Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-12 / 41. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1930 október 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................— FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOI. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Sürgősen tenni kell! A lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva-gyámintézet tagjai részéről az utóbbi időben ismételten sürgetőleg lépett előtérbe az a kívánság, hogy a nyugalmazott lelkészek, lelkészözvegyek és árvák ellátási díjai mielőbb újólag rendeztessenek és — ha kell a tagok és egyházközségek által fizetendő járulékok megfelelő emelése mellett is — feltétlenül felemeltessenek. Eme mindenképen indokolt és érthető követeléssel szemben a nyugdíjintézeti végrehajtó-bizottságnak sajnálattal kellett látnia, hogy a nyugdíjintézet tagjai a rájuk rótt járulékfizetési kötelezettségnek alig-alig felelnek meg. Meg kellett állapítani, hogy amíg a nyugdíjintézettel szemben az igények napról-napra nőnek, ezzel szemben a tagokat a fizetési kötelezettség tekintetében bizonyos közöny^ülte meg. Ennek a ténynek számokban való illusztrálásakép reá mutatunk arra, hogy a nyugdíjintézeti végrehajtóbizottság legutóbb tartott ülésén megállapítást nyert, hogy a nyugdíjintézet 411.669 P 53 f-t kitevő 1930. évi járulékkövetelésére 1930 szeptember hó 15-ig mindössze 76.567 P 89 f folyt be, úgy hogy a nyugdíjintézet künnlevősége járulékokban 335.1 Ól P 64 f. Ezzel szemben a kifizetésre kerülő ellátási díjak összege havonként cirka 60.000 pengőt tesz ki. Nem szorul külön igazolásra, hogy ilyen nagymérvű hátralék mellett a lelkészi nyugdíjintézet fizetőképessége fenn nem tartható s az ellátásra jogosultak igényei nehezen lesznek kielégíthetők. Az adott körülmények között a lelkészi karra az a kötelesség hárul, hogy a fennálló törvényes rendelkezések alapján rájuk kirótt járulékokat befizetve, az egyházközségeket is rábírják a fenntartói járulékok mielőbbi befizetésére. Bizton reméljük, hogy a lelkészi kar nem fogja cserben hagyni az arra igen rászorult lelkészözvegyeket és árvákat s készséggel fog segítő kezet nyújtani arra, hogy a nyugdíjintézet jövőbeni célkitűzései megvalósulhassanak. Eddig tart az illetékes helyről jött szomorú értesítés, amely megdöbbentő módon világít rá a mai helyzetre. Tudjuk nagyon jól, hogy ma mindenfelé igen nehezek a viszonyok, de ép azért kell megfeszítenünk a végsőig minden erőnket, hogy a helyzet végromlásba ne juttasson mindnyájunkat. Azonnal intézkedniük kell az illetékes hatóságoknak, hogy a nyugdíjintézet hátralékai sürgősen behajtassanak. Jusson eszükbe a késedelmes fizetőknek, hogy „ma nekem, holnap neked“, és ha máskép nem, egyéb szükségletekről való lemondás árán, de tegyenek eleget becsületbeli kötelességüknek. Nem szabad újból a lejtőre jutni a nyugdíjintézetnek és nem szabad megismétlődnie annak az elszomorító helyzetnek, amikor nyugdíjasaink, árváink és özvegyeink valósággal koldusbotra jutottak. Sürgősen tenni kell! Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. D. u. V2 3 órakor megjelent Csöglén a 25 tagból álló nagypiriti lovasbandérium, melynek vezetésével püspök úr elindult Csögléről harangzúgás közepette, hogy még aznap megejtse Nagypiriten és leányegyházában Kispiriten az egyházlátogatást. Útja Kispiriten vitt keresztül. A falu végén is, a templom előtt is diadalkapu állott, az előbbinél Doma Dénes községi biró, az utóbbinál Horváth Péter praeoráns-tanító köszöntötte püspök urat a község, illetve a leányegyház nevében, Doma Gizella elemi iskolás növendék pedig társai részéről. Püspök úr semmi pihenőt sem tartva, sietett megtartani az istenitiszteletet a mezei virágokból font koszorúkkal szépen feldíszített kis templomban, hogy még ugyanaznap Nagypiriten is hirdethesse az igét és ott ejthesse meg e két gyülekezet generalis vizitációját. Itt az imákat is püspök úr mondotta s a Lukács ev. a 12:8 alapján felépített egyházi beszédében egyrészről elismeréssel adózott a gyülekezet hithűségéért és buzgóságáért, másrészt buzdította a gyülekezetét hitüknek jócselekedetekkel még fokozottabb mértékben való megmutatására. Az istenitisztelet elvégzése után nyomban kocsira ült s a nagypiriti díszes bandériumtól vezettetve, dr. Jókay-Ihász Miklós négyes fogatán tovább hajtatott a napi programmba még fölvett Nagypirit meglátogatására. Még jószerint ki sem ért püspök úr kocsija Kispiritről, már megszólaltak Nagypiriten a harangok. A falu végén nagyszámú közönség gyűlt egybe s ünneplő díszbe öltözve várta a főpásztort. Miután Nagy Károly községi biró az elöljáróság élén meleg szavakkal köszöntötte, megindult a menet s kisérte a templom felé lépésben hajtató egyházfőt. Már távolról látható volt a nagy tömeg, ott volt a község apraja-nagyja. A hatalmas és szép diadalkapunál leventék és magyarruhás lányok alkottak gyűrűt Jakab Áron esperes-lelkész körül, aki igen tartalmas, biblikus beszéddel üdvözölte püspök urat. Szalay Jolán elemi iskolás növendék az elemi iskolások nevében mondott bájos köszöntőt s szép virágcsokrot nyújtott át. Püspök urat, mig az üdvözlésekre válaszolt, lefényképezték a Celldömölkről jött fényképészek. A fogadtatás után püspök úr és kísérete Jakab Áron espereslelkész lakására ment, hol a megérkezés után a szokottnál kissé hosszabb ideig kellett tartózkodnia, mert a kövér cseppekben hulló eső hátráltatta az istenitisztelet megkezdését, s így csak l46 órakor mehetett be püspök úr kíséretével, melynek tagjai között újból ott láthattuk Pongrácz József theol. akad. igazgatót, a virágdíszben pompázó s egyébként is igen szép templomba. Az útvonalon leventék álltak sorfalat, kik jobb kezük magasba emelésével tisztelegtek. Az istenitisztelet a 63: 1. v. és a 7. dicséret 1—2. versének eléneklésével kezdődött,
