Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-23 / 12. szám

1930

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

51. oldal.

volna. Úgyszintén a fogoly címszóban adni kellett volna a Canabis chukar és Francolinus francolinus tudományos madárnevek mellett azok magyar neveit is. Az előbbit Brehm alapján talán szirti fogolynak, a másikat meg vagy frankóimnak mint Brehm nevezi, vagy pedig a Révay Lexikon nyomán vörös vagy francia fogolynak lehetett volna magyarul megnevezni. E megjegyzéseink azonban semmit sem vonnak le a füzetek értékéből; ezeket is legmelegebben ajánljuk olvasóinknak. j. L.

Müller Vilmos: Sundar Sing. Fordította ifj. Biberauer Richard. Előszóval ellátta és átnézte Czeglédy Sándor. Budapest, 1930. Filadelfia Diakonissza- Egylet kiadása. 8-r. 94 1.

A huszadik század első , negyedének nagy apostolával foglalkozik a kis könyv. Sundar Sing az indiai előkelő család fia, kinek oly csodálatosan ragadja meg ifjú lelkét Krisztus, lemond minden születési előjogról, gazdagságról, magára veszi családja haragját, átkát s mint kitagadott, otthontalan zarándok (sadhiu) járja India falvait, városait, hogy bizonyságot tegyen pogánytesvérei milliói előtt Jézus Krisztus üdvözítő erejéről és isteni hatalmáról. De ez nem elég. Mint zarándok behatol az elzárt Tibetbe, mert ennek megtérítése égeti a lelkét. Bár minden alkalommal életét teszi kockára, mert Tibetbe keresztyén misszionáriusnak bemenni egyet jelent a halállal, több éven át megismétli ezt az utat, valahányszor a Himalája zord tele annyira enyhül, hogy a szorosok járhatók és Isten csodálatos módon mindig kiragadja a halál torkából. Az év többi részében bejárja India déli tartományait, ahol ezrektizezrek hallgatják az indus lélek égő szomjúságával beszédeit.

Ura parancsára felkeresi a nyugati államokat is. Eljön Európába, majd Amerikába, nem mint prédikáló, hanem mint bizonyságtevő tanítvány, mert mint mondja, nálunk »prédikálnak eleget«. Azonban a nyugati keresztyénség nagy kiábrándulás volt a számára. »A pogányok magukkészítette bálványokat imádnak, de kereső lélekkel, ellenben a nyugati keresztyénség, önimádatba merült«, mondja egy helyen. Általában lesújtó minden szava, mellyel a Nyugat keresztyénségéről szól. »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akiket az arany súlyosan megterhelt s én megnyugosztlak titeket« mondja az amerikaiakra, kikhez bizonyára így szólna Jézus. »Az emberek Európában évszázadokon át benne éltek a keresztyénség áldásaiban, de a keresztyénség nem hatolt beléjük. Materiálizmus és intellektuálizmus keményítették meg a sziveket« mondja nekünk európaiaknak. Bár kétszer kel útra Nyugatra s mindenütt a legnagyobb ünnepeltetésben van része, szerény és alázatos mindig s alig várja, hogy visszatérhessen indiai hazájába, a-»csendbe«. Szerinte az elpártolt Nyugat helyett Jézus most a pogányok között kezdi kijelenteni magát, mert ott szívesen fogadják és tisztelik Öt. Azért jött ő is a pogányok közül hozzánk, hogy bizonyságot tegyen Jézusról azok előtt, akik elpártoltak tőle. Életét egyetlen történelmi egyháznak a szolgálatába sem állította. Ezért nem kerülhette el a támadásokat sem. Egy jezsuita közönséges csalónak nevezte. Nem kevésbbé volt része protestáns racionalistak és ortodox theológusok részéről is támadásban, de akik őt személyesen látták, beszédét hallgatták, valami lebilincselőt éreztek lényéből kisugározni, ami magasra emelte őt, a többi fölé. Egyházi méltóságok, püspökök, érsekek (anglikán) jelenlétében is azt kellett érezni, hogy ő mindenkinél na .h

gyobb. 1929 április havában Sundar újból Tibetbe indult s azóta nyoma veszett. Lehet, hogy a veszélyes útban pusztult el, az is lehet, hogy mártírhalált halt. Az eddigi kutatások nem vezettek eredményre hollétére vonatkozólag. Egy bizonyos, hogy akármilyen módon jutott Urához, most Vele boldog együttlétben van.

