Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-24 / 12. szám
Negyvenedik évfolyam. Í2. szám. Pápa, 1929 március 24. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- ®í© IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A tanítói díjlevelek és a helyi javadalmi jegyzőkönyvek. A magyarországi református egyházközségek, mint iskolafenntartók által alkalmazott elemi népiskolai tanerők fizetésének, az egyházközségek által elkötelezett s évenként kiszolgáltatandó helyi javadalmának alapokmánya az elemi népiskolai tanítói-kántortanítói-díjlevél. Ezt a díjlevelet kiállítja a presbitérium, megerősíti az egyházmegyei-, véglegesen jóváhagyja az egyházkerületi közgyűlés; ugyancsak a fokozatos egyházi hatóságok jogkörébe tartozik ezen díjlevelek módosítása, változtatása, esetleg megszüntetése is. (E. T. I. t.-c. 15. § e), 56. § k), 67. § o), VI. t.-c. 34., 35. §.) A felekezeti elemi népiskolai tanítók fizetéséről először az 1868: XXXVIII. t.-c. 11. és 142. §-ai tartalmaznak az akkori viszonoyoknak megfelelő állami rendelkezéseket. A tanítók magasabb képesítettsége, a megváltozott életviszonyok szükségessé, az állam szerencsés gazdasági fejlődése pedig lehetővé tették a múlt század végén a tanítói fizetések államsegélylyel való rendezését az 1893: XXVI. t.-c. rendelkezései alapján, melyek szerint az e törvény által megszabott legkisebb tanítói fizetést, ha az iskolafenntartók a maguk erejéből nem tudják biztosítani, államsegélyt kell e célra záros határidő alatt igénybevenniök a t.-c. 10. §-ában foglalt korlátozással. Ez a korlátozás pedig csak az addig megállapított s az iskolafenntartók által saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott javadalom csonkítatlan fenntartására s államsegély igénybevétele céljából le nem szállítható voltára vonatkozik. Az iskolafenntartó által biztosított tanítói javadalom pénzértékének s az ezt törvényes minimumra kiegészítő államsegélynek megállapíthatása céljából szükségessé vált az u. n. tanítói javadalmi jegyzőkönyv megszerkesztése a közigazgatási hatóságok által, az illetékes iskolafenntartó egyházközségek törvényes képviseletének bevonásával, közreműködésével, mely javadalmi jegyzőkönyv a díjlevélben foglalt földbirtok, termény- és szolgálmánybani járandóságok átértékelése, átlag árak alapján, ideszámíttatván térmészetesen a díjlevélben biztosított készpénzjavadalom is. E javadalmi jegyzőkönyv tehát nem alapokmány, hanem a tanítói díjlevélnek, mint alapokmánynak a fizetéskiegészítő állami segély összegének megállapíthatása céljából az illetékes egyházi érdekképviselet hozzájárulásával és aláírásával megszerkesztett értékelése a díjlíevélen épül fel s azzal egyeznie kell. Az 1893: XXVI. t.-c. után jött az 1-907: XXVII. t.-c, mely a nem állami elemi népiskolai tanítót már köztisztviselőnek jelenti ki s törvényesen megállapított járandóságát közigazgatásilag biztosítja; a tanítói föld- és terményjárandóságok pénzbeli egyenértékének megállapítását az utolsó öt évi átlagárak alapján ismét elrendeli, de afz 1893: XXVI. t.-c. szerint már megtörtént megállapításokat, amennyiben azok alapján a tanító már állami fizetéskiegészítést nyert, érintetlenül hagyja. Ez értékmegállapítások szintén az illetékes felekezeti iskolai hatóságok, illetve képviseletek közreműködésével és hozzájárulásával lettek s a felvett javadalmi jegyzőkönyvet ezek is aláírták. Az 1913: XVI. t.-c. a községi és hitfelekezeti népiskolai tanítókat fizetési osztályokba sorozza a szolgálati idő tartama szerint, de úgy a kezdő javadalmazás, mint az előléptetéssel járó fizetési többlet államsegélyből fedezendő, ha az iskolafenntartó az 1907:XXVIÍ. t.-c. rendelkezései szerint megállapított szegénysége miatt a VKM-hez kérvénnyel fordul, vagy ha az államsegélyt már eddig is igénybe vette, mely esetben a tanítói javadalom hivatalból egészítendő ki, még pedig az 1907:XXVI1. t.-c. rendelkezésére már megtörtént javadalmi összeírások figyelembevételével. Mindezekből pedig bizonyos, hogy az elemi népiskolai tanerők fizetését rendező állami törvények a felekezeti autonóm iskolai hatóságok által kizárólagosan saját hatáskörükben megszerkesztett díjleveleket és azok belértékét érintetlenül hagyták; azok készpénzértékének megállapításánál az illetékes iskolafenntartók képviseletét bevonták, meghallgatták, a javadalmi jegyzőkönyveket azok hozzájárulásával készítették el s az iskolafenntartó egyházközségektől csak a díjlevélben foglalt s av javadalmi jegyzőkönyvben értékelt fizetés kiszolgáltatását követelték meg. Az egyházi főhatóságoknak iskolai önkormányzati jogaink védelmére csak az 1913: XVI. t.-c. 30. §-a adott alkalmat és okot, de e § rendelkezései is megnyugtató magyarázatot nyertek. Az elvesztett világháború, az arra következett pénzügyi leromlás szükségessé tették az elemi népiskolai tanerők javadalmának újabb rendezését. Pár, többé-kevésbbé sikerült kísérletezés után a 136.000/ 1923. számú VKM. rendelet ismét elrendelte a tanítói helyi javadalmak megállapítását, azok <y0- és értékegységszámokban való kifejezését, még pedig értékegységszámokban a földhaszon és természetbeni járandóságok értékét, °/o számban a készpénzjavadalmat. Az értékegységszámok megállapításánál alapul szolgált a javadalmi jegyzőkönyv, tehát közvetve a tanítói díjlevél; a % számok megállapításánál, tehát különösebben a készpénzfizetéses osztálytanítóságoknál (azonban már nem a javadalmi jegyzőkönyv, vagy az e tanítói állások megszervezése alkalmával a törvényes egyházi hatóságok által, mintegy a közoktatásügyi minisztériummal kötött kétoldalú szerződés alakjában megalkotott, bizonyos s fixirozott helyi javadalmat az iskolafenntartó, a megfelelő fizetéskiegészítést pedig a kultuszkormány által biztosító tanítói díjlevél: hanem az iskolafenntartó egyházközségnek, kizárólag a
