Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-31 / 35. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1930 augusztus 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............................................. MEGJELENIK minden vasárnap. .............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ­­FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOI. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Megnyílnak az iskolák. Az oktatással foglalkozóknak évente kétszer van újesztendejük. Nekik tehát kétszeres kötelességük, hogy leszámoljanak az elmúlttal és tervet csinálja­nak az elkövetkezett új iskolai esztendőre. A mostani, nehéz gazdasági helyzet nyomása alatt a tervkészítés közben sötétnek látszik a jövendő. Az eszményi követelményektől messze jár a világ és távol van az oktató is. Mindenki tudja, az volna a! helyes, ha a tanító, a tanár teljesen hivatásának él­hetne, nem kellene anyagiakkal bajlódnia és lelke szabadon szárnyalhatna felfelé, Önkéntelenül is ma­gasabb, tisztább régiókba vonva a rábízott növen­déksereget. A való élet ezt lehetetlenné teszi. Az ország, az egyház elszegényedett s nem képes fiainak meg­adni mindazt, amit szeretne és amit azok joggal igé­nyelhetnek lelkiismeretes munkájuk után. Nekünk, kik nemcsak a földjtie, de az égre is né­zünk, nem lehet és nem szabad hátat fordítani esz­ményeinknek. Nekünk meg kell tanulnunk azt a nehéz módszert, amelyet Krisztus mutatott be életével a világnak. Nekünk eszmény vétlen helyzetekben kell eszményekért küzdeniink. Talán tökéletlen lesz a mun­kánk, de akarjunk mindig jobbat adni, Isten megszen­teli akarásunkat és gazdag aratást ad, mely felvidítja, megbátorítja szivünket a további küzdelemre. Jusson eszünkbe, hogy a jellem ragály módjára terjed és lelki magatartásunk, a láthatatlan szellemi énünk az, ami - legmélyebben megragadja a gyerme­keket. Azt az ismeretet, amit közlünk velük, elfelej­tik, de ami felemelőt, vagy lehúzót személyiségünkben találnak, az tovább dolgozik, hat életükben egész az örökkévalóságig. Törekedjünk legjobb énünket kifejleszteni, hogy hatásunk másokat is felemelhessen. Győzzük le önma­gunkat, hogy példánkon lelkesedve mások is győzel­meket arathassanak. Per aspera ad astra. Pongrécz József. — Az Északamerikai Egyesült Államokban 19 különböző egyház 29.665 szolgálatképtelen lelkészről, lelkész­özvegyről és árváról gondoskodik és ezek számára évente 9,566.095 dollár nyugdíjat és segélyt fizet ki. A nyugdíj­­intézetek vagyona több mint 130 millió dollár. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Délután fél 3-kor indult tovább Dáka felé Püspök úr és kísérete. A kocsisor szaporodott, ameny­­nyiben a Földbérlők és a helybeli uradalom egy-egy kocsit bocsátott Püspök úr és kísérete rendelkezésére. Az indulás percében Nagy Juliska IV. o. tanuló mond búcsúszavakat, csokrot nyújtva át Püspök úrnak. A harangok zúgnak, leventék, tűzoltók sorfalat állanak, csaknem az egész gyülekezet künn áll az utcákon, sőt gyalogosan megindul az egész sokaság a közeli Dáka község felé, hogy az ottani ünnepségen is részt vegyen. A menet élén a bandérium halad, Kéttornyulak köz­ség nyugati szélén áll a negyedik díszkapu »Isten vele« felírással, bizonysága annak a nagy lelkesedés­nek és hódoló tiszteletnek, mellyel a gyülekezet fő­pásztorát fogadta. Dáka község határán bandéristák várakoznak s csatlakoznak a menethez. A községbe érve, meglep bennünket a nagy tisztaság s az, hogy az útvonal, merre a menet halad, mindenütt fel van öntözve. Amint bemegyünk a faluba, rögtön szemünkbe ötlik egy pompás kidolgozású diszkapu, melynek közepén zöld alapon fehér labdarózsákból ki van rakva: »Éljen dr. Antal Géza«. Ide vonultak ki zászló alatt a leven­ték és tűzoltók s itt Sülé Ferenc községi biró kö­szöntötte Püspök urat. Innét már csak lépésben ha­ladhatnak a kocsik; elől a leventék és tűzoltók. Ha­rangzúgás közepette érkezik Püspök úr a templom előtt felállított második díszkapuhoz, hol az énekkar üdvözlő dalt énekel, Császár-Terus V. o. tanuló pedig csokrot nyújt át. Páhány János praeorans tanító a dákai leányegyház, Végh Mariska a ref. leányegylet, Páhány Jánosné a ref. nőegylet, Major Józsefné ta­nítónő a rom. kath. egyház, Kondor Jolán postames­ternő a postahivatal, Kapcsándy Sándor saját szer­zeményű szép alkalmi költeményével, a ref. énekkarok, végül Németh Sándor tűzoltóparancsnok a tűzoltók nevében üdvözölték Püspök urat, ki melegen köszönte meg külön-külön az üdvözléseket. Pár perces pihenő után újból megszólalnak a harangok s leventék és leányok sorfala között vonul be Püspök úr a virágokkal gazdagon díszített temp­lomba. Itt felállónak énekeljük a 7. dicséret 1. versét, főéneknek pedig a 63. dicséret 1. versét. Az énekkar Páhány János praeorans tanító vezetésével »Égi öröm töltsd be lelkem« kezdetű éneket énekli, majd Püspök úr megy fel a szószékbe s Gal. IV: 4—8. verse alap­ján hatalmas erővel szólott Isten kegyelméről, ki szent Fia által bennünket, törvény alatt levőket meg­váltott, hogy elnyerhessük a fiúságot. Az istentisztelet végeztével újból az énekkar énekelt, előadva szép összetanulásban »A néma légben csengve lágyan az

Next

/
Oldalképek
Tartalom