Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-30 / 48. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 229. oldal. Sándor, az egyháztörténet tudós professzora, pápai kollégiumunk volt jeles diákja mondott szépen kidolgozott és igazi szónoki készséggel előadott emlékbeszédet, melyben felvonultatta a hallgatóság előtt a nagy alkotó, Török Pál fáradhatatlan munkásságát és művészi kidolgozású arcképeket festett az intézet volt tanárairól, akiknek arcképei ott voltak felfüggesztve az előadó mögött. Az üdvözlések során a református egyetemes konvent nevében dr. Balogh Jenő v. b. h t, egyházkerületünk főgondnoka tolmácsolta református egyházunk áldáskivánásait, rámutatva egyházunknak az iskolák felállításában és fenntartásában megnyilvánuló kulturaszeretetére és a jubiláló intézet múltjából levont tanulságok alapján a nemzeti összefogásra és egyetértésre buzdított. A hivatalos elfoglaltságuk miatt meg nem jelenhető dr. Antal Géza, dr. Makkai Sándor és dr. Révész Kálmán püspökök levélbeli üdvözlésének bejelentése után a tiszántúli ref. egyházkerület nevében Makláry Károly egyházkerületi főjegyző, a bányai ág. hitv. ev. egyházkerület, dr. Raffay Sándor püspök és a budapesti magyar ág. h. ev egyház nevében Kemény Lajos lelkész, az Erzsébet tudományegyetem soproni ág. h. ev. theologiai fakultása nevében dr. Deák János dékán, a debreceni Tisza István tudományegyetem ref. hittudományi fakultása és a lelkészképző intézet nevében dr. Kállay Kálmán dékán mondott nagyhatású üdvözlő beszédet. Pápai főiskolánk meleg jókivánatait e sorok Írója fejezte ki, felemlítvén, hogy Török Pált, az intézet alapítóját a mi dunántúli egyházkerületünk adta, mert Alsóváradon született, ahol atyja lelkész volt. A sárospataki főiskola nevében dr. Vasady Béla theol. igazgató az igazságról való bizonyságtevést jelölte meg a theologia feladatául. A kolozsvári theologia nevében dr. Tavaszy Sándor igazgató beszélt, felrázva mindnyájunk lelkiismeretét félelmetes igazságaival, de egyúttal megnyugtatva, hogy erdélyi véreink mindig nagyobb mértékben néznek felfelé, Istenhez. A budapesti ref. egyház üdvözletét dr. Némethy Károly v. b. t. t, főgondnok tolmácsolta, aki hálával köszönte meg a theologia tanárának a gyülekezeti életben való mindenkori aktiv és segítő részvételét. A kecskeméti református egyetemes jogakadémia nevében dr. Joó Gyula igazgató, a dunamelléki egyházkerület középiskolái nevében dr. Ravasz Árpád főigazgató szólt. Az intézet volt tanítványainak háláját Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanár szárnyaló és megindító beszédben szedte ékes koszorúba. Mély lelki gyönyörűség volt dr. Ravasz László püspök záróbeszédét hallgatni, aki az üdvözléseket köszönte meg és azokra válaszolt az ő utánozhatatlan szellemességével, költői lendületével, majd ragyogó elmeéllel foglalta össze, az intézet múltjának tanulságait és vatesként jelölte meg a jövendő fejlődés útját. Indítványára levélben üdvözlik az intézet ^tiszteletbeli igazgatóját dr. Webster James Macdonaldot és azokat a külföldi főiskolákat és egyetemeket, amelyekben magyar református theologusaink tanulni szoktak. