Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-12 / 19. szám

82. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929. Az országos zsinat. Április 26-án a lelkészválasztási javaslat vitáját folytatták. Az első szónok, Enyedi Andor dr. miskolci lelkész szerint a hiba ott van, hogy gyakran nem em­bereket keresünk az állásokra, hanem embereknek kere­sünk állást. Epedve várják az egyház tagjai a lelkész­választási javaslat megszületését. Herczegh Béla dr. országgyűlési képviselő azt hangoztatja, hogy az egyházi törvényhozásnak is arra Jíell törekednie, hogy a közszellemet megjavítsa. Janka Károly egyházkerületi főjegyző a teljesen szabad válasz­tási jogot kívánja fenntartani. Ne az egyházakat osz­tályozzuk, hanem az egyéneket. Jókay-Ihász Miklós dr. országgyűlési képviselő úgy hiszi, hogy az általános kijelölési rendszer lényeges javulást fog eredményezni. Mocsy Mihály esperes azt szeretné kimondani, hogy lelkészi állás csakis meghívás útján legyen betölthető. Medgyasszay Vince a javaslatot elfogadja, noha a tel­jesen szabad választás híve. Szabó Aladár dr. budapest­­józsefvárosi lelkész, a javaslatot még általánosságban sem fogadja el, míg Farkas István esperes pártolja a javaslatot, bár talán nem fedi egészében a közhangulatot. Antal Géza püspök szólalt fel ezután, nagy figye­lem közben. Mindnyájunkat mélyen megindítottak azok a képek, — úgymond — amelyeket egyes zsinati kép­viselők elénk tártak az eddigi rendszer hátrányairól. Nyilvánvaló, hogy sem a jelölési rendszer, sem a túl­zásba vitt szabad választási eljárás nem felel meg a kivánalmaknak. Végül hangoztatja, hogy a vita során eddig ajánlott javítások részletes tárgyalás alkalmával egységbe foglalhatók és ezért kéri, hogy adják ki az illetékes bizottságoknak ezeket a módosításokat. A javas­latot általánosságban nagy örömmel elfogadja A zsinat tagjai meleg tapssal és éljenzéssel kísérték a püspök szavait. . Szentpéteri Kun Béla dr. egyetemi tanár hangoz­tatja, hogy a javaslat külön törvénycikk anyaga legyen, ne egyesítsék tehát azt más törvénycikkel. Ő az előbbi javaslat szerzője, de tiltakozik az ellen, mintha az a tervezett kinevezési rendszert akart volna bevezetni. A cél az volt, hogy megakadályozzuk az önkinálgatás lehetőségét. Ne az kérdezzük, kinek a joga a lelkész­választás, hanem, hogy kinek a kötelessége megkeresni az alkalmas embert. Bartha László esperes a javaslat ellen, Pósa Péter lelkész a javaslat mellett szólalt fel. Kiss Zsigmond esperes szerint a régi törvény revízió­jára volna inkább szükség. A javaslatot egyébként elfogadja. Ravasz László dr. püspök volt a következő szónok. A visszaéléseket — mondta — megfelelően és ered­ményesen sem adminisztratív úton, sem igazságszolgál­tatással megszüntetni nem lehet. Ha kellő lélek és magas szellem hatja át a lelkeket, akkor a mostani törvénnyel is nagyon jó lelkészválasztásokat lehet végbe­vinni. A lelkészválasztásoknál jelentkező visszásságok nemcsak egy törvény hibáira vezethetők vissza, hanem egész egyházi életünk és közfelfogásunk hibáira bukka­nunk benne. Tulajdonképen tehát a magyar református egyháznak új, spirituális regenerációjával, lelki meg­újhodásával lehet nagy kérdéseinket megoldani. A lel­készválasztási törvény feladata az, hogy emberibb mó­don biztosítsa Isten akaratának érvényesülését. A lelki­­pásztort Isten rendeli, a gyülekezet ezt a rendelést el­ismeri és magáévá teszi. Ebből az következik, hogy a gyülekezetei meg kell segíteni abban, hogy felismerje az Isten rendelését. Az egész törvény arra