Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-09 / 10. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. Így múlnak el a régiek, s így lesz ujja minden... Csak azt ne feledjük el egy ilyen gyülekezeti helyzetkép rajzplásánál, hogy a parlag-földekre „az igazság esőjét az Úr adja“ s úgy lesz azokból „Isten szántóföldje“ és „sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten !“ Mi csak az „Ő munkatársai vagyunk“. Azért: „Övé a dicsőség mindörökké!“ Somogyi Zoltán, A pápai Külmissziói Csoport 1929. évi működése. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Missziói Szövetség pápai csoportja február 28-án este tartotta meg évi közgyűlését a theologia tanári szobájában. Közének és imádság után dr. Tóth Endre titkár olvasta fel nagy figyelemmel hallgatott jelentését a csoport 1929. évi működéséről, mely jelentésből a következő részleteket közöljük: A cél, amire vállalkoztunk: imádságunk harcba vitele a sötétségben élők megtartásáért s a magunk áldozatfilléreinek bőséges áradásáért! Az imádságot meghallgató és az alamizsnát titkon feljegyző Isten már ítélt felettünk. Mi teljesítsük továbbra is kötelességünket. Még kitartóbb imádkozást s még elszántabb adakozó lelkületet vigyünk misszionáriusaink segítségére ... Mi itt kevesen vagyunk. De minden nagy dolog kicsiny kezdetből állott elő és néhány ember öntudatos kitartó vállalkozása oldotta meg eddig a legnehezebb problémákat. Célunk szent: Az örökkévaló Isten velünk van! Lehet-e jogunk csüggedni azért, mert kevesen vagyunk ? Hát Isten segedelme nem légióvá tehet-e néhány embert is? Amig mi itt csöndben imádkozunk, a missziói területeken kemény megpróbáltatások között folyik a küzdelem: az Ige diadalmáért, az Ige segedelmével. Minél forróbb a mi imádságunk, annál szivósabb, annál eredményesebb lesz a küzdők munkája! Minél forróbb a mi imádságunk, annál könnyebben s annál többet tudunk filléreinkből vinni áldozatul Isten oltárára! Immár öt esztendeje, hogy a pápai csoport bekapcsolódott ebbe a munkába. És most újabb esztendő áll előttünk: újabb célok, újabb reménységek, újabb aggodalmak esztendeje. Amikor a múltba nézve számot vetünk, talán a számadás mérlegén nem is találtatunk haszontalan szolgáknak. Ámde egy újabb esztendő munkájának nekilendülésekor nem kell-e magunk elé az eddiginél nagyobb feladatot tűzni? Vájjon megelégedhetünk-e azzal, hogy tovább is csak úgy és újra csak annyit végezzünk, mint ahogyan és amennyit a múltban végeztünk?! Nem, testvéreim. A mi kötelességünk csak egy lehet: mindig előbbre és mindig többre vinni az evangélium ügyét. A keresztyén ember kötelességteljesítésének nem lehet olyan szélső határa, amin túl még mindig ne állanának előtte a megoldatlan, de megoldásra váró kötelességek hosszú sorai. És legyünk meggyőződve róla, hogy e feladatok között olyanok is vannak, amiket csak mi oldhatunk meg, mert csak mireánk bizatott annak megoldása. Egészen bizonyos, hogy a misszióért való munkálkodás kötelessége nem csak a mi kötelességünk. Nem kell-e minden magyar keresztyénnek felelősséget érezni a nem keresztyén népekért? Vájjon volna-e ma magyar keresztyénség, ha akkor, midőn a magyar nép még pogány volt s a maga szellem-isteneinek áldozott, akkor, idegen, de már Krisztusban hivő népek nem érezték volna érte a felelősséget? És az erre adott felelet olyan adóssága a magyar népnek a pogányokkal szemben, aminek eddig még kamatait is nagyon gyéren fizette, nemhogy törleszteni tudta volna. Fel kell rázni a magyar nép alvó felelősségérzetét. És pedig nekünk, kikben már a missziói öntudat él! Gyüjtsünk minél több tagot szövetségünknek, előfizetőket a Hajnalnak ! Az Úr kicsinyei, a világ szegényei bennünket várnak ! A mi munkánkat: propaganda és lelkesítő munkánkat várják! Az elmúlt 1929. esztendő (pontosabban 1929 februártól 1930 februárig) immár 5-ik munkaesztendeje volt Szövetségünk pápai csoportjának. Egy évvel ezelőtt 36 volt tagjainknak a száma. A múlt év folyamán kilenc új tag lépett be, de viszont eltávozott négy tagunk (köztük két választmányi tag: Dr. Vass Vince és Walter Gyula) így ezidő szerint van a csoportnak 41 tagja. 1929-ben tartottunk 12 összejövetelt: t. i. minden hónap utolsó péntekjén. Az összejöveteleket 11 esetben elnökünk, egy esetben pedig a titkár vezette. Összejöveteleinken megemlékeztünk a külmissziói területeken folyó munkáról, a misszió történetének egyes részeiről s a misszionáriusokról. Elnökünk ismertetésében felvonultak előttünk: Korea, Sziám és Afrika különböző területei, egy alkalommal belmissziói előadásban vontunk kapcsolatot a kül- és belmisszió azonos érdekei közt, egyszer pedig a Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társulat 125 éves fennállását ünnepeltük meg. A beszélgetések után az Ige szavaira figyeltünk s annak nyomán merültünk csöndes, közös imádkozásba. Ez összejöveteleken a résztvevők száma 12 — 22 között mozgott. Minden találkozásunk végén alamizsnálkodás volt. Rendszeres adakozás mellett van kint tagjainknál 15 missziói persely is, valamint kévék is gyűjtik a filléreket. Járt tagjainknak a Hajnal: a szövetség lapja, mely különösen Molnár Máriára vonatkozó híreivel valósággal áhítva várt olvasni valója volt tagjainknak. Molnár Mária sorsa minden testvérünknek nagyon szivén feküdt. Minden összejövetelünkön szívből imádkoztunk érte. Titkos szobánkban magánosán is könyörögtünk érte naponként. Legutóbb betegségének hire nagyon megdöbbentett bennünket. Az áldott orvos kegyelmében és gyógyító hatalmában bízva emlegetjük őt azóta naponként. Az imádságot meghallgató irgalmas Isten adja meg számára újra az erőt és egészséget nehéz és veszélyes munkájának folytatására. A titkári jelentés után Schneller Ferenc könyvkereskedő-segéd számolt be a csoport pénzügyeiről. Az országos központnak beküldöttünk 482-46 P-őt, ebből tagdíj volt 302’92 P, külmissziói perselyekből bejött 65'59 (volt összesen kint 15 persely). Legtöbbet küldhettünk február (5737), május (46‘68) és november (46‘52) hónapokban. Mivel megszabott tagsági díj nincs, a tagdíj egyénenként változik. Egy tag adott 115 P-t, egy 45 P-t, egy 30 P-t, egy 25 P-t, egy 12'50 Pt, a többi tag 40 fillértől 800 P-re rugó összeggel járult hozzá a fenti 482'46 P-höz. A választmány kiegészítése, két persely felbontása után Pongrácz József elnök bibliamagyarázata, közös imádkozás és ének fejezte be a közgyűlést. ' ' ......... t* KÖNYVISMERTETÉS íj <-«y Vásárhelyi János: „Jobban Tiéd Uram!“ Egyházi beszédek és imák. Kolozsvár, 1930. 8-r. 266 1. Papirkötésben ára 8 P. A háború s az utánna következett s még máig is be nem fejeződött próbáltatásos idők súlyos teherként