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével végződött. Utána az internátus éttermében barátságos vacsorára gyűltek össze a vendégek és az intézet volt növendékei. Az ünnepély komoly, súlyos beszédeit itt a fesztelen jó kedv váltotta fel és különösen nagy derültséget keltett Böszörményi Jenő szentesi lelkész felszólalása, aki a diák élet jegyzőkönyvekbe nem kerülő vidám oldaláról, tanárok aranyos szivéről mondott el hol hatalmas kacajra, hol könyekre fakasztó történeteket. A vacsora végén Hamar István theologiai tanár indítványára kimondották a volt tanítványok szövetségbe tömörülését és az előkészítésre hat tagú bizottságot küldtek ki. Pápai kollégiumunk mint idősebb testvér boldog örömmel állapítja meg, hogy a jubiláló intézet felvirágzásához Isten kegyelméből ő is hozzájárulhatott, mert nemcsak az alapító Török Pált valljuk büszkén dunántúl szülöttjének, de az intézet nagy tanárai közt több pápai diákra mutathatunk rá, akikkel méltán dicsekedhetik nemcsak a jubiláló intézet, de ősi kollégiumunk is. Az intézet első rendes tanára dr. Ballagi Mór, a kiváló pedagógus Molnár Aladár, az evangelizációs munkák megkezdője dr. Szabó Aladár a mi diákjaink voltak. A jubiláló intézet: vivat, crescat, floreat! Pongrácz József. Vasárnapi iskolai konferencia Tatán. A tatai ref. egyházmegye missziói bizottsága folyó évi november 5-én tartotta az egyházmegye tanácstermében vasárnapi iskolai konferenciáját lelkészek, tanítók és tanítónők részére. A meghívottak részéről, dacára az időjárás rendkívül alkalmatlan voltának, az érdeklődés elég nagy volt, mert 72-en jelentek meg. A konferenciát éneklés után Löké Károly esperes buzgó imádsággal és a következő megnyitó beszéddel nyitotta meg: Kedves Lelkész és Tanító Testvéreim! Ha végignézek a mai napra kitűzött tárgysorozatunkon, amelynek minden egyes pontja nemcsak érdekes, hanem életbevágóan fontos is, úgy érzem nagy szerénytelenség tőlem, ha a szívből jövő üdvözleteken kívül rövid időre én is igénybe veszem türelmüket és figyelmüket. Alig néhány nappal ezelőtt, a világ minden részén, — ahol Krisztus tudománya az evangéliumnak megfelelően hirdettetik — ünnepet ült a protestáns világ, a reformáció, a biblia ünnepét. A biblia ünnepének is bátran nevezhetjük, mert ettől az időtől lett a biblia az emberiség közkincse. Megemlékeztünk ez ünnepen arról, hogy milyen nagy volt abban az időben a vágy az élő Isten beszédének hallgatása után. íme most 400 és egynéhány esztendő múlva arról kell tanácskoznunk, hogy "hogyan tudnánk felébreszteni a vágyat az emberi lelkekben az Isten szent Igéje után. Sok nagy lelket gyötör és foglalkoztat ez a kérdés, mert meg kell vallanunk nyíltan, hogy a zsoltáros könyv ott van ugyan népünk kezében és népünk szeret is, tud is még énekelni, de sajnos a biblia már ünnepnapokon is ritkán kerül elő. Pedig a kálvinista család biblia nélkül olyan, mint a fa levél nélkül. Vissza kell hát vezetni népünket a bibliához és erre legalkalmasabb mód az, hogy azokkal szerettessük és kedveltessük meg a bibliát, akiknek szivük még tiszta, akik majd mi utánunk jönnek, akik vezérek, vagy vezetettek lesznek — gyermekeinkkel. Kedves Lelkész és Tanító Testvéreim! Ezt a célt akarja szolgálni mostani összejövetelünk, hogy azoktól, akiknek e téren már tapasztalataik vannak, tanuljunk, egymást buzdítsuk, bátorítsuk a magasztos munkára, mert meg kell értenünk az idők jelét és meg kell látnunk, hogy a szószéki igehirdetés ma már nem elég,, a mai kor többet kíván tőlünk. Abban a hitben, hogy Istennek áldása lesz munkánkon, meleg szeretettel üdvözlöm mindazokat, akiket velünk közös eszmék és lelkesedések hoztak ide, hogy egymást támogatva, a kezdő lépést ebben az irányban megtegyük. Köszöntőm különösen a vasárnapi iskola magyarországi tanítómesterét, idősb Victor
