Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-29 / 26. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1930 junius 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •............................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IQAZG. PÁPA, FŐ- . IÄL FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Az egyházi adóról szóló törvény­­javaslat. Letetetett az egyházmegyékhez. Bizonyára tért nyit a Nt. Szerkesztőség a lapban való hozzászólásra is.* A kicsiny egyházakat magában foglaló, tehát az egyházi adót legsúlyosabban érező Dunántúl szem­pontjából rendkívül fontos, hogy minél több hozzá­szólás figyelembe vételével alakuljon ki egyházkerü­letünk állásfoglalása. A 9. §-nál az egyházközségtől távol lakókra a javaslat személyi adót nem, vagyoni adóból is csak 50o/o-át engedi kivetni annak az összegnek, mellyel állami adója után helyben lakása esetén megterhe­lendő lenne, de megengedi a lakóhelyen ez után a vagyon, illetve állami adó után a személyi adó kiveté­sét. Ez az egyházi adó alól kifelejtésre vagy kibú­vásra is ád alkalmat a lakóhely személyi adójánál. Továbbá, — mikor a szegény özvegyet dicséri Jézus a két fillérért, ez nem csak annak dicsérete, hanem leplezetlen föltárása annak, hogy a gazdag mily keve­set fizet. Ha tehát nem kívánjuk is törvényileg, hogy a gazdag többet fizessen (progresszivitás), mint a szegény, de a legkevesebb kivánalom, hogy vagyoni ereje után mindenki egyformán fizessen. Ha a távol­lakó, de helyben állami adót fizető egyházta'g annyi vagyoni adót fizet is, mint a helybeli: legátus, szupp­­likáns, vetített képes előadás, persely, Isten dicsősé­gére s a presbitériumtól elrendelt templom, tűzkár stb. gyűjtések részére való adakozásból, gyülekezeti szegény számára ebéd vagy más segélynyújtásból, építkezés, fahordás, favágás s egyéb alkalmakkor szo­kásos közmunkákban való részvételből kimarad. Ez pedig — kicsiny egyházaknál súlyos teher. Ha a távollakó ettől szabadul, tekintettel arra, hogy a va­gyoni adó az államinak csak 10o/o-a, ebben már fi­gyelembe van véve az a körülmény, hogy »a lakóhely­től távolabb eső birtok fenntartása és vezetése ter­hesebb a tulajdonosra, mint a lakóhelyen fekvőé«. Kívánni kell tehát, hogy állami adója 10o/0-át a távol­lakó is megfizesse. 14. §. Az a) pont feltétlenül pótlásra szorul. A régi törvényt itt változatlanul nem vehetjük át az újba. Gondoljuk meg, hogy adófizetőink legnagyobb részének állami egyenes adója 100 P-n alul van. Szom­szédok, egy udvarban levők, esetleg testvérek Péter és Pál. Péter állami adója 21 pengő; Pálé 49 P; Péter egyházi adója 8.10 P, Pálé 10.90 P, kétszerannyi va­gyon után. Még kirívóbb, ha Péter állami adója 10.10 P, Pálé 19.90 P. Igazságtalan a mai gazdasági viszo­nyok között a személyi adónak, mint családadónak kezelése. Ha egy 30 holdas embernek van négy család­tagja 20 éven felül, egy másiknak csak kettő, a lét­­fönntartásuk óriási módon különböző. Elismerem, hogy az állammal létesített megállapodás itt akadályt képez, de — nem áthághatatlant. Pl. a 14. § a) pontja után pótlás: »Jogában áll az egyházközségnek a személyi adók összegét e kulcs szerint kiszámítani és azt az egyházközség 20 évet betöltött tagjaira egyforma arányban kivetni; e kivetésnél azonban a 70 éven fe­lüliek (épúgy, mint a .20 éven alóliak) számba-nem vehetők«. Kiss Zoltán. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Május 15-én, délután, a csetényi gyülekezetben Püspök úr prédikált I. Kor. 3 n alapján, nagy erővel tévén bizonyságot amaz egyetlen fundamentumról, a Jézus Krisztusról. Beszéde előtt az iskolás gyerme­kek kara énekelt két hangra, Baja Sámuel református kovácsházai állami tanító, ref. kántor betanításában és vezetésével. Püspök úr imádsága után Jakab Áron esperes ágendázott és egy kisleányt keresztelt, meg­kapó beszédben fejtegetvén a szent szertartás jelen­tését. Közéneknek a 245. dics. 10. versét énekeltük. A küldöttségek fogadása a templomban történt. A presbitérium élén Kovács József lelkész, az ág. hitv. ev. egyház nevében Szlovák Pál bakonycsernyei evangélikus lelkész, Csetény politikai község és kép­viselőtestülete nevében Holitser Károly nagybirtokos, m. kir. kormányfőtanácsos mondott beszédet. Külö­nösen megragadó volt Holitser Öméltóságának be­széde, akinek minden szavából kicsengett Püspök úr iránt érzett tisztelete, szeretete és évtizedes meleg, baráti érzése. Könnyek csillogtak a szemekben, ami­kor a komáromi harangok hangjáról szólt, mint a di­csőséges múlt és a szomorú jelen szimbólumáról. Püspök úr válaszában rámutatott arra, hogy sokszor hallotta a komáromi harangok szavát, ő azokból biz­tatást, bátorítást merített a kitartó, szívós munkára, reménységet a bizonyára elkövetkező dicsőséges jö­vőre. Utána még Varga Imre, a csetényi leventéd csapat vezénylő oktatója, a levente-egyesület, Pon­­grácz Sándor tűzoltóparancsnok a tűzoltóság, Sebők János uradalmi gépész a csetényi iparosok nevében köszöntötte meleg szavakkal Püspök urat, aki min­­denik szónoknak külön válaszolt. Kimenőre a 245. dics. 9., 8., 7., 6., 5. verseit énekeltük. A presbiteri gyűlés a lelkészi irodában folyt le; Végh János egyházmegyei főjegyző buzgó imád­sága után Püspök úr részletes vizsgálat tárgyává tette a gyülekezet szellemi és anyagi ügyeit, mindenben kimerítő tájékoztatást kérve a presbiterektől. Öröm­mel vette tudomásul, hogy az egyházi épületek rendbe­hozása a lelkészlak most folyó mugújításával meg­* Természetesen, sőt kérjük a megvitatást. Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom