Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-13 / 28. szám
1930 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 123. oldal. Másnap délután aztán megkapta a kollégiumi igazgatóság a táviratra adott választ a Szt. János kórház igazgatóságától, hogy Győri Gyula meghalt. Győri Gyula meghalt. Mily rettenetes ezt így leírni és kimondani. Győri Gyula meghalt. Halljátok-e ezt én volt osztálytársaim ? Akihez szinte oda forrtunk, akitől annyit tanultunk, aki nemcsak mesterünk, de atyánk is volt, aki nemcsak atyánk, de apostolunk is volt, aki csupa tűz, csupa láng, csupa lelkesedés volt, aki igazságos és igaz volt, aki szigorú és szeretőszívü volt, aki talpig férfi és ha kellett, kis gyermek volt, aki előttünk valóságos eszmény volt: nincs már az élők sorában. 1895 szept. 1-én foglalta el tanári katedráját még az ó-kollégiumban, honnan szept. 15-én vonultunk át az új-kollégiumba. Őt egész bizonyosan megihlette és áthevítette a pápai kollégium szelleme, a dicsőséges múltnak a lelke, amely lenézett reá és reánk a megszentelt, drága falakról. Mi voltunk az ő „első osztálya“. Talán azért is vagyunk mi valamennyien olyanok, hogy csak könnyes szeretettel és imádságos lélekkel tudtunk emlékezni erről a drága kollégiumról, a ragyogó múltról, tanárainkról, intézményeinkről és mindenről, amihez református és magyar könny és vér tapad. Szigorú ember volt. Minket csak az I—III. osztályokban tanított, de azok az évek izgalmas évek voltak életünkben. Mivel azt akarta (és el is érte!), hogy mindenki tudjon, állandóan sakkban tartott bennünket anynyira, hogy nem hiszem, hogy az ő magyar és latin órája előtt bárkinek is kedve lett volna haszontalankodni. Lázas izgalommal tanultunk az ő órái előtt, mert az ő óráin mindenki felelt, pedig 70-en voltunk! Volt rá eset, hogy 3—4-szer is feleltünk egy órán és így a diák-spekulációnak semmiféle tere se nyílhatott az ő tárgyainál. Jaj, de szigorú ember voltál és óh, de aranyosszívű ember voltál, te felmérhetetlen jóindulatú, kibeszélhetetlen értékű, drága tanárunk: Győri Gyula 1 Nem volt a mi képzeletünkben hatalmasabb ember, mint te! Mikor megjelentél a katedrán és meghallottuk zengő hangodat: a római világ hősi alakjai, hadvezérei és királyai elevenedtek meg előttünk, Romulus voltál, Numa Pompilius voltál, Pompejus voltál, Caesar voltál a mi szivünkben ! Aztán pedig — olyan gyermek voltál, hogy a kisdiákkal együtt sírtál, ha bántódása volt. Lehajoltál, megsimogattál, mert. édes gyermekként szerettél bennünket. Igazságos és igaz ember volt. Aki soha mellékvágányon nem járt. A hamisságra nem mosolygott, meg nem alkudott, de dörgött, harsogott az igazságért és a becsületért. Hazáját szenvedélyesen, féltőn és imádón szerette. Szivemben őrzöm emlékét annak, ahogyan ő tanította a Honfidalt és a Szózatot. Ha azt elfeledném: felejtsen el engem az én jobbkezem. Izig-vérig pápai kollégiumi tanár volt. Nálánál jobban senki se szerette ezt az intézetet. A múlt novemberben találkoztam vele. Lelkesen, szinte átszellemtilten adta elő: mi történt vele a vasúton. A kalauz egész utón tisztelettel vette őt körül. Ő látta rajta, hogy akar valamit mondani. Végre megszólalt a kalauz: ugy-e méltóságos uram, ön egyetemi tanár? És ő ezt felelte: Nem fiam ! Sokkal több annál! Pápai kollégiumi tanár! És könny csillogott a szemében, mikor ezt nekem elmondta. Fáj, hogy nem a pápai temetőben nyugszik. Neki itt volna a helye. Hadd