Dunántúli Protestáns Lap – 41. évfolyam – 1930.

Lapszámok - 1930-10-12 / 41. szám

dunántúli protestáns láp A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IOAZG. PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOI. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ, TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. Sürgősen tenni kell! A lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva-gyámintézet tagjai részéről az utóbbi időben ismételten siirgetőleg lépett előtérbe az a kívánság, hogy a nyugalmazott lelkészek, lelkészözvegyek és árvák ellátási díjai mielőbb újólag rendeztessenek és — ha kell a tagok és egyház­községek által fizetendő járulékok megfelelő emelése mellett is — feltétlenül felemeltessenek. Eme mindenképen indokolt és érthető követeléssel szemben a nyugdíjintézeti végrehajtó-bizottságnak saj­nálattal kellett látnia, hogy a nyugdíjintézet tagjai a rájuk rótt járulékfizetési kötelezettségnek alig-alig felelnek meg. Meg kellett állapítani, hogy amíg a nyugdíj­intézettel szemben az igények napról-napra nőnek, ezzel szemben a tagokat a fizetési kötelezettség tekintetében bizonyos közöny^ülte meg. Ennek a ténynek számokban való illusztrálásakép reá mutatunk arra, hogy a nyugdíjintézeti végrehajtó­bizottság legutóbb tartott ülésén megállapítást nyert, hogy a nyugdíjintézet 411.669 P 53 f-t kitevő 1930. évi járulékkövetelésére 1930 szeptember hó 15-ig mindössze 76.567 P 89 f folyt be, úgy hogy a nyugdíj­intézet künnlevősége járulékokban 335.101 P 64 f. Ezzel szemben a kifizetésre kerülő ellátási díjak összege havonként cirka 60.000 pengőt tesz ki. Nem szorul külön igazolásra, hogy ilyen nagymérvű hátralék mellett a lelkészi nyugdíjintézet fizetőképessége fenn nem tart­ható s az ellátásra jogosultak igényei nehezen lesznek kielégíthetők. Az adott körülmények között a lelkészi karra az a kötelesség hárul, hogy a fennálló törvényes rendel­kezések alapján rájuk kirótt járulékokat befizetve, az egyházközségeket is rábírják a fenntartói járulékok mielőbbi befizetésére. Bizton reméljük, hogy a lelkészi kar nem fogja cserben hagyni az arra igen rászorult lelkészözvegyeket és árvákat s készséggel fog segítő kezet nyújtani arra, hogy a nyugdíjintézet jövőbeni célkitűzései megvalósulhassanak. Eddig tart az illetékes helyről jött szomorú értesí­tés, amely megdöbbentő módon világít rá a rnai hely­zetre. Tudjuk nagyon jól, hogy ma mindenfelé igen nehezek a viszonyok, de ép azért kell megfeszítenünk a végsőig minden erőnket, hogy a helyzet végromlásba ne juttasson mindnyájunkat. Azonnal intézkedniük kell az illetékes hatóságok­nak, hogy a nyugdíjintézet hátralékai sürgősen behajtas­sanak. Jusson eszükbe a késedelmes fizetőknek, hogy „ma nekem, holnap neked", és ha máskép nem, egyéb szükségletekről való lemondás árán, de tegyenek eleget becsületbeli kötelességüknek. Nem szabad újból a lejtőre jutni a nyugdíjintézetnek és nem szabad megismétlődnie annak az elszomoritó helyzetnek, amikor nyugdíjasaink, árváink és özvegyeink valósággal koldusbotra jutottak. Sürgősen tenni kell! Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. D. u. V 2 3 órakor megjelent Csöglén a 25 tagból álló nagypiriti lovasbandérium, melynek vezetésével püspök úr elindult Csögléről harangzúgás közepette, hogy még aznap megejtse Nagypiriten és leányegyházá­ban Kispiriten az egyházlátogatást. Utja Kispiriten vitt keresztül. A falu végén is, a templom előtt is diadal­kapu állott, az előbbinél Doma Dénes községi bíró, az utóbbinál Horváth Péter praeoráns-tanító köszöntötte püspök urat a község, illetve a leányegyház nevében, Doma Gizella elemi iskolás növendék pedig társai részé­ről. Püspök úr semmi pihenőt sem tartva, sietett meg­tartani az istenitiszteletet a mezei virágokból font koszo­rúkkal szépen feldíszített kis templomban, hogy még ugyanaznap Nagypiriten is hirdethesse az igét és ott ejthesse meg e két gyülekezet generális vizitációját. Itt az imákat is püspök úr mondotta s a Lukács ev. a 12:8 alapján felépített egyházi beszédében egyrészről elismeréssel adózott a gyülekezet hithűségéért és buzgó­ságáért, másrészt buzdította a gyülekezetet hitüknek jó­cselekedetekkel még fokozottabb mértékben való meg­mutatására. Az istenitisztelet elvégzése után nyomban kocsira tiU s a nagypiriti diszes bandériumtól vezettetve, dr. Jókay-Ihász Miklós négyes fogatán tovább hajtatott a napi programmba még fölvett Nagypirit meglátogatására. Még jószerint ki sem ért püspök úr kocsija Kispiritről, már megszólaltak Nagypiriten a harangok. A falu végén nagyszámú közönség gyűlt egybe s ünneplő diszbe öltözve várta a főpásztort. Miután Nagy Károly községi bíró az elöljáróság élén meleg szavakkal köszöntötte, megindult a menet s kisérte a templom felé lépésben hajtató egyházfőt. Már távolról látható volt a nagy tömeg, ott volt a község apraja-nagyja. A hatalmas és szép diadalkapunál leventék és magyarruhás lányok alkottak gyűrűt Jakab Áron esperes-lelkész körül, aki igen tar­talmas, biblikus beszéddel üdvözölte püspök urat. Szalay Jolán elemi iskolás növendék az elemi iskolások nevé­ben mondott bájos köszöntőt s szép virágcsokrot nyúj­tott át. Püspök urat, míg az üdvözlésekre válaszolt, le­fényképezték a Celldömölkről jött fényképészek. A fogad­tatás után püspök úr és kísérete Jakab Áron esperes­lelkész lakására ment, hol a megérkezés után a szokott­nál kissé hosszabb ideig kellett tartózkodnia, mert a kövér cseppekben hulló eső hátráltatta az istenitisztelet megkezdését, s így csak l 4 6 órakor mehetett be püspök úr kíséretével, melynek tagjai között újból ott láthattuk Pongrácz József theol. akad. igazgatót, a virágdíszben pompázó s egyébként is igen szép templomba. Az út­vonalon leventék álltak sorfalat, kik jobb kezük magasba emelésével tisztelegtek. Az istexiitisztelet a 63: 1. v. és a 7. dicséret 1—2. versének eléneklésével kezdődött,

Next

/
Oldalképek
Tartalom