Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-02-02 / 5. szám

1929

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

23. oldal.

községből annak idején kibecsültek és akik a zirci jószágigazgató elbocsátó levelével új otthont alapítani voltak kénytelenek, mert evangéliumi kálvinista hitükhöz ragaszkodtak. Mezőszentgyörgyi földesuraik nem is zavarták őket vallásuk szabad gyakorlatában, de 1752-ben már »a tekintetes nemes vármegyének tisztjei« templomukat elfoglalták s azóta részint Szentkirályszabadjára, részint Szentistvánra jártak Isten igéjének hallgatására. II. József türelmi parancsa folytán 1784 március 1-éveí visszanyerték szabad vallásgyakorlatukat. Meg lett engedve a falu derekán több század óta pusztán álló templom újraépítése. Még ezen évben újra is építették. 1794-ben pedig egy téglatetős tornyot építettek hozzá. Ez ma is a litéri reformátusok temploma, azzal a különbséggel, hogy a tégla toronytető helyett réztető van.

Mikori lehetett ez a pusztán álló, régi templom, melyet újraépítettek? Az újraépítéskor a keleti rész boltozata még meg volt. Nagy erőfeszítéssel lehetett csak lebontani. A templom közepéből azonban már hatalmas tölgy emelkedett, melyből kikerültek az új templom karzatainak gerendái. Az akkori szakértő erdész a tölgyet 300 évesnek mondotta. A mai templom portáléja is a régi, faragott kőből kimunkált, csúcsíves építmény, két oszlopfővel, melyek az épületből kiemelkednek, a nekik megfelelő oszlopok azonban mintha a templom falába volnának befalazva s a két oszlopfő mintha csonkán állana ki a templom falából. Nyikos Kálmán, az egyháznak 1864-ben oda került lelkésze s később a veszprémi egyházmegyének esperese, még talált egy Nagy János nevű öreg embert, aki 16 éves korában ott dolgozott sl templom újraépítésénél s elbeszélte az itt felsoroltakat, valamint azt is, hogy emberi alakokat az akkori kőmíves kalapácsával lefaragott, hogy szikrázott belé a kalapácsa. A ma is templombejáratul szolgáló érdekes portálén csakugyan látszik is valami csonkaság, mintha a kiálló oszlopfők tartói hiányoznának. Mikori időkre vallhat ez a portálé? Az Arpádházi királyok idejéből való lehetett az a régi templom? Talán még görögkeleti templom lehetett? S hova lett a régi község, mely körülötte lehetett? Tatár, török pusztította el? Ki tudná megmondani?

Annyi bizonyos, hogy 1732-ben Litér puszta volt, a mezőszentgyörgyi földesurak birtoka s a mai községet az Olaszfaluból kibecsült református magyarok építették s az is bizonyos, hogy ezek a református magyarok ősi nemes vonásukat, református hitükhöz ragaszkodásukat azóta is, máig is megtartották. Egy tekintet az egyház évkönyveibe: meggyőz bennünket őrről. így például 1909-től 1924-ig összesen 17.495 aranykoronányi összeget fordítottak építkezésekre. 1925-től 1929-ig pedig 5006 pengőt. Mindezt — némi segély leszámításával —- a maroknyi gyülekezet tagjainak áldozatkészségéből. Most pedig az ősi templomukba szép új orgonát állítottak. Az isteni kegyelem az elmúlt, évben ismét úgy felbuzdította a sziveket, hogy az orgona beszerzésére pár nap alatt 1900 pengőt ajánlottak fel, az összes adománya a híveknek 2064 pengő. A magtári társaság hozzájárulása és más jótékonysági úton összehozott összegekkel együtt az orgona 3000 pengős beszerzési öszszege fedezve lett. Ezenfelül vannak a természetben adott szolgáltatások a fuvarokkal együtt. Mind ingyenesen. Az adakozók között képviselve vannak másvallásu testvéreink is.

