Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-04-28 / 17. szám

Negyvenedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1929 április 28. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- <SÍ© IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK ÍNTÉZENDŐK* Az országos zsinat. A zsinat jelen ülésszaka április 22-én délelőtt 10 órakor dr. Baltazár Dezső püspök, lelkészi elnök buzgó imádságával vette kezdetét. Dókus Ernő világi elnök megnyitóbeszédében mélyreható áttekintést nyújtott a zsinat ezen ülésszaká­nak feladatáról. Az elhunyt Dókus Gyula és Dobozy István zsinati tagok emlékét kegyelettel foglalta jegyző­könyvbe a zsinat. A zsinati elnökségnek a rendes és pótképviselők körében történt személyváltozásokról szóló jelentését dr. Kováts István zsinati jegyző, az igazoló­bizottság jegyzőkönyvét dr. Erdős Károly zsinati tag terjesztette elő. Dr. Révész Imre zsinati jegyző betegsége miatt nem jelenhetett meg, jegyzői teendőinek végzésére dr. Erdős Károly zsinati tag kéretett fel. Az SHS királyságbeli ref. egyházmegye nevében Ágoston Sándor esperes, az amerikai egyesült állambeli közép magyar egyházmegye nevében Szegi P. János elnök és Csontos Béla jegyző írásban üdvözölték a zsinatot. A rendkívül fontos tárgyak közül először az új egységes liturgiáról szóló szabályzat-javaslat került tár­gyalásra. A liturgiái bizottság által elfogadott törvény­javaslatot dr. Ravasz László, a javaslat megalkotója és előadója ismertette. Nagy figyelemmel hallgatott beszé­dében méltatta a ref. liturgia lényegét és fontosságát. Ismertette az eddigi liturgiái előkészítő munkálatokat, melyek immár befejezéshez jutottak. Ezen munkálatok elé számos nehéz akadály gördült. Ilyen volt az is, mikor boldogult Nagy Károly erdélyi püspök lakását az oláhok elfoglalták, az iratokat széjjelszórták, s ezekkel együtt a liturgiái bizottság elkészített munkálatának kéz­irata is elpusztult. Ravasz László előadói előterjesztése után a javaslatot a zsinat általánosságban, minden hozzászólás és vita nélkül egyhangúlag elfogadta. A rész­leges tárgyalásnál beható vita indult meg. A vita ered­ménye gyanánt fontos elvi kérdések nyertek megoldást. A Hegedűs Loránt-féle keresztindítvány nem fogadtatott el. Nem elvi, vagy hitvallási akadályok miatt, mert ilye­nek nincsenek, hanem azért, mert nekünk állani és vi­selni kell azt a ránk mért sorsot, mely az üldözések viharában templomainkról a keresztet, mint külső jel­vényt lesodorta. Megállapíttatott az istentiszteleti új rendtartás. Az istentisztelet háromféle: homiliás, sákra­­mentomos és szimbolikus. Mindenik istentiszteletet csak fölszentelt lelkipásztor, vagy fakultált egyén végezheti. A fakultáció kétféle. Homiliás istentiszteletre nézve hittan­hallgatónak, tanítónak, legátusnak megadhatja a lelkész, azzal, hogy az illető fakultált a lelkész által kiválasztott imádságokat, prédikációt és egyéb alkatrészeket köteles felolvasni, vagy szószerint elmondani; sákramentomos és szimbolikus istentisztelet végzésére állandó érvénnyel az egyházkerületi lelkészképesítö bizottság az első lel­készi vizsgálat sikeres letétele után fakultál; egyes ese­tekre, vagy időközi érvénnyel a püspök. Lelkészek és segédlelkészek kötelesek minden istentiszteletet (a kö­nyörgést is) palástban és ünnepi lelkészi ruhában vé­gezni. A homiliás istentisztelet háromféle: teljes, kate­­khizáló, vagy bibliamagyarázati és könyörgéses. A kö­­nyörgéses istentiszteletnek is egyik alkotórésze a biblia­­olvasás. A reformáció emlékünnepe október 31-én, a napján tartandó meg teljes istentisztelettel. A kereszte­lési szertartásba a szülők és keresztszülők fogadástétele, s az apostoli hitvallás is fölvétetett. Az apostoli hit­formát illetőleg a Heidelbergi Káté dr. Erdős József­­féle fordításában levő szöveg fogadtatott el. Kereszt­­szülők csak keresztyének lehetnek. Az úrvacsoránál szin­tén- felvétetett az apostoli hitforma. Ezt a döntést is hosszas vita előzte meg. Az ellenvéleményekre hatal­masan megfelelt Ravasz László előadó. Az urvacsorai ágenda-tervezetből kimaradt a kenyér és bor feletti hálaadó imádság. Medgyasszay Vince hatalmasan meg­okolt indítványára dr. Antal Géza és mások hozzászó­lása után kimondatott, hogy ez imádságok mondhatók, ahol ezt úgy kívánják. A külön kehely használata — ahol azt szükségesnek látják — megengedhető. Az ur­vacsorai ágendában csak a meghatározott, kötött beszé­deket és imádságokat szabad mondani. Az urvacsorai jegyeket csak erre jogosított lelkészi egyének oszthatják és mások ebben nem segédkezhetnek. Szűcs József. Gyülekezeti belmisszió=bizottsági gyűlés. Istentől megáldott belmissziói-bizottsági gyűlést tartottunk a nyárádi ref. gyülekezetben husvét más­napján a délutáni istentisztelet után a templomban. Talán nem lesz érdektelen e lap olvasói számára, ha leirom lefolyását. Mint — úgy vélem — a legtöbb lelkésztárs, magam is húzódoztam e bizottságtól s az első gyűlést néhány éve csak kényszerből hívtam össze: a kikül­dött belmissziói kérdőpontokat ki kellett tölteni, tehát a bizottságot gyűlésre össze kellett hívnom. Félve fog­tam hozzá. Hogyan tárgyalok én tisztán lelki dolgok­ról elszáradt lelkűnek vélt híveimmel, kikkel egyházi gyűléseinken mindig csak anyagi ügyeket tárgyalunk? Örvendetesen csalódtam. Az összes kérdőpontokat me­leg érdeklődéssel tárgyalták, tehát épen nem voltak idegenek a szivük számára. A gyűlés végeztével egyik néni mondása szerint csak az volt a kár, hogy nem énekléssel fejeztük be. Úgy oda illett volna. Évről-évre mindig melegebbek ezek a gyűlések. A mostani gyűlésünk után már az a megerősödött vé­leményem, hogy a gyülekezeti belmissziói bizottság református egyházunknak a kor kívánalmait legjobban megértő, legidőszerűbb alkotása — elanyagiasodott

Next

/
Oldalképek
Tartalom