Mikor leteszi az ember ezt a könyvet kezéből, úgy érzi, hogy egy gazdag, bővölködő életszemlélet után körülötte minden sivárrá, kicsinnyé és szegénnyé lesz. Hol van a magyar Sión Krisztusban bővölködő élete? Aki látni akar jobban, olvassa ezt a könyvet. Kapható az Egyházkerületi Iratterjesztésben. Sz. E.

@@®®®®®@©@@®®®®@®®®®®®®®®®®®®@®@®@®©®@®

I VEGYESEK 1

@ © @@@®®®@®®®®@@®®®®®®®®®®®®@@®®®®®®®®®®®®

— Dr. Antal Géza püspök úr március 15-én délelőtt érkezett Hágába. Az állomáson fogadtatására megjelent a Németalföldi Magyar Szövetség hágai csoportjának küldöttsége. Horváth László megható szavakkal üdvözölte püspök urat, aki az állomásról a követségre hajtatott, ahol Török Béla hágai magyar követ a tiszteletére dejeunert adott. Délután impozáns keretek között ünnepelte meg március idusát a hollandiai magyarság. Hágában a Paulez-szálló termeiben, nagyszámú magyar és a Magyar Szövetség meghívására igen szépszámú előkelő hollandus közönség jelent meg. Az ünnepségen Antal Géza dr. püspök úr tartott egyórás előadást Magyarországról és a magyar népről, amit a közönség igen nagy érdeklődéssel hallgatott végig.

— Kormányképviselő. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a folyó iskolai év végén megtartandó érettségi vizsgálatokhoz a pápai ref. gimnáziumhoz Nagy József pécsi Erzsébet tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt, a csurgói ref. reálgimnáziumhoz Torday Lajos budapesti Vili. kér. állami Zrínyi Miklós reálgimnáziumi rendes tanárt küldötte ki kormányképviselőnek.

— A Magyar Kálvin Szövetség Bernát István felsőházi tag vezetésével f. hó 20-án, csütörtökön délután 5 órára a Nemzeti Múzeum állattárának előadói termébe (VIII., Baross-utca 13. földszint) huszonöt egyesületet hivott egybe, mely értekezleten a megrendült családi élet védelmére szükséges teendőket beszélték meg.

— Nyugdíjaztatás. Az országos református lelkészi nyugdíj és özvegy-árva gyámintézet végrehajtó bizottsága folyó hó 5-én tartott ülésén Vikár János szalafői lelkészt saját kérelmébe, 49 betöltött teljes szolgálati év alapján, folyó évi julius hó 1 napjával nyugdíjazta. Ugyancsak saját kérelmére nyugdíjazta a bizottság László János lábatlani lelkészt 49 betöltött teljes szolgálati év alapján folyó évi október hó 1. napjával.

— Lelkészbeiktatás. A zsigárdi ref. gyülekezet egyhangú meghívással megválasztott új lelkészét, Kalicza Lászlót, március 16-án iktatta be lelkészi állásába Pap K. Árpád vágfarkasdi lelkész, esperesi megbízott. A felemelő ünnepélyen megjelentek többek között Tóth Kálmán tb. esperes, deáki, Boross Kálmán kamocsai, Sándor Benő negyedi, Galambos Zoltán komáromi lelkészek, Füssy Kálmán szenátor, Koczor Gyula, a magyar nemzeti párt kerületi elnöke, dr. Baranyay József lapszerkesztő. Kalicza László szívből fakadó beköszöntő beszédjét nagy figyelemmel hallgatta a gyülekezet. A hívek a vendégeket magyaros vendégszeretettel fogadták s részükre közebéd volt. A közebéden a zsigárdi ref. leánykor tagjai szolgáltak fel, ugyanők több szép vallásos éneket is elénekeltek.

— A Hit és Egyházszervezet Világkonferenciájának Végrehajtó Bizottsága a svájci Mürrenben, 1930 augusztus 26—29-én tartja évi gyűlését, amelyen a Theológiai Bizottság tagjai is megjelennek. A mozgalom főtitkára a nyárra Genfbe helyezi át irodáját. A mürreni gyűlés egyik előkelő szállodában lesz, ahol a költségek tekintélyes részét Sir Henry Lunn, a mozgalom lelkes pártfogója, vállalta magára.