Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-02 / 9. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. nemesítés szent missiója elé. De a tanítóképzők, meg a papneveldék csak a falunak neveltek akkor is? Hiszen a belőlük kikerülő ifjú erők nagy része akkor is a falusi élet vezetésére és emelésére volt hivatva! Sajnos, ezekre a kérdésekre is nemmel kell felelnünk. Akárhány városban született és nevelkedett fiatal tanító és papjelölt akkor látott igazán először falut, mikor már kezében volt a megválasztását tartalmazó értesítés. Előtte egy teljesen ismeretlen világ állt. Neki kellett vetnie minden erejét a megismerés munkájának. S mire a falusi képekből meglátások, a meglátásokból pedig megismerés képződhetett ki a lelkében, már sok mindent elhibázott tájékozatlansága miatt, amin javítani sokszor csak nagy nehezen lehetett, mert a letört ambició, a falu kultúr nívójára leereszkedő intelligencia, amely a csalódások kísérője szokott lenni, új útnak törésére képtelen. Ez a ma dolgozók, a magukat új kötelességekkel szemben találtak, a falu nagy jelentőségét és elmaradottságát az iskola falain kívül az élet harca közben megismertek nevelésében nagy hiba és káros következményű hiányosság volt. • Es az az aggodalom él bennünk, hogy még ma sem találnak ezek az újabb, nagyfontosságu szempontok kellő méltánylásra középiskolai és főiskolás nevelésünkben. Nem nevelünk ma sem igazán rá az új kötelességekre, a falukban vívandó nagy harc megvívására, a falusi nép szeretetére. Hiszen hogy ezt tehessük, ahhoz még sok meg nem lévő ismeretre is szükségünk lenne. Ismernünk kellene a mai falut. Annak nemcsak anyagi, hanem lelki életét, erkölcsiségét és hazafiságát is. Értékeit, melyekre építhetünk s fogyatkozásait, amelyeket javítanunk kellene. A reális falu mellett, az ideális falut is. Azokat a munka-ágakat, melyek a ma faluját a holnap falujává nemesítik át. Azokat az eszközöket, melyeknek az alkalmazása lehető, szükséges és célra vezető. De még mind ez nem lenne elégséges! A mai nevelőknek a falusi kulturmunka rajongó fanatikusainak kellene lenniük, akik mindenkinél jobban látják, hogy a falusi lélek ma még alvó Csipke Rózsika, ki vár az Élet-Királyának a csókjára, hogy maga is megelevenedve jövendő évezredek nagyszerű magvetése lehessen. Látniok kellene a lelkek mélyén rejtőző drága arany ércet! Tudniok kellene, hogy akik aranyat akarnak bányászni, azoknak nem lehet séta pálcával a' kezükben elindulni, hanem csákánnyal az egyik kézben és lámpással a másikban. A szeretet és tudás csákányával és a hitnek a lámpásával. Amaz elég erős ahhoz, hogy bele feszülve a sziklatalaj repedéseibe, kimozdítsa a csillogó értékeket takaró kemény rétegeket és ha kell össze is törje. Emez meg elég sugárzó ahhoz, hogy a megtalált kincset igazán Isten dicsőségét tündököltetővé fényesítse a jövendő érdekében. Nem szabadna engedniök, hogy az ifjak ma is csak sétapálcával a kezükben induljanak el az iskolából az életharc útjára, mert az nem egyéb, mint a városi kultúrfölény a falusi kampósbottal szemben. De nem szabad elfelejtenünk, hogy jó lehet a sétapálca a városi trotoiron való végigkopogtatásra, de nem arra, hogy a falu sarát járja vele az ember. A falu emeléséhez szív és lélek kell. Ezt nem adta a múlt. Nézd csak ez hiányzik azokból az orvosokból, akik valósággal kizsarolják és pénzért még a bűnre is kitanítják. Ez nincs meg azokban a jegyzőkben, akik nem neki, hanem csupán belőle élnek. Ez a fogyatkozás