vonatkozik, miképpen tudjuk a gyülekezetei hozzájuttatni ehhez. A régi felfogás, amely azt mondja, hogy teljes szabadsá­god van választani azt, akit akarsz; ez nem a felelős szolgálat világába való gondolat, ez nem kálvinista gondolat. Azért tehát a kálvinista elv az, hogy ajánlás nélkül ne is lehessen lelkipásztort választani. Mivel a javaslat alkalmas arra, hogy előretegyünk további lépé­seket, a törvénytervezetet elfogadja. Baltazár Dezső dr. püspök, egyházi elnök ezután az általános vitát befejezettnek nyilvánította, majd a püspök a benyújtott határozati javaslatokat ismertette. Kovács J. István dr. visszavonta halasztó indítványát. Ezután Baltazár Dezső püspök megállapította, hogy az országos zsinat a javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadta és a tanácskozást berekesztette. Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Istentisztelet után a régi templomból átalakított Kálvin-kulturházban volt a küldöttségek fogadása. Elő­ször is a nagy győri evangélikus egyház és annak összes egyháztársadalmi intézményei nevében népes küldöttség élén Kapi Béla evangélikus püspök úr vég­telenül kedves, meleghangú beszédben üdvözölte Püspök urat; beszéde valóságos bizonyságtevés volt, mikor többek között azt mondotta: „mi egyek akarunk lenni a mi református testvéreinkkel a történelmi hivatásnak megismerésében, a mi szolgálatunknak közösségében és a mi testvéri szeretetünknek őszinteségében!“ Püspök úr hasonló melegséggel válaszolt s mélységes hálával köszönte meg, hogy Kapi püspök úr súlyos családi gyásza mellett is személyesen tolmácsolta a nagy győri evangélikus gyülekezet üdvözletét. A honvéd állomás­parancsnokság részéről Marton Dániel alezredes a Vitézi Szék részéről Vitéz Gombos István székkapitány, tábor­nok, Győr szab. kir. város nevében dr. Hőíer Vilmos főjegyző, polgármester-helyettes, Győr-Moson-Pozsony e. e. vármegyék nevében dr. Csemez Béla főszolgabíró, a neológ izraelita hitközség részéről dr. Schwartz Mór főrabbi teljes papi ornátusban, az orth. izr. hitközség nevében Schwartz Izidor hitközségi elnök, Győr-Moson- Pozsony e. e. vármegyék tanfelügyelősége nevében Ring­bauer Károly volt Moson vármegyei kir. tanfelügyelő, a református tanító-testület nevében Gyenge Imre igazgató­tanító, a ref. Nőegylet nevében özv. Fischer Sándorné, a Pansz győri fiókja nevében Földváry Valéria üdvözöl­ték Püspök urat. Külön ki kell emelnünk a Győry Elemér lelkész által alig pár hóval ezelőtt alakított ref. Leányegylet üdvözlését, melyet Vass Margit tolmácsolt s melynek végeztével a Leányegylet egy gyönyörű virág­csokorral s egy szép kézimunkával, melyet Szalay Er­zsébet női kereskedelmi iskolai IV. éves növendék ké­szített s melybe bele van hímezve a győri püspöki egy­házlátogatás dátuma, lepte meg püspök urat, ki vég­telenül kedves, megkapó válaszában kifejezést adott annak a reményének — célozva a csokorra és kézi­munkára —, hogy az újonnan alakult egyesület valóban virágozni és dolgozni fog. Az üdvözlések sorát Győry Elemér lelkész kedves reminiszcenciákkal átszőtt, szinte a könnyekig megható üdvözlése zárta be, ki a győri ref. egyház presbitériuma, iskolaszéke, belmissziói bi­zottsága s ott külön meg nem jelent mindenféle egye­sületei nevében köszöntötte Püspök urat, ki minden egyes küldöttségnek külön-külön válaszolt, csodálatos hozzáértéssel találva meg 'minden válaszában a meg­felelő hangot. — Megemlítjük még, hogy a győri székes­káptalan meleghangú levélben üdvözölte Püspök urat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom