írja, hogy körülbelül 200 templom van, némely gyülekezet tagjainak a száma 1200. Egy másik, Roseberry nevű, elmondja, hogy ő bejárta ezeket a gyülekezeteket, melyek kitörő örömmel fogadták, mint az imádságaikban kért tanítót, de neki is tovább kellett mennie és bizony a Harris-keresztyének közül még ma is sokan lelki vezetők nélkül állnak és várnak. Az afrikaiak türelme közmondásszerü. Egyik elterjedt közmondásuk így hangzik: »Türelem a világ orvossága«. A másik szerecsen próféta, akiről most kezdenek jönni a hírek: Opon. Ez az új mozgalom az előbbinek a gyümölcse. Opon Sámuel öt esztendeig prédikált az asanti nép erdőségeiben, ugyanolyan meglepő eredménnyel, mint Harris. Opon, az Írástudatlan benszülött, börtönben volt az Elefántcsont-parton. Ugyanebben a börtönben volt az egyik Harris-keresztyén, aki Opont az Úrhoz vezette és bátorította őt, hogy csak imádkozzék, ki fog szabadulni. Ki is szabadult és hazament régi otthonába, beszegődött egyik kakaóültetvényeshez. Itt egyszer látomása volt, hogy Isten az asantiak királyait és törzsfőnökeit arra kényszeríti, hogy igyák meg azt a rengeteg vért, amit a‘ pogány szertartások közben kiontottak. Opon annyira megret-
