Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-26 / 43. szám

204. oldal. 1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP vüek, olyan igaz életűek, olyan Megváltót ismerők, örökéletben reménykedők, olyan Istenben örvendező boldogok, mint mi vagyunk, akkor templomi szolgá­latunk nem zengőszavu s hatástalan szónoklat, hanem áldott hatásokat kiváltó, szuggesztiv erejű bizonyság­­tétel leszen. Nem tudományos fejtegetést akarok adni, tehát számtalan sok idevágó kérdést mellőzök. Mellőzöm a textus megválasztásának, felfogásának, magyarázásá­nak, a contextushoz való viszonyának, az egyházi be­széd szerkezetének, ebben a tétel megfogalmazásának, a homiletikai és retorikai szempontból való elágaz­­tatásának, az egyes részek arányának, majd a kidol­gozásnak, végül az előadásnak tárgyalását. Jó ezeket is tudni. Gondolkozásunk, ezzel igehirdetésünk rend­szeresebbé, tartalmasabbá, művésziesebbé válhatik ezek által. De mindezek csak mellékes eszközök. A legfon­tosabb azt tudnunk, azt éreznünk, arra törekednünk és azt átélnünk a maga teljes egészében, hogy életet csak akkor kelthetünk, ha az evangéliomot az élet igéje gyanánt hirdetjük. Olyan életige gyanánt, mely­nek áldott igazságait elsajátítván, boldogan érezzük magunkon és sugározzuk a köröttünk levő világba a belőle nyert diadalmas erőket. Munkálja az örökkévaló Isten az ő Szentlelke erejével, hogy igehirdetők és hallgatók minél töb­ben és minél tisztábban ismerjék fel az Ő üdvözítő akaratát a Krisztus életében és halálában s minél boldogabb alázatossággal és bizonyosabb reménység­gel tegyék azt a saját akaratukká. Ekkor mostani té­telünk is így fog hangzani: hogyan lehet még több, sőt teljes hatása a mi igehirdetésünknek?... Hozza el a jó Isten minél előbb ezt az időt a mi drága anya­­szentegyházunkra, mely könnyes sóvárgással várja isten fiainak megjelenését. (Róm. 8:20.) Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Május 29-én 3/4 9-kor indult el Püspök úr Lő­­rintéről Tósokra dr. Jókay-Ihász Miklós négyes foga­tán. Kíséretében voltak Jakab Áron esperes, dr. Jókay- Ihász Miklós országgyűlési képviselő, egyházmegyei gondnok, Mészáros András dudari lelkész, egyház­­megyei aljegyző, Lampérth Lajos rédei lelkész, Tóth Lajos theol. tanár, egyházkerületi képviselő, Fazekas Mihály püspöki titkár és Pongrácz József theol. igaz­gató. Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző gyülekezetébe utazott a vasárnapi istentisztelet vég­zésére. A menet elindulásakor Molnár Matild mondott búcsúszavakat. Az öt lőrintei banderistától kisért me­netet Tósok község határában Szabó József körjegyző üdvözölte Tósok és Tósokberénd községek nevében. Itt csatlakozott a 12 tagú, magyarruhás, tósoki ban­dérium is. Tíz kocsiból álló kísérettel érkezett meg Püspök úr Tósokra, ahol az egész község ünnepi dísz­ben, zöldágakkal díszített utcákkal, harangzúgás köz­ben fogadta. A tanítói lakon várta Püspök urat Csorba Géza tb. főszolgabíró. A bejáratnál, Magyarország búzavirágból kirakott térképével ékes diszkapu alatt Moharos László preorans tanító üdvözölte Püspök urat a gyülekezet nevében meleg szavakkal; Sereg Jolánka fehérszekfű- és Tóth Ilonka rózsa-csokrot nyújtott át. Az istentiszteleten felállóra a 25. dicséretet, de­rekas éneknek a 60. dics. 1. és 2. verseit énekeltük. Az 1834-ben épült templomot sáfrány- és jázmin­­virrággal