Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-17 / 33. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. 152.', oldal. magát kínozni, meggyalázni, keresztrefeszíteni és meg­égetnie Számára az drágább a háznál és földnél, feleségnél és gyermekeknél, az életnél, vagy az egész világnál. Aki a hitét elveszti, az elveszti önmagát, lelkét, üdvösségét. Aki ellenben azt megőrzi, az ön­magát tartja meg még akkor is, ha meg kell is halnia. A hitbizonyosság tehát a legtökéletesebb nyu­galom, a lélek legnagyobb szabadsága. Heroikus ter­mészetű, nem félne, ha oly sok ördög környezné is, mint ahány zsindely van a háztetőn. Egyedül Istent féli, de mástól nem fél a világon senkitől. Sokkal bizonyosabb önmagáról, mint afról a napról, ame­lyik az égen süt. Mindenben tud kételkedni, de ön­magában nem. És épen olyan joggal, mint Cartesius az Ö cogito, ergo sum-ját — gondolkodom, tehát vagyok — állította, mondhatja a hivő is: credo, ergo sum, ergo Deus est, hiszek, tehát vagyok, tehát Isten van. (Vége.) testületé, Varjas Sándor tanító a levente egyesület, Nagy Józsefné a nagyacsádi református nők, Bodor Eszti pedig a nagyacsádi református leányok nevé­ben üdvözölték Püspök urat, ki minden egyes üdvözlő beszédre külön-külön válaszolt. Az üdvözlések elhang­zása után a gyülekezet a CXXII. zsoltár 2. versének eléneklése közben hagyta el a templomot. Ugyancsak a templomban folyt le a presbiteri gyűlés, melynek kezdetén imádkozott Végh János egy­házmegyei főjegyző. Püspök úr a kisded gyülekezet presbitériumát további kitartásra buzdította, egyebek­ben az egyház ügyeit rendben találta. A presbiteri gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. Gyűlés után a lelkészlakon ozsonna volt Püspök úr tiszteletére, melyen dr. Jókay-Ihász Miklós egy­házmegyei gondnok mondott felköszöntőt a vendég­­szerető lelkész családra. Ozsonna után Püspök úr és kísérete — a mezőlaki és nagyacsádi bandéristák­­tól egész Mátyusházáig kisérve — visszatért székhe­lyére, Pápára. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Ebéd után előállanak a fogatok — köztük Vécsey Tamás békási földbirtokos, m. kir. gazdasági főtaná­csos fogata is — s Szijj Qábor gondnok búcsúszavai után harangzúgás közepette, a leventék és bandéris­­ták kíséretében indul tovább Püspök úr Nagyacsád felé. Mátyusháza pusztánál a nagyacsádi bandérium várakozik s a mezőlakiakkal egyesülve kiséri a mene­tet a falu szélén felállított, »Isten hozott« feliratú diszkapuig, hol fegyveres levente diszosztag, tűzol­tók, magyarruhás leányok sorfala között Magassi Gyula községi biró üdvözli Püspök urat. Mindkét templom harangjainak zúgása közben érkezik Püspök úr a templom előtt felállított másik díszkapuhoz, hol a presbitérium élén, az egész, ünnepi ruhába öltözött gyülekezettől körülvéve, Nagy András nagyacsádi lel­kész közvetlen, lelkes szavakban köszönti a főpász­tort, Németh Juliska III. osztályú tanuló pedig ked­ves szavak kíséretében csokrot nyújt .át, a lelkészlak kapujában pedig Nagy Lenke, a lelkész kis leánya fogadja kis csokor virággal Püspök urat. Rövid pihenő után újból megszólalnak a haran­gok s Püspök úr az iskolás gyermekek sorfala kö­zött vonul be a virágokkal gazdagon ékesített s áhí­­tatos hívőkkel zsúfolásig megtelt templomba. Itt fel­álló éneknek énekeljük a 7. dics. 1. versét, főének­nek ugyanezen dicséret 2. és 3. versét, mely után Nagy András helybeli lelkész buzgóságos imádság­ban emelte égfelé a lelkeket. Majd a gyermekek énekkara énekelt Varjas Sándor tanító vezetésével, miközben Püspök úr felment a szószékre s Lukács XII. 32. alapján lélekbe markoló erővel buzdította a kicsiny, de lelkes gyülekezet tagjait további ki­tartásra és hűségre s szinte ragadta magával Püspök úr lelkes beszéde a szivvel-lélekkel figyelő gyüleke­zetét, mikor Gusztáv Adolf énekének saját fordítású idézetével zárta be a megkapó beszédet: »Fel, fel a diadalra!« Beszéd után ismét a gyermekek énekkara énekelt s itt a templomban az egész gyülekezet jelen­létében folyt le a küldöttségek fogadása is. Ezek során Csepeli József presbiter a ref. egyház presbi­tériuma, Horváth Ferenc tanító 10 tagú küldöttség élén a helybeli ág. hitv. ev. egyház, Koncz Gyula felsőgörzsönyi körjegyző Nagyacsád község képviselő­Á veszprémi egyházmegye közgyűlése. A veszprémi református egyházmegye július 30-án tartotta Veszprém városában ez évi rendes köz­gyűlését. Előző nap voltak a különböző bizottsági gyű­lések, ahol a maguk valójában láthattuk az egyes ba­jokat, melyek emésztik ezt. az egyházmegyét és a biz­tos pusztulás felé viszik, ha egyházkerületünk időben be nem látja, hogy a gyöngét segíteni és támogatni kell. A számszék ülésén ütköztek ki legjobban a ba­jok, melyekre célzok. Az egyházak számadásai általá­ban rendben találtattak. Segélyekért 12 egyház folya­modott. Mindnek égető szüksége van a gyámolí­­tásra, de mivel nincs miből, sajnálni való volt a szám­szék vergődése, hogy mit tegyen? Melyik egyháznak adja a néhány pengő segélyt, ami voltaképpen semmi, mikor templomtető javításról, iskola . rendbehozásá­ról, padok csináltatásáról van szó, a lelkész- és tanító­lakások javításáról nem is szólva. A folyamodványok 75o/o —132o/o-ig terjedő rendes adók viselésével in­dokolják kéréseiket. A hívek tehát roskadásig meg vannak terhelve s utóvégre mindennek van határa, előbb-utóbb össze kell roskadniok s pusztulni min­dennek, mert rendkívüli kiadásokat viselni már nem bírhatnak. A tanügyi bizottság gyűlésén örvendetes volt hallani, hogy tanítóink dicséretre méltóan munkál­kodnak egyházunk veteményes kertjeiben: az isko­lákban. A tanítói államsegély megvonása újabb és újabb iskolákban teszi lehetetlenné tanító alkalma­zását. Ez a másik baj, mely pusztulás felé visz, ha a lelkésztanítóságok felállításával vagy valami más mó­don nem tudjuk biztosítani gyermekeink református iskolába járását. A lelkésztanítóság felállítása nem olyan egyszerű dolog. 50—60 éves lelkészek tanító­képesítő vizsgára álljanak? Van olyan lelkész, hogy két faluban két tanító nélküli iskolája van. Ha az anyaegyházban tanítóvá lesz, hogyan jár át a másik több kilométernyire levő faluba csak vallást tanítani is? És még több ilyen kérdés felvethető. A kérdé­sekre megnyugtató feleletet, sajnos, nem találok. Az bizonyos, hogy az állam iskola politikája á vesz­prémi egyházmegyét sújtja legjobban. Ez a politika

Next

/
Oldalképek
Tartalom