Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám
Negyvenedik évfolyam. 16. szám Pápa, 1929 április 21. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEüL. TANÁR PÁPA, FŐ- ^ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- <5*® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Nagy ünnepre, örömünnepre készül a tatai egyházmegye. Egyházkerületünk érdemekben gazdag főpapja, dr. Antal Géza püspök úr, ki negyedik évi püspöksége alatt már három egyházmegye minden gyülekezetét meglátogatta, még a múlt évben kilátásba helyezte, hogy a folyó év tavaszán a tatai egyházmegyében szándékozik generális vizitációt tartani. Őszinte örömmel és igaz lelkesedéssel vettük tudomásul a hirt és felhívtuk a gyülekezetek vezetőit, hogy jó előre készüljenek a mindnyájunk által szeretve tisztelt főpásztor méltó fogadására. Az örömünnep, a várva-várt idő közéig. A püspöki egyházlátogatás április 28-án Győrben megkezdődik és minden gyülekezetünkre egymásután sor kerül. Amikor a püspöki körlevél első mondatát: „Kívánlak titeket látni atyámfiai“ elolvastam, örömtől dobbant meg a szívem. Öröm és lelkesedés érzése töltötte be híveim lelkét és bizonyára minden gyülekezetünkben az öröm és lelkesedés érzése lett uralkodó, arra a gondolatra, hogy épen a mi életünkben történik meg egyházmegyénkben az a mindnyájunkra nézve igen nagy és fontos esemény, amire a most élő emberek még csak elődeik elmondásából sem emlékeznek. Eljön hát gyülekezeteinkbe, a mi tisztelettel és szeretettel várt püspökünk, hogy személyesen győződjék meg a mi sáfárkodásunkról, hogy az Ő ajakáról elhangzó, örökélet igéjének üdítő forrásából meríthessünk és az Ő buzgó fáradozásából, semmi áldozatot nem kímélő kötelességteljesítéséből, Krisztus és irántunk való szeretetéből tanuljunk mi is kötelességteljesítést, egyházunk iránti hűséget, kitartást, fáradhatatlanságot és meleg szeretetet. Vajha Öméltósága minden gyülekezetünkben odaadó, hűséges munkálkodást találna. Vajha ez a látogatás ébresztő lenne mindnyájunk: lelkészek, tanítók, elöljárók és egyháztagok számára ! Milyen nagy áldás lesz, ha a püspöklátogatás nagy alkalma a hitében erőst még erősebbé teszi; az ingadozót és gyengét a Krisztusbani megállásra vezeti; a bűnöst, a közönyöst a bűn és közönynek nehéz álmából felrázza és mindenkit odaállít a kötelességteljesítés mezejére, hogy munkálkodjék mig nappal van, mert eljő az éjszaka, melyen többé senki sem munkálkodhatik. Nem fénnyel, nem pompával, nem üres külsőségekkel, hanem kálvinista egyszerűséggel, magyaros lelkesedéssel, bensőnkből jövő igaz tisztelettel és szívbéli szeretettel várjuk egyházkerületünk főpapját. Ajkának igéin, bölcs tanácsain, buzdításain okulni, tanulni és felbuzdulni akarunk. Épen azért arra kérjük a Mindenhatót, hogy áldja meg Öméltóságát minden lelki és testi ajándékával, vezérelje gyülekezeteinkbe és tegye áldottá hozzánk való bejövetelét és közülünk való kimenetelét, hogy ne csak mi reánk legyen áldott az az idő, amit közöttünk tölt, hanem a mi meleg szeretetünk és mélységes tiszteletünk az Ö szívében is keltsen igaz boldogság érzését! Tarján, 1929 április 15. Besse Lajos. Revízió. A címnek felirt szó napjainkban kétségtelenül a legismertebbek közül való. Hiszen lapjainkban csaknem naponként találkozunk vele. Eszerint, — hogy mire vonatkozik —, az is köztudomású. Jelentésének célja a nemzeti veszteségeink folytán felhalmozódva támadt keserűségek eloszlatása, másszóval nemzetünk megzavart lelki békéjének helyreállítása. Revízióról tehát minden olyan esetben lehet és kell is beszélni, amikor valamely szerződés, vagy törvény igazságtalan, tehát sérelmes intézkedéseket tartalmaz és így alkalmas az elégedetlenség felkeltésére, viszály, egyenetlenség szítására, végeredményben pedig kisebb és nagyobb körben a békétlenség, gyűlölködés állandósítására, sőt végsőkig való fokozására. Innen van az, hogy országos törvényeink közül is azok, melyek a fejlődés követelményeinek útjában állanak, vagy egyébként a gyakorlatban nem válnak be, vagy sérelmeseknek, igazságtalanoknak bizonyulnak, időnként revízió alá vétetnek és vagy javításon mennek keresztül, vagy jobbakkal pótoltatnak. Mindezek után most már föltehetem azt a kérdést, van-e a magyar törvénytárban még egy másik olyan törvény, melynek valamelyik rendelkezése, pontja annyi viszálynak, annyi szeretetlenségnek, gyűlölködésnek, családi és társadalmi békétlenségnek képezné forrását, mint házassági törvényünknek vegyes házasságnál a reverzális-kötés lehetőségét és törvényszerűségét, vagyis kötelező voltát megengedő rendelkezése ? Sokszor gondoltam is arra, hogyan lehetséges az, hogyha törvényhozásunk tagjaiban él a felelősség érzete, mellyel Istennek és saját lelkiismeretüknek tartoznak, ha van bennük emberszeretet, emberbecsülés és mindenek felett a haza fiai között annyira kívánatos béke, egyetértés szükségességének tudata, miért nem gondolnak ennek a botránykőnek eltávolítására? Hogy ezek a gondolatok éppen most tolultak toliamra, annak okát is röviden jelezhetem. Zsinatunk missziói bizottsága, majdnem hasonlóan a római egyház eljárásához, egyházi törvényünk megfelelő részében beiktatni javasolja, hogy a reverzálist adó egyháztag tagsági jogaitól megfosztandó, vagyis a választói névjegyzékből törlendő, úrvacsorával nem élhet, keresztszülőnek be nem jegyezhető; ha tisztséget viselt volna, lemondottnak tekintendő ; a házasságkötésnél való közre-
