Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám
54. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929 mély«.1 Hogy a személy egyáltalán erkölcsinek legyen mondható, szükséges, hogy öntudatos, céltudatos és szabad személy legyen. Csak az ilyen tud személyiségének megfelelően cselekedni. »Akinek hatalma van arra s elég erős, hogy saját énjét érvényesítse cselekedeteiben, az olyan egyén cselekedete erkölcsi értékelés tárgyát képezi«1 2 3 Az ily cselekvés értékes volta azután a cselekvő személyiségnek erkölcsi tartalmától függ. Ha ő elismeri az erkölcsi értéket, ha egész jellemét az hatja át, ha egész életével az általa ismert legmagasabb értéket akarja megvalósítani, akkor személyiségének tartalma, kialakult érzelme, ennek egyes alkalmakkor történő kifejezése az akarat, továbbá az akarat vetülete a cselekvés erkölcsileg értékes, vagyis jó. Csak aki így elismeri az értéket, abban alakulhat ki az állandó kötelességérzet. S ha a kötelességérzet szempontjából nézzük az erkölcsi értéket, azt mondhatjuk, hogy »a legnagyobb ethikai jót, vagy az ,etikainak7 legtökéletesebb elgondolható realizálódását a kötelességtudó szabad, autonom személyiségben találhatjuk«. ;i Az autonom és heteronom elnevezések egymással szemben állanak. Az autonom személyiség önmaga adja magának a cselekvés törvényét, a heteronom pedig valami külső szempont szerint cselekszik. Ezért lehet az, hogy két különböző személy ugyanazt a cselekvést végzi, mégsem lesz egyforma értéke mindkettő cselekvésének. Pl. valaki a vízbe esik s a parton lévők közül ketten utána ugranak; az egyiknél nem jön tekintetbe semmi más, csak magáért a jóért cselekszik, a másik pedig azért ugrott utána, mert kitűnő úszó hírében áll s fél a közvélemény elítélésétől, ha nem így cselekszik. Az elsőé autonom cselekvés, mert személyiségének lényege szerint cselekedett, a másodiké heteronom, mert külső tekintély nyomásának engedelmeskedett. Ez elnevezéseket szokták használni az etikai irányok elnevezésére is. Jerusalem pl. az erkölcsi normák szankciója szempontjából osztja fel az erkölcstanokat: autonom és heteronom etikákra. S ez utóbbiakhoz sorolja a vallásos etikát.4 Rajta kívül vannak mások is, kik a vallásos cselekvést heteronom cselekvésnek mondják, amennyiben a hivő, miközben a legfőbb jót akarja megvalósítani, Isten akaratára tekint. Pedig ez legkevésbbé sem heteronomia. Ha valaki öntudatosan, minden kényszer nélkül elismeri Isten felsőségét, a legbensőbb tisztelettel és szeretettel vonzódik Hozzá, semmi esetben sem lehet cselekvését heteronom jelzővel illetni. A hivő személyiségéhez hozzátartozik a hit, s épen akkor lesz cselekvése erkölcsi, ha van ereje és bátorsága hite szerint cselekedni. Csak az a vallásos hivő lehet autonom személyiség, kinek cselekedeteiben 1 H. Kerler: Weltwille u. Wertwille 165. 1. 2 Bartók: Az erk. ért. filoz. 91. 1. 3 Ricker: System d. Ph. I. 362. 1. 4 With. Jerusalem: Einleitung in d. Philosophie 5/0. Aufl. 273. lap. s egész életében megnyilvánul személyiségének vallásos oldala. Ez alapon az etikáknak ilyértelmü beosztása autonom és heteronom etikára nem helyes. Nem épen szerencsés a felosztás individuális és szociális etikára se, mert az ember szociális lény, de a társadalom mégis individuumokból áll. Az etikának tehát mindkettőt figyelembe kell venni, mert különben egyoldalú lesz. Az etika feladata általában, hogy az erkölcsi személyek cselekvését megítélje. E megítélés értékelés eredménye, s épen ezért az etika alapját az értékelmélet ismerete nélkül csak homokra építhetjük. Szabó Dezső. A keresztyénség Sziámbán. E tízmillió lakossal biró országról az átlagos művelt ember annyit tud, hogy ez a »Fehér Elefánt Országa« és hogy innét származtak a sziámi ikrek. Pedig megérdemli az ország, hogy behatóan foglalkozzék vele az államférfi és a szociológus, mert tanulmányozásra méltó, miként lett a kezdetleges állapotban törzsi szervezetben élő országból a modem világ egyik leghaladóbb országa. És ez forradalom nélkül történt, az európai és amerikai lapok nem igen emlegették. Sziám az idén ünnepli 100-ik évfordulóját annak, hogy a keresztyén missziói munkát ott megkezdették. Gützlaff Károly, a Hollandiai Missziós Társaság képviselője és Tomiin Jakab 1828 decemberben érkezett Bangkokba és azonnal erőteljes felhívással fordult a nyugati kereszyénséghez, hogy küldjenek több munkást. Először az Amerikai Külmissziói Bizottság felelt a felhívásra és 1831-ben Abeel Dávid lelkészt Kantonból Sziámba helyezte át. Nemsokára azután 17 újabb misszionárius érkezett. Az első munkások között említésre méltó Bradley Dániel orvoslelkész, aki az első nyomdát állította fel Sziámbán és meghonosította a himlőoltást. Az Egyesült Államokbeli Presbyteriánus Egyház csak 1838-ban küldött először misszionáriusokat, munkája 1847-ben állandósult és ma az egyetlen protestáns misszió az országban, bár újabban a Keresztyén Missziói Szövetséget meghívták, hogy Kelet Sziámbán kezdjen munkát, mert a Presbiteriánus Egyház itt anyagi okokból nem tuti állomást nyitni. A százesztendős missziói munka négy korszakra osztható. Az első a magvetés ideje. Nagy türelem kell kivárni a mag kikelését. A buddhizmus igen rideg, kemény talaj volt. 31 évi munka után keresztelték meg az első sziámi férfit és 33 év után az első sziámi nőt. Eszter Anya, akit 1880-ban kereszteltek meg, lett az első tanító az első leányiskolában és múlt májusban ünnepelte Bangkokban 84-ik születési évfordulóját. Keresztyének és buddhisták egyaránt kifejezték e kiváló nő előtt üdvözletüket. A második korszak a növekedés ideje. McGilvary Dániel 1863-ban indult el, hogy meglátogassa kis hajóján az északon élő Lao népet. Három hónapii út után érkezett meg az északi fővárosba Csiengmaiba, amely utat ma gyorsvonattal 27 óra alatt lehet megtenni. Ezzel megkezdődött a nagyszerű munka ez animista nép között, melynek olyan áldott gyümölcsei érlelődtek. A lao nép egész életét a gonosz szellemektől való félelem tölti be. Az egyik misszionárius elmondja, hogy egyszer hajón utazott és a parton egy