azokban a papokban, akikben igen sok a tudás, de annál kevesebb a népükkel való törődés. Ebben szegények azok a tanítók, akik csak hivatalnokok, de nem nevelők. Erről nem tudnak semmit azok a hivatalnokok, akik egyetlen szóval sem mondanak többet a falusi embernek, mint amit a kötelesség és üzlet megkíván. Ezt ne felejtsük el adni ma a munkára készülő ifjaknak: lelket a nép igaz ismerésére és szivet megértésére és munkában megmutatkozó szeretetére. Örömmel halljuk, hogy pápai theoíógiánk és gimnáziumunk tudós professzorai e téren is úttörők. Pályatételt is tűztek ki, mely közvetlen kapcsolatban van a falvak problémáival és egyébképen is buzdítják az ifjúságot a terepszemlére, mely mint leendő munkájuk alapvetése feltétlen szükséges. Hadd fejezzek ki az ő nemes kezdeményezésükkel kapcsolatban néhány olyan gondolatot, amely már bizonyára sok másnak a lelkében is felmerült. 1. Nem volna-e szükséges, hogy a városban született és nevelkedő ideológusoknak is módot adjunk arra, hogy megismerhessék a falut? Hisz nem tudhatják, hogy Isten akaratából nem az lesz-e egykor a munkaterük. Nem lehetne-e erre nekik előkészületi idejük vakációiban módot és lehetőséget nyújtani, hogy személyes közvetlen tapasztalatokat is szerezzenek egyes falvakban, hogy amikor, mint segédlelkészek kikerülnek az iskolából, ne mint terra incognita álljon előttük a falu. 2. Igen jó hatású lenne és a falvakhoz is közelebb vinné az egyes papjelölteket az is, ha a nagy vakációban tartani szokott beimissziói értekezletekre és tanítógyülésekre is meghívnák őket. 3. Behatóan foglalkozni kellene minden papnövendéknek a falu problémáit tárgyaló irodalmi művekkel s a »’Falu- Szövetség« munkájával. 4. Végül meg kellene adni a módot és lehetőséget arra a falu kérdéseivel tudományosan foglalkozóknak, hogy tapasztalataikról esetleg előadások formájában számolhassanak be a jövendő papi nemzedék előtt. A Psalmus Hungaricus a művészi modern magyar zene egyik legszebb terméke akkor született meg, amikor a nehéz fáradsággal és nagy tudással felkutatott ős magyar dallammotivumok egy modernül látó kulturművész lélek kohójában csodálatos egységgé izzottak. Csak úgy születhetik meg a jövendő Magyarország, ha a múltból megmaradt igazi értékek öntudatos és lelkes munkával sötétből megmentve, imádságos áldozatként Isten felé emeltetve kulturális és keresztyén egységgé dolgoztatnak ki. Ha a felfedezett és megmentett falvak lesznek a nemzet gerince. S belőlük hangzik ki az élet hymnusa, a mindennél nagyobb és szebb: Psalmus Hungaricus.* Felsőörs, 1930 február 12. Gáty Ferenc * Szerző főgondolatával egyetértünk. Ne felejtsük azonban el — és ezt, úgy látszik, hangsúlyoznunk is kell —, hogy egyházunk, mint a többi egyházak is, évszázadok folyamán igenis a népért dolgoztak és dolgoznak. Voltak és vannak hála Isten ma is áldozatos életű lelkészek és tanítók, akik névtelenül égnek el, mert látásuk volt és engedtek a látásnak. Ha ma bajok vannak a faluban, gondoljuk el, milyen volna a helyzet, ha hiányoznék az egyház eddigi munkája! A mi feladatunk tehát az: fel jobb és alaposabb munkára! E szempontból a felvetett indítványokat helyeseknek tartjuk. Szerkesztő. — Győry Elemér lelkésztestvérünk Bizonyságtevés cimü március 15-iki beszéde 50 fillérért Kis Tivadar könyvkereskedőnél kapható Pápán. — Karácsony Sándornak A tanulás mesterfogásai cimű könyve, melyet két héttel ezelőtt ismertettünk, 2‘50 P-ért kapható az Egyházkerületi Iratterjesztésnél.
