Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-02 / 5. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1930 február 2. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- « FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ö*® TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Jelen problémáink. Napjainkban sokat foglalkoznak lelki jelenségek tanulmányozásával. A tudományok csarnokában például szóhoz jutott Szegeden, az újonnan szervezett néprajzi tanszéken a néptan. Szaktudósok nyomozó munkát végeznek a múlt lelki kincseinek földerítése érdekében. Komoly vizsgálódások kritikai szűrőjén elemezik azokat a múltból átszivárgó drága kincseket, amelyek egy népet éltetnek és formálnak. Egyszóval, a jövőben hivatott szaktudósok foglalkoznak a népiélek drága értékeinek a föltárásával. De vájjon, van-e kísérlet ma egyházunk részéről nem a múlt, de jelen vallási életvonásainak, fokának és tulajdonságainak kimerítő összegezése érdekében? Kétségtelenül sok tény a mellett bizonyít, hogy egyházunk vezetősége sok tekintetben nagy erőfeszítéseket tesz ma. Az egyházi törvényhozás a kor igényeihez simulva foglalkozik a jelen aktuális kérdéseivel. De vannak dolgok, amelyek nem az egyházi törvényhozástól függnek, hanem a lelkész egyéniségétől. Én a sok jelenség közül most csak egyre szeretném a figyelmet irányítani. Az ifjúság vallásos nevelésének égetően fontos kérdésére. Engedtessék meg, hogy pár vonásban, pár szóval e témával foglalkozzam. A gyors ütemben haladó modern élet mozgása kihat a falura is. Több évtizeden keresztül megóvta és megóvja a népet a konzervatizmus sok káros befolyástól. De az ifjúság már mozgékony! Jobban odasimul az újdonságokhoz. Ennek egyik példája a divatozás. A mértéktelen divatozás ma talán általános jelenség a lányok között falun. Ha ennek a ténynek pszichológiai okát analizáljuk, akkor kétségtelenül két dologra vezethetjük vissza. Az egyik a gondolkodásnak a külsőségekre való irányulása, a felszínes és könnyű fajsúlyú dolgok kedvelése. A másik pedig a nemes és finom belső lelki tartalom elsekélyesedése és elszíntelenedése. Ehhez hasonló jelenség konstatálható az ifjúság körében is. Itt még súlyosabb momentumként szerepel a szabadság helyett uralkodni kezdő szabadosság és könnyelműség. Ez az állapot tovább is fejlődhet! Ha nem védik az ifjúságot ma, ha nem foglalkoznak vele valami módon, akkor észrevétlenül sok esetben behódol valami szenvedélynek (ivás, rnulatás) és rabja lesz annak. Mert jaj annak a gyülekezetnek, de jaj annak a lelkipásztornak is, ahol elszokik a fiatalság a templomtól és valami káros szenvedélynek a rabja. A jövő, virágzó református egyház reménye csak az ifjúság erős és szeretettől áthatott vezetése és gondozása által valósulhat meg. A tervben álló nyolc osztályú elemi iskola eszméje is kedvező alkalom egyházunk vezetőségének, hogy szerencsés és erősen pszichológiai alapon álló tanterv alkalmaztassák a vallástanításban. Fogékony, fiatal lelkeket kell ma művelnünk és gondoznunk, mert amilyen hűséggel gondozzák az ifjúságot, olyan hűséggel szolgálja és szereti majd az egyházat. Ma sok helyen veszélyben van és nehézségekkel küzd egyházunk. Pedig »jaj ennek az országnak — mint valaki mondotta — ha a kálvin izmus elvesz«. Mert az a program, az a horizontális cél, amely a kálvinizmius világfelfogásában él, a jövendő himnusza. E pár szóval nem akarok mást szolgálni, mint szerény és kérő felhívással eszméltetni arra a tényre, hogy mi van ma és hova jutunk! Balatonkövesd. Baranyai Károly. Elpusztult somogyi református egyházak;' Balatonszentgyörgy, -keresztár, -berény. Mind a három község a magyar tenger Somogy felőli oldalán fekszik. Okleveleink már a régmúlt századokban beszélnek róluk, az 1634. évi kiskomáromi ^zsinati jegyzőkönyve úgy emlékezik meg róluk, mint egy lelkész kormányzása alatt levő egyházakról, hol azonban a lelkészi állás betöltésre vár. Az állást sohasem töltötték be, ezek a gyülekezetek még a szervezés első stádiumában elvesztek a protestantizmus számára. Csánki Dezső dr.: Somogy vármegye. Budapest, év n. (Magyarország vármegyéi és városai.) 37., 39., 40. 11. Thury Etele : A dunántúli ref. egyházkerület története. Első kötet. Pápa, 1908. 184. 1. és Thury kéziratai a főisk. kvtárban. Babócsci. Babócsa mint község a Tibold nemzetség ősi birtoka, 1231-ben is egyik Tibold kapta osztályrészül. 1348-tól apátsága, 1495-től vára is szerepel, amely 1555-ben török kézre került, de a következő évben felgyújtották és otthagyták. 1562-ben a vár parancsnoka Perneszi Farkas, kinek élete a reformáció történetével szoros kapcsolatban van, meghitt barátja volt az ő és Horváth Márk kívánságára Laskóról Kálmáncsára hozott' Szegedi Kis Istvánnak, kinek püspöksége kiterjedt Babócsára is, • — mondja Payr, Földváry nyomán. Protestáns gyülekezet volt itt, kellett lennie, hiszen már 1559-ben »az hadnagyok kiverik vala zászlóik közül azt a szentképes zöld zászlócskát, melyet Dalmadi Sebestyén, a soproni keresztes pap emeltetett vala«. Joggal tehetjük * A belsősomogyi püspöki egyházlátogatás emlékkönyvének megjelenése — melyben a ma virágzó egyházközségek történetei helyet foglalnak — indokolttá teszi, hogy leközöljük az elpusztult belsősomogyi egyházak történetét. Szerzőjük az egész egyházmegye történetét feldolgozta. Az emlékkönyvnek időközben való megjelenése a ma virágzó egyházak történetének közzétételét legalább is egyelőre mellőzhetővé tette. így csak munkájának második részét adjuk itt.
