Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-05 / 1. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1930 január 5. FELELŐS SZERKESZTŐ: FONGRÁCZ JÓZSEF THEOL.IGAZG. PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Isten a mi oltalmunk. (46. zsoltá r.) Az újesztendő küszöbén, amikor az ismeretlen jövendőbe tekintünk, megremeg a szivünk, mert tudjuk, hogy magunk gyöngék, törékenyek és bűnösök vagyunk, az élet pedig nehéz megpróbáltatásokkal teljes és gyakran a legderekabbakat is elcsüggesztő. Hála azonban az Urnák, hogy nem vagyunk egyedül. »Isten ia mi oltalmunk és erősségünk!- Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.« Jöhet ellenünk az ármány, megfenyegethet a paizsos férfiú, a szükség, »zúghatnak, tajtékozhatnak a hullámok«, nem félünk! »Jöjjetek hívek, lássátok ' az Úr tetteit.« Ebben a világban sok a külső látszat, mely eltakarja Isten ügyét és igazságát, de az végül mégis kitör és eget kér. Csendesedjünk és ismerjük el, hogy az Isten valóban Isten. Megítéli és elitéli a bűnt, napfényre hozza az értéket. Egyének és nemzetek benne találják meg igazságos birájukat, porból felemelő, szenvedések közt megvigasztaló édes Atyjukat. Ne nyugtalankodj tehát lelkem; végezd dolgodat hűséggel és várd az Urat! Ha te megteszed a magadét, Isten megőriz és megáld. Ne azt kérd Tőle, hogy erőidhez mért feladatokat adjon számodra, hanem, hogy feladataidhoz mért erővel ruházzon fel. Te gyenge vagy? Isten erős! És Ő veled van. Aki Benne bízik, soha meg nem szégyenül. P. J. A nagy lelki megújhodás, mely még kétszáz esztendeje sincs, hogy Amerika földjén futótűzként lobogott végig s százereket keresztelt új életre, most ismét megindult. Azt az ébredést — ámbár magán hordozta az emberi gyarlóság számtalan, theológiai szempontból súlyos kifogások alá eső jelét — a Lélek uralkodó ereje, eredményeinek évtizedek irányát kiszabó hatása folytán »great revivalism«-nak könyvelte el a történelem. A mostani ébredés feltétlenül a «greater« elnevezésre tarthat számot. Emberi képességgel legalább is nagyobbnak jósolható. Tervszerű megindulása, higgadt tovahullámzása, eszközeinek rendszeres volta fegyelmezett elmék és égő sziveken át gazdagabb eredményekre és állandóbb hatásra enged következtetni. Talán nem Jonathan Edwardok, és Whitefieldek állanak az élén, talán nem földi rendkivüliségek mutatják a forrást az ige-szomjas tömegeknek, talán gyarlóbb emberi ajkak lesznek életrekeltő harsonái zsibbadt, szundító vagy tétlenségbe tespedt lelkeknek, de az ébredés ezen másodlagos tényezői mellett ugyanazon elsődleges hatalom, a Lélek hatalma fog csudákat tenni. Ugyanaz a Lélek ugyanazzal a hatalommal, ugyanazon ajándékokkal, ugyanazzal a tűzkeresztséggel győzheti és győzi meg az ádámi ivadékok lázadó hadát s vezetheti vissza a bűn vályújánál habzsoló tékozló fiukat az atyai hajlékba, mellyel 1Q00 évvel ezelőtt hódította meg s vezette a megtérteket a Krisztus egyháza kebelébe. A Lélek élő személyiségére, isteni hatalmára, építő munkájára akarja irányítani milliók figyelmét az amerikai protestáns keresztyénség abból az alkalomból, hogy a Szentlélek kitöltése s az anyaszentegyház megalapítása 1900-ik évfordulójához közeledünk. Hogy pontosan 1930-ban lesz-e az Egyház 1900-ik születésnapja vagy csak 1933-ban, ezen nem a mi dolgunk vitatkozni. A történettudósok forgathatják a kétes adatok homályában a históriai kutatás messzelátócsöveit, érv-üstökösök szórhatják a fényt az ismeret I birodalmában, számunkra minden ellentétes vélemény j közepette is elégséges a hit, hogy Lukács az esemé! nyéknek szorgalmasan utánajárva az igazságot örökí( tette meg s azt a rendíthetetlenül biztos tényt, mely bizonyosságának napvilágosságával elhomályosítja a kritika-sziporkákat s dicsőségének sugaraival imádja azt a Szent lelket, aki az Egyházat megépítette. Ezért határozta el a Foederal Council of Churches inkább magát e világformáló történeti tényt, mint annak dátumát erőteljes emlékezésben felújítani s méltó ünneplés tárgyává tenni. Ezt a végzést tette magáévá a ref. egyház is és állította össze az egyetemes irányelvek szerint tiz hónapra szóló ünnepi, pünkösdi programmját (1929 szept.—1930 jun.). Ön kénytelenül is felvetődik a kérdés, hogyan akarja ezt a programmot az amerikai nép magáévá tenni, hogyan tudja ezt az ünneplést méltóképen végbevinni? Hiszen még a karácsony ünneplésére sem enged két rj,apot, husvétkor sem ismeri a második ünnepet, nagypéntek s áldozó csütörtök a legtöbb esetben simán eltel a többi nappal, pünkösd vasárnapján a konzervatív lelkészek prédikálnak ugyan a Szentlélekről, de bizonyos nagy ünnepi szint egyáltalán nem ölt sem egyház, sem társadalom. A magyarázat: nem lehet sokat ünnepelni, mert sok a munka. Mindenki dolgozik s ha nemesen, úgy munkájával dicséri az Istent. Üres emlékezések nem méltók az első pünkösdhöz sem; bármilyen drámai leírásai is csak gyarló emberi erőlködések; sem földrengető szónoklatok, sem egetverő szavalatok, alkalmi fellángolások, pillanatnyi ellágyulások, sem mai fogadások, holnapi meggondolások, sem egy szeretetvendégség, sem egy vallásos
