Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-30 / 13. szám
( 1930 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. Moltke szavaival éljünk, azokban a kis ólomkatonákban, melyeket csatasorba állítanak szellemi csaták megvívására, óriási, eléggé nem méltányolható erő van, mert a népleiket és felfogást erősen befolyásolják, mentalitását irányítják, a népjellemre és egyesre rányomnak bizonyos bélyeget, a nagyobb közületek akaratát tendenciózusan jobbra-balra hajtják. Ez a meglátás indította Pap Géza szalkszentmártoni lelkészt a Csendes Esték megindítására, hogy a sajtó felhasználásával a lelkeket Jézus Krisztushoz vezesse. A sorozatból az első füzet már megjelent a szerkesztő tollából »A halál árnyékának völgyében« címmel, kórházi lelkészi szolgálata közben szerzett tapasztalatai alapján. Ennek a kis füzetnek egyik főerőssége a népevangélizálás alapprincipiumának szemelőtt tartása: egyszerűen, félreérthetetlenül világosan, minden tudományos szint és pózt mellőzve, beszél. Olvasása közben úgy tetszett, mintha láttuk volna Pap Gézát, amint szalkszentmártoni atyafiakkal beszélget az utcán és kerestelenül »meséli« nekik fővárosi élményeit, miket a betegek között az Istvánkórházban szerzett. Négy esetet mond el, mindegyik egy kis élettörténet más-más megvilágításban, de ugyanazzal a céllal. Olyan általános esetek ezek, hogy nemcsak a kórházban, de minden egyes faluban talán épp abban a formában, ahogy Pap Géza előadja, naponként ismétlődik. Csupán az »Egy gyötrelmes mondatban« csendül ki a prédikáló hang, a többiekben e nélkül a hang nélkül igen építően hirdeti az igét. Egyelőre minden hónapban egy füzetet ad ki a szerkesztő 16 oldal terjedelemben. Egy füzet ára 20 fillér, tehát igen olcsó, melyből a terjesztőknek még tud a kiadóvállalat 25o/0 tiszteletdíjat juttatni. A sorozatra elő is lehet fizetni félévre (6 szám), az előfizetési díj 1 pengő. Mind a lelkipásztoroknak olvasásra, mind a hívek között való terjesztésre igen melegen ajánljuk a Csendes estéket, miknek igen rokonszenves bemutatkozása ez az első füzet. Gy. iá © 1 VEGYESEK 1 ® © — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök úr öthetes hollandiai tartózkodás után március 26-án délután Pápára érkezett. Fogadására a pályaudvaron megjelentek a kerületi intézetek, a ref. gyülekezet vezetői, a theol. akadémia tanári kara és ifjúsága, akik a vonatról kilépő püspököt lelkes éljenzéssel fogadták. — Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kaposvári beszéde, melyet az ottani református gyülekezet kulturestjén, a városi színházban tartott, országos érdeklődést váltott ki. A miniszter úr a neonacionalizmus lényegét ismertette és többek között a következőket mondotta : „A magyar fajtában megvan az őserő. Soha nemzet a világon nem lett volna képes kiállni akkora szerencsétlenséget, mint a magyar. Ha a magyar nemzet nagynak bizonyult a történelemnek ritka jó óráiban, sokkal nagyobbnak bizonyult mindig a veszély pillanataiban és a katasztrófák után. A Gondviselés nagy csapásokat mért reánk, de erőt'is adott, hogy megbirkózzunk ezekkel. És akármilyen nagyszerű is ez a mondás: Nem, nem, soha! — engem gondolkodóba ejtett, mert e nagyszerű gondolat negatív a fogalmazása miatt. Ne azt mondjuk, hogy nem akarunk valamit, hanem azt, hogy,akarunk valamit és keressük meg'valósításának eszközeit. És ebben van a nemzeti aktivizmus programmja. Cselekedni a cél elérése érdekében, nem pedig a negatívumra szorítkozni. Tehát egy nemzeti pozitivitás programmja az, amit én neonacionalizmusnak