Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám
86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. egyházközségi hatóságokkal szemben nincs tisztázva s ez a kérdés konventi határozattal el sem is dönthető, az egyetemes konvent az ügyet, mint törvényhozásilag megoldandó kérdést az országos zsinathoz teszi át.« Az országos zsinat 1921 szemtember 28-án tartott ülésén 177. szám alatt foglalkozott is ez üggyel és azt (II. a) szám alatt) az egyházalkotmányi bizottság elé utalta. Továbbá azonban ez az ügy a III. budapesti zsinaton sem bizottságilag, sem a plénum által nem tárgyaltatott tudomásunk szerint. * Főtiszteletü és Méltóságos Országos Zsinat! Az előadottakból önként kitetszik, hogy a református egyházi műkincsek és történelmi emlékek megőrzéséről szóló, nagyfontosságu indítvány tárgyában a legelső és minden egyéb intézkedést szükségképen megelőző lépés műkincseink és történelmi emlékeink országosan egységes elvek és rendszer szerinti összeiratása, teljesen szakszerű és tudományos kataszterüknek elkészítetése volna. Éppen ezért vagyunk bátrak a következő határozati javaslatot benyújtani: »Országos zsinatunk elrendeli, hogy a magyarországi református egyházközségek és iskolák birtokában levő műkincsek, műemlékszerü, általában történelmi beccsel biró épületek, úgyszintén bármely néven nevezendő egyéb történelmi emlékek az 1930. esztendő december havának 31-éig egyöntetű elvek . és rendszer alapján összeirattassanak. Az összeírás foganatosításával az egyetemes konventet, közelebbről — időnyerés végett —- annak elnöki tanácsát bízza meg, amelyet fölhív, hogy a tudományos vagy gyakorlati szakértelem szempontjainak szemelőtt tartásával, felkérés útján haladék nélkül alakítson meg egy alkalmi szakbizottságot, amelyben lehetőleg minden kapcsolatos tudománynak és művészetnek (régészet, egyháztörténelem, irodalom- és művelődéstörténelem, művészettörténelem, könyv- és levéltártan, építészet, festészet, iparművészet stb., stb.) egy-egy református vallásu és egyházához ragaszkodó, elismert értékű képviselője helyet foglaljon. E bizottság saját kebeléből elnököt és előadót választván, állapodjék meg az összeírás elveiben és rendszerében (mire nézve a tiszántúli egyházkerület 1916:377. számú közgyűlési határozatához mellékletként csatolt hasoncélu munkálat tájékoztatás végett figyelmébe ajánltatik) s erre vonatkozó munkálatát oly időben terjessze a konvent elnöki tanácsa elé, hogy az a munkálatot tárgyalván és végleges formáját megállapítván, az egyházmegyék espereseinek legkésőbb a folyó 1929. év december havának 31-éig kezébe juttathassa s ilyképpen az összeírás komoly és alapos foganatosítására egy teljes esztendő álljon rendelkezésre. Országos zsinatunk felhívja a püspököket és az espereseket, hogy az összeírás végrehajtását személyes felelősség terhe alatt a legszigorúbban ellenőrizzék. A kész összeirási munkálat ugyanazon alkalmi szakbizottság által tárgyalandó, ennek jelentése és a további lépésekre vonatkozó javaslatai a konvent elé terjesztendők, amely a munkálat elkészültére következő legközelebbi ülésszakon tegye meg javaslatát egy országos egyháztörténeti múzeum és levéltár felállítására.« Kelt az országos zsinat tudományügyi bizottságának Budapesten, 1929 április 5-én tartott üléséből. Dr. Balogh Jenő s. k. Dr. Ravasz László s. k. elnök. előadó-helyettes. Az országos zsinat. Április 27-én a világi elnöki széket dr. Balogh Jenő, egyházkerületünk főgondnoka foglalta el, mivel Dókus Ernő világi elnök lázas betegsége miatt nem jelenhetett meg. E napon a lelkészekről szóló rész 10 első szakaszát tárgyalták le. Gróf Ráday Gedeon egyházmegyei gondnok nagy feltűnést keltő indítványt tett, mely szerint lelkészek csak egyházkerületi engedéllyel vállalhassanak képviselőjelöltséget. Ezt az indítványt bizottsághoz utasították. Fontos eseménye volt e napnak, hogy a lelkészválasztási törvényjavaslat felmerült ellentétes nézetek Összeegyeztetésére tizenkét tagból álló, nem hivatalos bizottságot r küldtek ki,1 melynek kerületünkből Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző és Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok voltak tagjai. Ez az úgynevezett kompromisszumos bizottság meg is találta az ellentétek kiegyenlítésének útját és így szerdán beterjesztett javaslatain csak lényegtelen módosításokat eszközölt a zsinat. A javaslat lényege, hogy a meghívást háromszor lehet megkísérelni, ha ez eredménytelen, akkor jön a pályázat jelöléssel. A jelölő-bizottság az esperes elnöklete alatt két egyházmegyei és két egyházközségi tagból áll, de ennek határozata ellen felebbezni lehet az egyházkerület három tagú bizottságához. Április 28-án vasárnap lévén pihenés volt a zsinati atyák számára, akik — de különösen az elnökség — nehéz munkát végeztek, az egyfolytában hosszú ideig tartó tárgyalásokon. Április 29-én dunántúli kerületünkből Szabó Bálint, Miklós Géza mellett új póttagok jelentek meg a zsinaton Vargha Kálmán, Pongrácz József, Fodor Vilmos, dr. Bene Kálmán, és Jílek Ferenc személyében. Főtiszteletü dr. Antal Géza püspök úr a tatai egyházmegye meglátogatására indulván, őt a zsinaton Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző, zsinati rendes tag helyettesítette. E napon különösen élénk vita tárgyát képezte Kun Bélának az a javaslata, hogy az igehirdetést, laikusok is végezhetik kivételesei és a szószéket átengedő lelkész felelőssége mellett. A nagy többség ezt elvetette. Szász Károlynak azt a javaslatát, hogy a magyar állampolgárság ne köttessék ki a lelkipásztori állásra választhatás feltételéül, a zsinat oly formában fogadta el, hogy kivételesen meglehet választani nem magyar állampolgárt is, de ennek részére az esperesi concessa csak akkor adható ki, amikor a magyar állampolgárságot megszerzi. Április 30-án a Makláry-féle javaslat 35—56. §-ait tárgyalták, kerületünkből Medgyasszay Vince, Miklós Géza, Bene Kálmán, Szabó Bálint, Vargha Kálmán, Darányi Kálmán, Jókay-Ihász Miklós vettek részt a vitában módosító javaslataikkal. Május 1-én terjesztette be Tóth Lajos a 12-es bizottság javaslatát, melyet kisebb pótlásokkal és változtatásokkal el is fogadott a zsinat. E nap tárgyalásain kerületünkből Vargha Kálmán, Darányi Kálmán, Med-
