Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-13 / 15. szám

1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 63. oldal. I VEGYESEK 1 («í © @<S@@®©@®®®®®®®®®®©®®®®®®@®®®®©®®®©®®®®® Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkész Urak figyelmét, hogy a nagypénteki perselypénz a Nagypénteki Református Társaság által nevelt árvagyermekek részére, nevezett Társaság gond­noki hivatalához (Budapest, //., Szilágyi Dezső tér 3.) küldendő be. — Személyi hír. Dr. Antal Géza püspök úr, aki a hét folyamán a fővárosban részt vett a* közös protestáns bizottság ülésén és az egyetemes református konvent tanács­kozásain, szombaton délután székhelyére visszaérkezett s tavaszi püspöki kőrútjának megkezdéséig itthon tartózkodik. — Gyászhir. Részvéttel értesültünk, hogy Csefkó József ref. segédlelkész Debrecenben, 24 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Halálát szülei, öt testvére és menyasszonya gyászolja. Á megboldogult a gimnáziumot Pápán, a theologiát Debrecenben végezte. Az Úr vigasztalja meg hátrahagyott szeretteit. — Dr. Ravasz László dunamelléki püspök Bereczky Albert budapesti lelkész kíséretében március 30-án túlsó Komáromban istentiszteletet tartott, mely alkalomból a régi dunántúli egyházkerületnek e legnagyobb temploma zsúfo­lásig megtelt református és másvallásu hallgatósággal. Dél­után Bereczky Albert végezte az istentiszteletet, este pedig a templomban vallásos estély volt, amelyen dr. Ravasz László bibliamagyarázatot tartott, előimát Galambos Zoltán komáromi lelkész, záróimát dr. Ravasz László mondott Bereczky Albert a magyar reformátusság lelki megújhodá­sáról beszélt. Rácz Elemér magyarsóki lelkész felesége or­gona kíséretével hegedült, Göttl Erzsébet szavalt és a Ref. Ifj. Egyesületnek a Ref. Leánykor énekkarával egyesült vegyeskara énekelt. A Komáromi Lapok külön cikkben fog­lalkozik a látogatással, mely a gyülekezetre felejthetetlen benyomást gyakorolt. — A Protestáns Munkaadók és Munkások Világ­­szövetségének hollandiai titkára, Amelink H. és svájci ágának titkára, Haas-Schneider J. magyarországi kőrútok­ban folyó évi március 30-án Tatabányára érkeztek Horváth László és Töltéssy Zoltán lelkészek kíséretében s az evan­gélikusokat is gondozó ref. egyház által rendezett prot. munkásgyülés keretében áldott szolgálatot végeztek. A gyű­lést délelőtt alkalmi istentisztelet előzte meg," melyen meg­jelent a tatai egyházmegye minden életrevaló megmozdulás iránt lelkesedő esperese, Löké Károly is, ki a délutáni ün­nepélyen közének után a megnyitó imádságot s bibliaolva­sást tartotta. Horváth László bemutatván a külföldi vendé­geket, mindkettőnek előadását tolmácsolta. Amelink H. a Szövetség mibenlétét, célját és Hollandiában elért eredmé­nyeit ismertette; Haas-Schneider J. pedig különösen azokat a problémákat tárta fel, melyekkel hiába birkózik az egyes ember s amelyeket Isten Igéjének alapján, az egyházzal karöltve, a munkaadók és munkások testvéri összefogása oldhat csak meg, anélkül, hogy politikai pártot képeznének: 1. gazdasági tekintetben (Selbsthilfe, Bruderhilfe, Gottes­hilfe) ; 2. a szükséget megelőző gondoskodásban (kér. kö­zösség ; törvényes úton javítani a munkás helyzetén, szem­ben a törvénytelen — forradalmi — úttal); 3. a kér. sze­mélyiség nevelésében (a keresztyénség keretein kivül nincs megoldás; a soc. kérdés = vallásos kérdés, nemcsak anyagi előnyökről van szó, hanem a jó lelkiismeret — a bünbo­­csánat — és istengyermekség tudatáról is). Az egyszerű munkástestvérek ajkán felhangzó, mélyhatásu bizonyságtevé­seket Tatár István bányatársulati számtiszt, egyházi jegyző köszönte meg az idegen nyelvek között élő és ható ugyan­azon Lélek aposztrofálásával. Az egyházi vegyeskar éneke, Vargha István irredenta dala (Kovács Béla helybeli kántor szerzeménye), Dvorák Ede—Kovács Béla duettje élénkítet­ték a tartalmas műsort, melyet a helybeli