neveztem. Barátokra csak akkor számíthatunk, ha azt látják, hogy magunkon önmegtagadással, munkával és minden energiánk tervszerű megújításával segíteni akarunk. Szóval igazán csak akkor segíthetünk magunkon, ha ki tudjuk termelni lelkűnkben azokat az erkölcsi értékeket, amelyekre egy megújhodni akaró nemzetnek szüksége van. Ezek a belső erkölcsi érzések dgy nemes nekilendülés, de azután elhatározás, akarat és qselekvés. Ez a nemzeti pozitivizmus és aktivizmus programmja. Nekünk arra kell törekednünk, hogy tudjunk erősen akarni, s ha elhatároztuk magunkat s akarunk, tudjunk átütő erővel cselekedni. — Dr. Antal Géza püspök úr a Németalföldi Magyar Szövetség meghívására Rotterdamban tartotta hollandiai útjának utolsó előadását. Az előadást megelőzően Hanegsaaff Boldizsár rotterdami főkonzul Antal Géza tiszteletére ebédet adott. Az előadásra a Tivoli dísztermében nagyszámú közönség gyűlt egybe. Megjelent többek között Kaczkowski lengyel főkönzul, De Neeve őrnagy, Grimm tábornok, Marskowski konzul, Schraver főszerkesztő és még sokan mások. Előbb egyik különteremben a Rotterdami Magyar Egyesület, a Magyar Szövetség helyi csoportja tartott összejövetelt. Itt a hollandiai magyarság nevében fejezték ki köszönetüket. Antal Géza hosszabb beszédben válaszolt. A Tivoli dísztermében Hanegraaff Boldizsár üdvözölte püspök urat. Összehasonlította Rotterdam helyzetét Magyarország helyzetével; mindkettőt riválisok veszik körül, de annak a reméiryének adott kifejezést, hogy a jog és igazság előbb-utóbb győzedelmeskedni fog. Püspök úr a XVI-—XVII. század szellemi életének ismertetésével kezdte előadását. A különféle szellemi mozgalmak és adott körülmények alapozták meg a két ország közötti szellemi kapcsolatokat, amelyeket a Hollandiába százával járó magyar studensek mélyítettek ki igen nagy mértékben. Részletesen ismertette az akkori magyar diákok életét a hollandus egyetemeken, majd azok viszontagságos utazásait a két ország között. Ezután rátért az újabb szellemi kapcsolatokra az irodalom, zene és művészet terén, majd hosszabb ideig időzött a gyermekakció révén teremtett új helyzet ismertetésénél. Püspök úr előadásáért Hanegraaff Boldizsár mondott köszönetét. Margerete van Overbeeke, egy hollandus leányka, aki tökéletesen megtanult magyarul, rövid magyar beszéd kíséretében a Németalföldi Magyar Szövetség tagjai nevében virágcsokrot nyújtott át püspök úrnak. Ézután vetítettképes előadás következett Magyarországról és a magyar népről. Körülbelül 150 diapozitivet mutattak be Budapestről, Szegedről, Debrecenről, a Hortobágyról, Pécsről, Sopronból. A magyarázatokat holland nyelven Széli Sándor mondotta. A közönség ezt az előadást is rendkívül nagy Tetszéssel fogadta. — A debreceni ref. egyház főgondnokává dr. Vásáry István polgármestert, egyházkerületi főjegyzőt választotta meg, aki eddig is értékes munkása volt az anyaszentegyháznak. A fiatal, tetterős, nagy képességekkel megáldott főgondnoktól sokat vár nemcsak a debreceni gyülekezet, de az egész magyar református egyház. Ad multos annos ! — Gyászhir. Őszinte részvéttel közöljük, hogy Nagy András nagyacsádi református lelkész atyánkfiát súlyos gyász érte, fia Bandika öt éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. Az Úr vigasztalja meg a bánkódó szülőket. — Miniszteri biztos. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr a pápai ref. tanítónőképző-intézethez Szabó Gábor főiskolai tanárt küldötte ki az 1930. év folyamán megtartandó tanítóképesítő vizsgálatokra miniszteri biztosul.