Az új orgona 1930 január 19-én lélekemelő ünnepség keretében lett átadva rendeltetésének. A délelőtti istentiszteletet Szűcs József, a veszprémi egyházmegye esperese végezte. Az »Im béjöttünk nagy örömmel« és a CV. zsoltár verseinek elhangzása után fölszentelő imádságot mondott. Majd megszólalt az orgona a XXXIII. zsoltár dallamával, melynek 2. verse után szintén az esperes prédikált és imádkozott, melynek végeztével a helybeli énekkar Kayos Gábor kántortanító vezetése mellett alkalmi éneket adott elő. Patkó Károly helybeli lelkész az orgona beszerzésének történetét adta elő, köszönetét mondva mindazoknak, kik a mű létrehozásában bármi úton-módon segítségül voltak. A szakértői vizsgálatot Hatvani Lajos pápai tanítóképző-intézeti zenetanár és Pamotyay Lajos balatonkövesdi igazgató-kántortanító teljesítették s ők vezették a gyülekezeti énekeket is. A délutáni istentiszteletet a helybeli lelkész végezte.

Az új orgona úgy kiállítása, mint szép, erőteljes és finom hangjával mindenkinek tetszésére szolgál és a szakértői vizsgálat is legnagyobb elismerését fejezte ki Barakovits János rákospalotai orgonaépítőnek, aki minden tekintetben kitünően oldotta meg feladatát.

Az új orgona szivbéli buzgóság, nemes áldozatkészség ajándéka, legyen Isten dicsőségének szolgálatára, szálljon, szálljon, angyal szárnyon híveink éneke ennek hangjaitól kisérve az Úr trónja elé, hogy érezzék ennek hangjainál is az örökkévalóság világát, érezzék, mintha ott volnának, hol a menny lakói az Úr királyi székének előtte letelepednek.

Sz. J.

f KÖNYVISMERTETÉS *1-------------------------------Dr. K'-ováts J. István: Karcolatok az amerikai

útról. Budapest, 1929. 47 1. Ára 1 P.

Dr. Kováts a múlt nyáron részt vett a Református Egyházak Világszövetsége bostoni naggyülésén és ez alkalmat felhasználva másfél hónapot töltött az Egyesült Államokban, meglátogatva sok magyar ref. gyülekezetét is. A fenti cím alatt érdekes megfigyelésekkel telt úti beszámolót irt a Kálvinista Szemlébe és ez jelent most meg önálló füzetben. A leírás mint olvasmány is érdekes és vonzó, az amerikai református magyarság kérdéseivel foglalkozók számára pedig sok tekintetben felvilágosító és irányt mutató.

Gyenis János: Ördög Panni. Falusi életkép három felvonásban. Budapest, Sylvester nyomda, 1929. Ára 1.20 P.

Falusi gyülekezeteink vezetői, akik gyülekezeteikben ifjúsági munkát végeznek és e munka közben az ifjúság serkentése, képességei kifejlesztése végett, esetleg az ifjúsági munka szükségleteinek fedezésére, műkedvelő előadásokat akarnának rendezni, gyakran tapaszalják, hogy milyen nehéz jó, a falusi nép gondolkozásának és lelki világának megfelelő előadható színdarabot találni. Még a régi, jól ismert népszínművek között is gondot okoz semmi tekintetben kifogás alá nem eső darabot keresni. Ezen a hiányon próbált segíteni e kis füzet szerzője, pápai theológiánk volt derék növendéke, jelenleg cuni lelkész, ki Tóth Ede »Tolonc« c. darabjának átdolgozásával az ilyen műkedvelő előadások rendezőinek igyekezett segítségére jönni. A szerző ez átdolgozásnál azokat a részeket, melyek nem szolgálnak a hallgatóság építésére, kihagyta vagy átalakította, amint maga mondja: »az Isten kegyelme munkájának több szerepet kívánt jut-