díszítették, az urasztala körül magyarruhás leányok álltak, akik a fogadásnál és a templombajö­­vetelnél is sorfalat álltak az iskolás gyeermekekkel együtt. Püspök úr Ap. Csel. 1 : 6—9 alapján szólt a számra nézve kicsiny, de lélekben annál buzgóbb gyülekezethez, áldozócsütörtöki tanítást tartván a ke­resztyén ember bizonyságtételéről. A Moharos László tanító vezetése alatt szereplő gyülekezeti énekkar fel­tűnt fegyelmezett összetanulásával. Kimenőre a Him­nusz után a 39. dics. 7, 8. verseit énekeltük. Isten­­tisztelet után a templomban történt Tóth Sándor ha­rangozó 40 évi hűséges szolgálatáról való megem­lékezés, amely alkalommal Püspök úr köszöntötte a buzgó munkást. A templomtól az iskoláig az út tele­tűzdelve zöld ágakkal és Püspök úr a gyülekezet ifjú­ságának sorfala közt tért vissza a tanítói lakba, ahol Csorba Géza tb. főszolgabíró, mint a gyülekezet fő­gondnoka köszönte meg Püspök úr látogatását. Fél tizenegykor történt az indulás Padragra. 17 tagú bandérium lovagolt elől és hosszú kocsisor érdeklődő kisérte a menetet. Csékut községben az ág. h. ev. gyülekezet fogadta testvéri szeretettel Püspök urat. Ä leventék sorfalat álltak az ág. h. ev. templom előtt, ahol nagy sereg közönség élén Rácz Károly ev. tanító üdvözölte Püspök urat, idézve Püs­pök urnák a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület köz­gyűlésén Guirátz Ferenc püspökről tartott megemlé­kezését. Novák Rezső ajkai ev. lelkész, félbeszakítva az épen folyamatban levő konfirmációi ünnepélyt, szintén kijött a templomból kifejezni tiszteletét. Püspök úr méltán mondotta válaszában, hogy ami­kor az evangélium két szolgája találkozik Isten szabad ege alatt, a szabadban lefolyt ünnepély csak folyta­tása a konfirmációi ünnepélynek. Újból zúgni kezdtek a harangok, megpecsételve a testvéri szivek összedob­­banását. Innen visszafordultak a tósoki és lőrintei bandéristák, mert eljött a menet elé a padragiak 15 tagú bandériuma. Padrag község szélső házánál szép diadalkapu alatt, tűzoltók harsonája, magyar ruhás leányok, tűz­oltók és leventék sorfala közt a községi elöljáróság élén Szily Sámuel körjegyző mondott üdvözlő be­szédet. A zöld ágakkal díszített utcán harangok zú­gása közt vonult lassan felfelé a menet a lelkész­lakra, ahol a díszkapunál magyarruhás lányok és is­kolás gyermekek sorfala közt a presbitérium élén Biró László lelkész köszöntötte Püspök urat. Szakács Ilonka az iskoiásgyermekek nevében szekfücsokorral kedveskedik. Háromnegyed 12-kor kezdődött az istentisztelet a valóban hegyen épített templomban, honnét gyö­nyörű a kilátás az előtte elterülő völgyre. Felállóra a 7. dics. 1. versét, derekas éneknek a 31. dics. 1, 2. versét énekeltük. Önkéntelenül is magával ragad az ének árja a puritán egyszerűségű, a történelem által megszentelt falak közt. A templomot Mária Terézia engedélyével 1776-ban építették és 1890-ben újítot­ták meg. Mindenik időpontot a falban elhelyezett felirat örökíti meg. Az első imádságot Biró László helybeli lelkész mondotta, Püspök úr Luk. 24 50--53. alapján a templomlátogatás Istennek tetsző és az emberi szivet felemelő voltáról mondott hatalmas pré­dikációt. Kimenőre a 31. dics. 4. és 5. verseit énekeltük. A püspöklátogatási presbiteri gyűlés a temp­lomban folyt le. Jakab Áron esperes buzgó imádsága után Püspök úr beható megbeszélés tárgyává tette

Next

/
Oldalképek
Tartalom