járnánk ki hozzá, a tanítványok és az ivadékok, nemzedékről-nemzedékre, Kollégiumot, Hazát és Eszményiséget szeretni! Áldott legyen és örökké éljen az emlékezete. ^ s Diákkonferencia Dunavecsén. Az egyetemes konventnek hivatalos belmissziói szerve, a Középiskolák Orsz. Ref. Missziói Bizottsága a nyomorúságos gazdasági viszonyok miatt csupán egy diákkonferenciát tudott tartani a középiskolás diákoknak, holott a múlt év nyarán négyet szervezett (kettőt a középiskolás fiuknak az ország különböző részein, egyet a leányoknak és egyet a tanítóképzősöknek). Ennek az egyetlen konferenciának színhelye a kies fekvésű Dunavecse, ahol szinte ideális környezet kínálkozik az ifjúság hasoncélu összejövetelére elhelyezkedés, szórakozás és komoly elmélyülés szempontjából. Petőfi lábanyomában jár, ősrégi és magyar történeti levegőt szív magába az ifjúi lélek, mind megannyi ihletés és elkötelezés a felelősségteljes életre. Köszönet illesse az alkalom nyújtásáért a dunavecsei református egyházat s különösen annak élén Lukácsy Imre lelkészt és Szigethy Gyula vallástanító-lelkészt, akik a nagy célt megértő lélekkel, áldozatkész odaadással jöttek a konferencia megrendezésének fáradságos munkájában segítségül. 58 diák jött egybe julius 2—6. napjaira az ország legkülönbözőbb vidékeiről, legtöbben a nagykőrösi (14), pápai (8), mezőtúri (7) iskolákból, (feltűnt, hogy a szomszédos kunszentmiklósi reálgimnáziumból egyetlen tanuló sem vett részt). Az összes konferenciázók egy helyen, az állami elemi iskola palotaszerü épületében voltak elhelyezve s gyűléseiket részint a templomban, részint a polgári iskolában, részint a kies Dunaparton tartották. Egy napon csónakon átrándultak az egyháznak 300 holdas nagy szigetére s bizonnyal ez a kellemes nap lett a legemlékezetesebb. Aki már részt vett egy ilyen konferencián, az a lelki értékét a bibliai megbeszélésekből és az előadásokból fogja megállapítani. Reggelenként négy bibliaköri csoport mélyedt el az örök igazságok tanulmányozásában, központi gondolat „Az Ige életnyilvánulásai“ s az egyes témák voltak: „Éogadj be, Gyógyíts általam, Légy az erő csatornája, Legyen teljessé az életed“. Komoly megbeszélések voltak „Ä ref. diák élete“ összefoglaló cim alatt a következő témákról: Az iskolában (bevezette Szőke Imre), A társaságban (bev. Töltéssy Zoltán), A születése helyén (bev. lie. Rácz Kálmán), A serdülő kor kisértései között (bev. dr. Csia Sándor), Az iskola falain kívül (bev. K. Nagy József), A pályaválasztás kérdése szempontjából (dr. Illyés Endre). Maguk a konferenciázók is kívántak egy téma tárgyalását (A fiú és leány) s természetesen megvilágítást nyert ez a kérdés is. Utolsó napon, vasárnap d. e. előző esti komoly előkészület után bizalmas együttlétben úrvacsorát vettek, délután pedig templomi ünnepély volt változatos műsorral. Egy-egy konferencia lelki hatásának mértéke a bucsu-est, amelyen beszámolnak nyert benyomásaikról. Aki végighallgatta ezt a két órás megnyilatkozó estet, az azzal a reménnyel telhetett meg, hogy Isten lelke, aki kezdettől végig jelen volt, el is fogja végezni ezek által és ezekben a diákokban azt a jót, amit elkezdett. A konferencia vezetője alulírott volt, titkára pedig Szőke Imre. Lie. Rácz Kálmán. — A Kálvineum elnöke, Kiss Ferenc, julius, augusztus hónapokban szabadságon van. Mindennemű levél Kálvineumi ügyekben helyettese: Porzsolt István espereshez Ujfehértó (Szabolcs m.) küldendő.
