Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-28 / 52. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1930 december 28. DÜNANTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE---------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. --------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐ- .A. FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEC L. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ @SS) TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Adj számot! Sáfárok vagyunk, mert mindnyájunkra bízott Isten valamit megőrzés és gyarapítás végett. Sáfárok vagyunk: Isten sáfárai, mert amink van, mind az Istené. Tarts csak egy kis számadást magaddal a fölött, amid van és meglátod, mind az Űrtől nyerted. Vagyon, szellemi javak, tehetségek, tudás, tisztelet, megbecsülés, mely körülölel, szerető szivek, kik boldogítanak, mind-mind az Övéi. És Övé, ki a legdrágább előtted, egy szerető sziv. Isten éppen azért adta, hogy légy a sáfára, őrizd és tartsd meg az Ő számára. Talán bensőleg, lélekben nem volt'az övé, de isten éppen azért adta neked, hogy sáfárkodásoddal tedd az Ő tulajdonává. Sokszor nehéz a feladat, zúgolódva viseled a terhét, békételen szivvel hányszor kérdezed: miért kell neked annyit tűrnöd a keménysége, vagy a hitetlensége miatt? Azért, óh szegény meg nem értett hitvestárs, — mert abban van a te sáfárságod, hogy őt tartsd, sőt mentsd meg az Isten számára! Elvégezted-é ezt a feladatot, vagy meg se kezdted? Közelebbb vitted-é Hozzá, avagy vele te is távolodtál: »Adj számot a te sáfárságodról«. Isten a legnagyobbb értéket adta neked, lelkének egy szemernyi szikráját: a lelkedet. Azért adta, hogy sáfárkodj vele a magad és az Isten számára, hogy vele, a lelked megbecsülésével és a tested fölötti uralmával uralkodj itt mindenen és tedd ■boldoggá, emberivé, Isten gyermekéhez méltóvá az életedet. Azért adta, hogy szüntelen emlékezz rá, hogy te egészen az Övé vagy és az Övének is kell maradnod. Nem prédáltad-é el Istennek egyéb javaival együtt ezt a legnagyobb értéket is, — nem prédáltad-é oda a Sátánnak? Ezt kérdezi a feléd hangzó számoltató ige: »Adj számot a te sáfárságodról«. Az élet is csak sáfárság, mert ez is az Istené, valamint az idő és minden szakasza, amit sáfárkodásra ad az Űr. — Ismét elmúlt egy év: az alkalmak végtelen sora a kötelesség teljesítésére és a szolgálatra egymás és az Isten iránt. Mint ragadtad meg a gyorsan elröppenő alkalmakat? Mit végeztél el a rádbizottakból és hogyan végezted el? Ami munka rád várt, — megtetted-é? Jelöltél-é ki feladatokat, — megvalósítottad-é? Ha magad nem tűztél, —adott az Űr — végrehajtottad-é? Vagy kitértél előle kényelemszeretetből, a magad kíméletéből, vagy megalkuvásból? Ha elvégezted, gyönyörűség volt-é az számodra — vagy teher? Robot volt-é, vagy boldogság? A kötelesség parancsszavára tetted-é, vagy a Lélek kényszerítőt reá? Ha nem végezted el, ne némítsd el lelkiismereted szavát se mentségek keresésével, se mások gátló munkájával, mert úgy sem tudod elnémítani a Lélek szavát: »Adj számot sáfárságodról«. Óh, ne térj ki a felszólítás elől. Ne mondd, hogy te mindent megtettél és munkádat még sem áldotta meg az Űr! Hiszen annyi reményed maradt hiú várás, annyi terved lett rommá. Pedig milyen szépek voltak, hogy gyönyörködtél bennök, mennyire boldogítottak. És milyen igazak és értékesek voltak. .Mennyire tetszettek mindenkinek, akikkel közölted. De vájjon tetszettek-é Istennek az Ő tetszése szerint valók voltak-é terveid? Gondolkozz csak el ezen a kérdésen! Vizsgáld meg, bíráld meg az év romjait e kérdés alapján s ha elég erős a hited a vizsgálathoz, akkor belátod, hogy nem egészen nyerhették meg az Ő tetszését. Ha talán az Ő tetszése szerint valók voltak is, de vájjon akaratához szabtad-é a módokat s az Ő igéje által kijelölt utakon kerested-é megvalósulásukat? Óh, ha őszinte feleletet tudnál adni, bevallanád, hogy nem mindig így volt. Csak egyre válaszolj magadnak és Istennek: kérted-é az Ö segítségét, imádkozva fogtál-é hozzá munkádhoz és Benne bizó szivvel végezted-é? Ne, óh ne mondd, hogy te mindent megtettél, téged ne számoltasson az Űr, hogy nincs joga hozzád is szólani: »Adj számot sáfárságodról«. Ha visszatekintünk az elmúló esztendőre, benne magunkra, munkánkra, alig hiszem, hogy lenne közöttünk egy is, aki felé hiányok, mulasztások ne integetnének fekete gyászlobogókkal! Mennyi fogadkozás hangzott el ajkainkról az év elején, mennyi Ígéretet tettünk egymásnak és istennek — és ezekből mennyit nem váltottunk valóra! Ha pedig mindent megtettünk, elvégeztük a kiszabott, vagy vállalt kötelességet: megláttuk-é abban az Istep kegyelmét,, vagy csak a magunk erejét? El tudtuk-e námítani a hiúság kisértését az ige beszédével: »Haszontalan] szolga vagyok, mert csak azt tettem, amit kellett cselekednem«. Debreczeni István. * Kicsoda ez ? cimü, most megjelent kötetéből. Püspöki egyházlátogatás a drégelypalánki egyházmegyében. Harangzúgás közben folytatja tovább útját Püspök úr Pilismarót felé. Itt a falu szélén áll az első diszkapu, közepén villanykörtével, melyen virágokból kirakva ez a felirat van: »Isten hozott!« Az országút jobb- és baloldala egész a lelkészlakig zöld ágakkal van kitüzdelve. Az ablakokon kis nemzetiszinü zászlócskák. A diszkapunál már nagy sokaság várakozik, leventék, tűzoltók sorfalat állanak s a községi elöljáróság élén Bédy Lerenc főjegyző fogadja , Püspök urat. Az üdvözlő szavak végén tarackok ropo