lelkész holland­­német-magyar nyelven elmondott Úri imádsága és a Him­nusz eléneklése rekesztett be. — A Népház nagytermét szinültig töltő gyülekezet egyrésze s az ifjúság azután a templomba gyűlt, hol Töltéssy Zoltán lelkész, K. I. E. nem­zeti titkár ismertette az Ifjúsági Egyesületek munkáját le­nyűgöző közvetlenséggel. Március 30-ika a tatabányai mun­kásgyülekezetnek Isten jókedvéből való napja volt, melynek eredményeiről, adja Isten, hogy mielőbb örvendetes hírek­kel számolhassunk be. — Lelkészbeiktatási és belmissziói ünnep Csák­­berényben. A csákberényi gyülekezetnek egyhangú meg­hívással megválasztott lelkipásztorát: Kathona Gézát, folyó évi április hó 6-án iktatta be állásába Medgyasszay Vince esperes, ehker. főjegyző, lélekemelő szép beszéddel. Az új lelkész fiatalos tűzzel s lelkesen előadott pásztori beköszön­tőjét áhitatos figyelemmel hallgatta az egész gyülekezet. Úgy az egyhangú választás, mint a presbitérium tagjainak a templomi ünnep után tartott gyűlésen s a beiktatási la­komán tett nyilatkozatai azt látszanak igazolni, hogy az új lelkipásztor szeretetreméltó s közkedvelt egyénisége a köl­csönös megértés és békesség szellemét biztosítani fogja a gyülekezetben. — Ugyanaznap délután belmissziói ünnep tartatott a templomot zsúfolásig megtöltött gyülekezet jelen­létében, Miklós Géza sz.-fehérvári, Vargha Sándor magyar­­almási és Ábrahám János móri lelkészek közreműködésével. — Lelkész kibúcsuzás Kutason. Március 23-án lélekemelő ünnepnapja volt a kutasi ref. egyháznak. 23-án búcsúzott el 40 éven át volt lelkésze: a nyugalomba vonuló Mezey Pál, ki r életének minden munkásságát a kutasi egy­háznak adta. Épített templomot, lelkészlakot, iskolát — épí­tett és adott a sajátjából —, mig végül búcsúbeszédjének elmondására neki magának nem maradt ereje. Ezen a na­pon felekezet- és társadalmi különbség nélkül mindenki ott volt az istentiszteleten, hogy a kibúcsuzást meghallgassa, melyet Luk. 16—17 alapján tartott bevezetés után Beck Gergely h. lelkész olvasott fel. „Ha el is megyek közüle­­tek, szivem, melyet tinektek adtam: veletek marad.“ És a szemek megteltek könnyel, a szivek fájdalommal; a temp­lomot pedig betöltötte a csöndes zokogás. Áldás után P. Kovács József szólt a gyülekezet nevében s megköszönte a 40 év áldásos munkáját, végül ígéretet tett, hogy az igazi lelkipásztor emléke a gyülekezetben örökké élni fog. A templom előtt az ott levő sokaság megvárta a pásztort, hogy mégegyszer megáldja. A presbitérium külön búcsúzott el s nevében Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok, a kutasi ref. egyház tb. gondnoka szólott. „Szí­vért mi is szivet adunk, de ezzel nem leszünk szegényeb­bek, sőt gazdagodunk. Á nyugalomnak ideje legyen békés, legyen boldog s a búcsuzás után találjon örömet gyer­mekei és unokái körében.“ — Cserkészvezetők tanácskozása Sárospatakon. A sárospataki református cserkészcsapatok vezetőinek meg­hívására április 6-án mintegy 20 református cserkészvezető megbeszélést tartott Sárospatakon a cserkészmunka időszerű problémáiról. A jelenlevő cserkészvezetők egyértelműen oda­nyilatkoztak, hogy a cserkészet jellemnevelő munkája csak akkor lehet eredményes, ha az az evangéliumon alapszik. A tanácskozás folyamán megvitatták az evangéliumon ala­puló cserkészmunka módszereit is. A megjelent cserkész­­vezetőket a főiskola nevében dr. Mátyás Érnő közigazgató üdvözölte, mire Vitéz Faragó Ede orsz. vezetőtiszt válaszolt. Tóth Kálmán az evangéliumi cserkészmunka fejlődéséről tartott előadást. Délután Tárcsy Árpád tanár vezetésével a cserkésztisztek megtekintették a Rákóczi-várat, a főiskola könyvtárát pedig dr. Gulyás József könyvtárnok ismertette. Este hangulatos tábortűz fejezte be a nap programját. Kollégiumunk cserkészcsapatát a tanácskozáson Horváth Endre cserkészparancsnok képviselte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom