Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-21 / 51. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1930 december 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —- .......................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL 1GAZG. PÁPA, FŐFŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEC L. SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Karácsony. Szíveink magasra szállt reménye íme beteljesedett: újra itt van karácsony ünnepe minden bűbájos szépségével, meghitt csendjével, a túláradó, isteni szeretet foglyul ej tő gazdagságával. E napon elnémul a rohanó élet vásári lármája, elpihennek a gondok. A tudós félbeszakítja kutatásait, a kereskedő becsukja boltját, az iparos műhelyét, a gazda nyugalmat rendel egész gazdaságának. Ma mindnyájunknak a pásztorokhoz kell hasonlóknak lennünk, akik elmentek Bethlehembe, hogy tisztességet tegyenek Jézusnak, a ma született Isten Fiának (Luk. 2 15—2ö). Ma mindenki örül. A gyermekek azért, mert szívük érzi, hogy e föld minden szeretete Jézusban éri el teljes kifej lését, hogy Isten valamennyi ígérete 0 benne lett igenné és 0 benne lett ámenné (2. Kor. 120); a felnőttek azért, mert az ólét ezer tapasztalata megtanította őket, hogy megértsék: Jézus valóban a világ világossága (Ján. 812), 0 az iit, az igazság és az élet és sen leisem mehet az Atyához, hanemha 0 általa (Ján. 14 e) -Karácsony az élőknek erő, a csüggedek nek bátorítás, a haldoklóknak biztos ígéret a túlsó révpartról, a bűnösöknek szabadítás, a szomorkodóknak vigasztalás, az élesüknek felemeltetés, a pusztulóknak megtartatás, minden boldogtalannak boldogság. Egyének és közösségek, népek és nemzetek mind Jézusra kell, hogy tekintsenek, ha élni akarnak. Egyedül Tőle lehet megtanulni az élet titkát, aki azért jött, hogy híveinek bővölködő életet adjon (Ján. IO10). Zengjük azért mi is hálatelt szívvel, az angyali seregekkel együtt: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!“ (Luk. 214.) Pongrácz József. Ne féljetek. Luk. H. 8_12. Megzendült a karácsonyi harangszó édes hivő' gatása, mint az Urnák angyali üzenete megragadta sziveteket s ime itt vagytok az Urnák hajlékában. Mi indított arra, hogy szent vágyakozással különböző hajlékokból összeseregeljetek? Mert különböző hajlékokból, különböző korú és sorsú emberek gyülekeztünk ma össze, szegények és gazdagok, ifjak és öregek, örvendezők és szomorkodók vagyunk itt együtt. Mi hozott ma ide össze, hogy mint egy családnak tagjai, találkozzunk a közös imában, közös éneklésben, az Ige alázatos meghallgatásában egyesüljön a lelkünk? Ugy-e ma is azért jöttünk, amiért minden alkalommal útra kelünk s megjelenünk az Urnák házában? A harang szavára felébredt lelkűnkben egy kérdés, melyre itt feleletet szeretnénk kapni. Micsoda kérdés? Ez a kérdés: Van-e Isten? Mit gondol rólunk, mit akar velünk? Várhatunk-e tőle valamit? Mi, akik itt vagyunk, mindnyájan érezzük, hogy ez életünknek legfontosabb kérdése. Mindnyájunknak szivét megrendítette már a felismerés, mely a nagy egyházi atya ajkára adta a vallomást: Magadra nézve teremtettél Uram és a mi szivünk addig nyugalmat nem talál, mig Te benned meg nem nyugszik... A nagy ünnepen még elevenebb erővel ébred fel lelkűnkben ez a kérdés. Érezzük, hogy amíg Istenhez való kapcsolatunk kérdése lelkűnkben megnyugtató megoldást nem talál, addig örömünkben a biztonság, fájdalmainkban a vigasztalás, küzdelmeink között a reménység, egész életünkben a békesség hiányzik. Lényegében ezek a nagy kérdések hoztak ide össze, ezek egyesítenek és indítanak arra, hogy a magasba emeljük szemeinket s világosságot kérjünk és várjunk felülről. De hát mit felel e kérdésre különösen a karácsony? A karácsony felelete az, amit angyalai által egykor nemcsak a betlehemi pásztoroknak, hanem minden népek öröméül hirdetett a kegyelmes Isten: »Ne féljetek, ime hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen, született néktek a Megtartó, az Ür Krisztus, a Dávid városában«. Textusunk alapján hadd elmélkedjünk ma arról a kérdésről: Miért van szükség ez izenetre? Mit ad ez az izenet és mire kötelez bennünket? * Mért volt s van szükség arra, hogy az Isten izén jen nekünk? Miért van az, hogy amikor Isten teljes kijelentését akarta adni nekünk, akkor a legelső szava, mellyel az emberekhez szól, így hangzik: Ne féljetek!? Azért, mert egész életünk, sorsunk és jövőnk ez isteni biztatás nélkül bizonytalan és reménytelen. Vedd ki sorsodból, számításaidból, küzdelmeidből ezt a szót, — Isten — és sorsod e nélkül örökös bizony
