Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-27 / 30. szám

1930 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 135, oldal. úr az üdvözléseket külön-külön meleg szavakban kö­szönte meg. A küldöttségek fogadása után a IX. zsol­tár éneklése közben hagyta el a gyülekezet a temp­lomot. A presbiteri gyűlés az iskolában folyt le, me­lyet Végh János egyházmegyei főjegyző imádsága vezetett be. Jelen volt a gyűlésen Homokbödögéről 8 és Nagygyimótról 4 presbiter. Püspök úr az egy­házlátogatási jegyzőkönyv alapján beható megbeszé­lést folytatott az egyház ügyeiről a presbitérium tag­jaival, főképen az anyagi nehéz kérdésekről s az egy­ház iránti hűségre és kitartásra buzdította a presbi­térium s közvetve a gyülekezet tagjait. A gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. Egy órakor a lelkészlakon volt ebéd, melyen a község vezető férfiai is megjelentek. Ekkor már pon­tosabb hirek érkeztek Takácsiról s a tűzvész egész borzalmasságában bontakozott ki a generális vizitáció tagjai előtt s valami fájó, nyomasztó érzés neheze­dett rá a telkekre. A pápai református egyházmegye közgyűlése. A pápai ref. egyházmegye július 8-án tartotta f. évi közgyűlését Pápán, a főiskola dísztermében Jakab Áron esperes és dr. Jókay-Ihász Miklós 'egyházmegyei gondnok elnöklésével. Július 7-én voltak az előértekezletek: délelőtt tanügyi bizottsági és missziói bizottsági gyűlés, dél­után gyámoldai közgyűlés és lelkészértekezlet. Ezeken a közgyűlés tárgyai alapos előkészítést nyertek. Július 8-án reggel 8 órakor a pápai hittestvérek templomában tartott istenitisztelet után — mikor Jakab Áron esperes János ev. XXII. 15, 16, 17. verseire, épített gyönyörű imádságban a Krisztus iránti szeretet próbája elé állított lelkeket, a Krisztus iránti szeretet alázatos és mégis felmagasztaló megvallására vezetve, felemelte a minden erő és kegyelem örök forrásához — a közgyűlés alkotó tagjai s a szép számban meg­jelent érdeklődők a főiskola dísztermében gyűltek egybe. Itt az alakulás után dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok hatalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Tőle megszokott éleslátással lés alapossággal mutatott rá egyházunk mai helyzetére állammal és felekezetekkel való viszonyainkat ille­tőleg; vázolta azokat a nehézségeket, miket a gazda­sági válság gördít kicsiny és szegény egyházaink elé s melyeknek elhárítása csak az állam gazdasági hely­zetének javulásával, segélyeink felemelésével remél­hető. Örömmel jelentette, hogy iskoláink községesí­­tésére, ref. gyermekeinknek a másvallású iskolákba való beutalására irányuló törekvés a kultuszkormány­nál egyelőre megszűnt. Ismertette a zsinat törvény­­alkotó munkáját, melyben ő maga is tevékenyen és eredményesen részt vett s amely munkától üdvös ered­mények várhatók. Megállapítása szerint minden vo­nalon a hitélet fejlődésének, sok helyen az egyke megszűnésének jelei láthatók, ami újább és erősebb ösztönzést ad a fokozott munkára. Megemlékezett Vi­téz nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának tizedik évfordulójáról. Beszédének e részét a közgyű­lés állva hallgatta, Kormányzó úr nevének említése­kor hatalmas éljenzésben tört ki s ŐfÖméltóságának távirati üdvözlését határozta el. Az esperesi jelentés beszámolt az egyházmegye 1929/30. évi történetéről, különösen pedig annak ki­emelkedő eseményéről, a generalis vizitációról. A közgyűlés meghatva nyilvánított hálát és köszönetét főtiszt, és mélt. dr. Antal Géza püspök úrnak, ki az egyházmegye legkisebb és legfélreesőbb leányegyhá­zát is meglátogatta s mindenütt az Isten igéjének hir­detésével buzdított, lelkesített, tanácsolt, hitet mé­lyített, lelki erőt táplált. Nem is lett volna másként teljes ez egyházmegyében a generalis vizitáció, hi­szen itt oly sok parányi leányegyház van, amely hi­hetetlen erőt fejt ki iskolája fenntarthatásáért, mely­nek fontos missziója van a magyar kálvinizmus éle­tében. Ezek a kis leányegyházak kiérdemelték Püspök úr Öméltóságának a látogatását s lelkes fogadtatásá­val is méltóvá tették rá magukat. Hálával, osztatlan ragaszkodásának, hűségének és szeretetének kifejezésre juttatásával köszönte meg a közgyűlés dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok úrnak azt az önként felajánlott és megho­zott nagy áldozatot, hogy Püspök úrnak, illetve az egyházmegyének az egész generális vizitáció alatt négyes fogatát és még egy másik fogatát rendelke­­zsére bocsátotta s ő maga is Püspök úr kíséretében az egész egyházmegyét meglátogatta. Ez a cselekedet valóban magában hordja dicséretét is, jutalmát is. Lerótta háláját és köszönetét az egyházmegyei közgyűlés mindazokkal szemben, akik a püspöki egy­házlátogatásban akár személyes közreműködésükkel, akár fogat adásával résztvettek, különösen az egy­házmegye esperese iránt, aki bölcs körültekintéssel, mindenre kiterjedő figyelemmel és eréllyel rendezte meg a generális vizitációt. Meghatva hallgatta a közgyűlés főtiszt, és mélt. Püspök úrnak esperes útján a közgyűléshez intézett levelét, melyben Püspök úr hálával és köszönettel emlékezik meg a tisztelet, szeretet és ragaszkodás azon megnyilatkozásairól, melyekkel egyházlátogató útjában az egyházmegyében találkozott. Ezt a leira­tot, mint a generális vizitáció gyönyörű emlékét, ^ közgyűlés a jegyzőkönyvbe felvenni s hűen megőrizni rendelte. Egyházi élet mindenütt rendben, amit bizonyít az, hogy az egyházlátogatáskor panasz csak egy he­lyen tétetett. Egyházmegyei közgyűlés a korcsmák vasárnapi zárvatartását illetőleg, a fokozatos egyházi hatóságok útján, rendelet kiadását kéri a belügyminiszter úr­tól. Ugyanígy kéri az államsegélyek indokolatlan le­szállítása helyett jogos igényeink teljes kielégítését a kultuszkormánynál. A pápai új templomra rendezendő gyűjtés az egyházak és egyesek áldozatos szeretetébe ajánltatott. Sopron anyaegyházzá léteiét, űj temploma épí­tésének befejezését és felszentelését örömmel és Isten iránt való hálával vette tudomásul a közgyűlés. Más­­felekezetüek és másnyelvüek tengerében legyen vi­lágító torony ez a gyülekezet, -mely most még anyagi nehézségekkel küzd, de meg van a jogos remény a megerősödésre. Sok nagyszabású építkezés, önkéntes adományok és hagyományok tesznek bizonyságot az egyházközsé­gek áldozatkészségéről. Kegyelettel örökített emeg a közgyűlés noszlopi Körmendy Béla egyházm. v. főjegyző és tanácsbiró, Vikár Vince nyug. volt tapolcafői lelkész, Takács Jó­zsef volt péri és Kovács János volt csetényi k. ta­nítók emlékét. Fejes Zsigmond és Ólé Sándor új tanácsbirók esküt tettek. Két világi tanácsbirói, világi főjegyzői,

Next

/
Oldalképek
Tartalom