Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-10 / 32. szám
146. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. mészettudomány mellett a történelem nagy tért hódít. Ez pedig nem boldogulhat az elmúlt korok hagyománya nélkül, amit bármily jogos kritikának vetünk is alá, igazságának elismerése, mégis csak leginkább bizalmunktól függ. Aki a történelemtől mathe- . matikai, vagy pedig kísérleti bizonyítást kíván, az előtt a mai történelemnek nincs tudományos jellege és soha sem jut benne bizonyosságra. (Vége köv.) Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. A b,-győri gyülekezet lelkes ünnenlése, harangok zengése közben a bandéristáktól és kerékpáros leventéktől kisérve indul tovább Püspök úr Mezőlak felé, hol a község határában 16 tagból álló fehéringujjas, piros mellényes, árvalányhajas bandéristák s különböző szinü virágokkal díszített kerékpáros leventék várják a menetet s a borsosgyőriekkel egyesülve, remekszép keretet szolgáltatnak a virágokkal gazdagon ékesített kocsiknak. Ä falu szélén hatalmas diszkapu áll »Isten hozott« felírással, jobbról-balról tűzoltók, leventék, fehérruhás leányok egész sokasága s az ünneplő sereg élén a községi elöljáróság várják Püspök urat, kit a község nevében Tóth Kálmán lelkes üdvözlő beszéddel fogad. Cziráki Etus a református leányok nevében köszönti a főpásztort s egy szép selyemszalagos csokrot nyújt át, melynek szalagján ez a felírás olvasható: »Igaz szeretettel ;a ; mezőlaki ref. leányok«. A harangok zúgása közben érkezik a menet a lekészlak elé, hol fenyőből és virá- . gokból alkotott újabb diszkapu előtt a presbitérium élén Bujáky Miklós helybeli lelkész fogadja Püspök urat, Vargha Irénke III. osztályú tanuló pedig vers kíséretében csokrot nyújt át. Pár percnyi pihenő után beharangoznak s Püspök úr a virágokat szóró fehérruhás leányok és iskolás gyermekek sorfala között megy be a zsúfolásig megtelt templomba, mely virágokkal ízlésesen fel van díszítve, különösen kedvesek az oszlopok, amint fenyő- és búzavirág girlanddal vannak körülövezve. A templomban felálló éneknek énekeljük a 7. dicséret 1. versét, főéneknek a 63. dicséret 1., 2. és 3. verseit. Elsősorban Bujáky Miklós helybeli lelkész mond buzgó imát, majd a Nádasdy Gyula kántortanító által vezetett énekkar éneke közben Püspök úr felmegy a szószékbe s János jelenések könyve XI. r. 1. verse alapján szólott a templom buzgó látogatásáról, a sákramentumokkal való élésről, amelyek mintegy külső mértékei a gyüleke2et lelki életének s az ezekkel való élésre buzdította megrázó erővel a híveket. Beszéde után az énekkar a XC. zsoltár első versét énekelte, a gyülekezet pedig a 7. dicséret 5., 6., 7. verseinek éneklése közben hagyta el a templomot. Az iskolában volt a küldöttségek fogadása és a presbiteri gyűlés is, hova Püspök úr és kísérete fehérruhás leányok sorfala között tért be. A küldöttségek során Bolla Miklós presbiter az egyház presbitériuma, Nádasdy Gyula kántortanító a tanítótestület, Nagy Lajosné a nőegylet, Varga Lajos ev. tanító 10 tagú küldöttség élén a mezőlak-békási ág. hitv. ev. leánygyülekezet, Berdál István tanító hat tagú küldöttség élén a róm. kath. egyház, Zelinkó Mór irodafőnök a Sold-féle uradalom, Nagy Károly parancsnok a tüzoltó-egyesület, Józsa Lajos községi jegyző-irnok pedig a levente-egyesület nevében üdvözölték Püspök urat, ki minden üdvözlésre kedves, meleg hangon válaszolt. Ugyancsak itt a sok-sok búzavirággal kedvesen feldíszített iskolában folyt le a presbiteri gyűlés, melyet Végh János egyházmegyei főjegyző imája vezetett be. Püspök úr az egyházlátogatási jegyzőkönyv kérdései alapján beható megbeszélést folytatott a presbitériummal az egyház ügyeiről, melyeket általában rendben talált. A gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. A presbiteri gyűlés után, kb. fél 2-kor, a lelkészlakon volt ebéd, melyen a helybeli vezetőférfiak is résztvettfek. Az ebéd folyamán Medgyasszay Vince mondott kedves felköszöntőt a ház asszonyára, ä lelkész ifjú feleségére a kedves fogadtatásért. A presbiternevelés kérdése egyházunkban. (Előadás a veszprémi ref. egyházmegyének f. évi julius hó 29-én tartott íelkészértekezletén.) »Arra az intenzív munkára fordítsuk egész erőnket, mely egyházunk, beiéletében vár reánk. Saját híveinknek hitben erősítésében, lelki gondozásában, értelmi és erkölcsi nevelésében keressük azt az erőt, mellyel a jövendő minden viszontagságaival megvívhatunk.« Prófétai lélekkel, jövőbe látó intencióval mutatott rá gróf Tisza István — ezelőtt 28 évvel — nagyszalontai hires egyházmegyei gondnoki székfoglaló beszédében a belső építésnek, az egyházi életünket újjáteremtő beimissziói tevékenység gyakorlásának halasztást nem tűrő szükségességére. Á jövendő eshetőségei, elkövetkező viszontagságai és megpróbáltatásai fölött tépelődő lánglelkének, fényes elméjének egyetlen rávillanásával felismerte, hogy »a modern élet a maga válságaival, rázkódtatásaival, korlátot nem ismerő szellemével« nem fogja érintetlen hagyni egyházunkat, sőt magyar református Sionunkat létének legmélyebbre bocsátott hajszálgyökereiben is meg fogja támadni. A fenyegető veszedelmek ellenszerét, elhárításának lelki fegyverét a sokak által még ma is könnyelműen lekicsinyelt beimissziói munkákban látta. Rövid három évtized leforgása mily fényesen igazolja az ő jövőbe látását! Egyházunk egén viharfelhők tornyosulnak... Ezeknek elhárítása mind újabb és újabb feladatokat ró egyházunk őrállóira. Mi, akik református Sionunk ledőlt kőfalainak romjaiban ott látjuk az újjáépítés anyagát s Istenbe vetett erős hittel, krisztusi lélekkel ezernyi viszontagság között is nem csüggedő reménységgel válogathatjuk és rakhatjuk le hősies erőfeszítéssel a szebb és boldogabb jövendő alapköveit s akik előtt egy nagy lelki »revival«- nak, egyházi életünk megújhodásának az eszményképe lebeg, — élénken érezzük lelkünk mélyén gróf Tisza István szavainak igazságát: »Oly végtelen sok ezen a téren a teendő, oly teljesen igényli ez mindkét kezünk egész erejét«. A missziói munkatér horizontja egyre tágul. A munkamező, melyen oly sok az aratni való, de oly kevés az arató, — egyre szélesebb lesz. A Bethesda tavának lelki-testi gyógyulást ígérő habjait angyali szárnyak suhanása érinti s mozdítja meg. Siessünk oda betegeinkkel! A megszáradt szétszórt csontok felé száll már a megelevenítő lélek... A lelki ébredés hullámgyiirüinek fokozatos tágulásával eljutunk egy-egy újabb problémához, elérkeztünk — mint az előre látható volt — a presbitériumnak, gyüleke
