Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-17 / 11. szám
Negyvenedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1929 március 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE---------------------------*........................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —........................................—............... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR FÁRA, FŐ- , $•, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐIGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK. A főpap szolgálóleánya. Márk XIV. 66— 67: „Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajőve egy a főpap szolgálói közül és meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názárethi Jézussal valál.“ Zagyva csőcselék hagyja el a főpap palotáját. A szolgák és szolgáleányok harcias csapata, ki fustéllyel, ki bottal kezében siet Judás, az Iskariotes után, ki megmutatja majd éjszakai búvóhelyén a gonosztevőt, hogy zendülés nélkül behozhassák a tanácsnak ítéletre. A nagy palotában csak a tanácsterem zajos. Együtt a nagyszakállu vének, hogy a törvény szigorával sújtsanak a bűnös fejére. Arcukon a botránkozás pírjával, szemükben a harag füzével türelmetlenül várják a visszatérő hadat s mohón tekintenek a bejárat felé, hol megjelenik a bűnös szelíd, szenvedő alakja. Csend borul a nagyteremre és megkezdődik a vallatás. S míg odabent tart a vének titkos tanácsa, odakint megélénkül s benépesedik az udvar. A fogdmegek tarka csapata, körülvéve bámész hallgatóktól, a jól végzett munka megelégedettségével tárgyalja a véghez vitt nagy eseményt. Hűvös az éjszaka. Tüzet gyújtanak az udvaron s mellette melegedve folytatják hős tetteiknek részletezését. Kint a városban, vagy talán a városon kívül biztos buvó helyre menekült a megriadt tanítványok szétszórt serege. Csak Péter »és egy másik tanítvány« nyugtalan és merész. Távolról követik az éj leple alatt a Mestert vivő csapatot. János Jézussal együtt befordul és eltűnik a főpap kapuján. Péter szorongó nyugtalansággal betekint, János kijön érte, beviszi s Péter elvegyül a bámészkodók között, ahol a felközeledik. A főpap egyik szolgálóleánya, aki bizonyosan ott volt az elfogok csapatában, meglátván a tűz világánál szorongó Pétert, gyanújának hirtelen vádoló szavakban ad kifejezést: »Te is a Názáreti Jézussal valál«. A váratlan felismerés és a ráirányuló kutató tekintetek hatása alatt Péter zavartan áll s a tettenért bűnös macska igyekezetével tagad s esküvel is bizonyítja, hogy nem is tudja, hogy ki ez az ember. Péter életének ez volt legkeservesebb órája. Ez a néhány szó volt a legkegyetlenebb igazság s az ő védekezése ellene a leghitványabb hazugság. Egész életének ez a legsötétebb foltja. S mindennek oka az a szolgálóleány. íme egy nő a kereszt körül. Egész életéből csak ezt a néhány szót örökítették meg az evangélisták, de ebben a kevés szóban is benne van egész lénye. Mennyire elüt a többi nőtől, akikkel a kereszthez vezető úton találkozunk: Máriától, Mártától, Mária Magdolnától, a bűnös asszonytól s mindazoktól, akiket megemlítenek az evangéliumok. A nagyhét női alakjai mily szelídek, szerető szivűek, szomorú bánatukban is mily rokonszenvesek e szolgálóleány leleplező, vádoló, érzéketlen, a mások gyötrődésével mit sem törődő alakjával szemben. De miként a többi nőalakoknak, úgy ennek a nőnek is meg van a maga helye az isteni munkásságban. Ha a nagyhét szelíd és bánatos női alakjai figyelmeztetnek minket valamire, figyelmeztet ez is s ha ők szerepet töltenek be az Isten országának munkálásában, szerepet tölt be ez is. Ki volt tulajdonképen e nő? Az igék csak annyit mondanak róla, hogy a főpap szolgálóleánya. Egy rabszolga a hatalmas főpap házánál, egy emberszámba nem is menő élőlény, akit adnak és vesznek, aki urának mozgó birtokállományához tartozik, aki kénytelen vakon teljesíteni parancsolójának minden szavát, mert különben kemény korbácsütésekben van része, aki örül, hogy élhet és gazdájának kedvében járhat. Jelentéktelen kavics az emberiség életének országútján, melyet ide-oda rugdosnak, melynek a világ szemeivel nézve nincs semmi jelentősége és szerepe. És mégis mily fontos szerep jut osztályrészéül az Isten munkájában. Péternek megmentőjévé, ujjáteremtőjévé válik. Péter ebben a jelentéktelen kis kavicsban botlik meg és bukik el, hogy az elesés után új emberként keljen fel. Ha az a bukás, az a seb, amit e rabszolga, a senki okozott neki, egész életének soha le nem törölhető, égető szégyenfoltja is, mégis ez menti meg, ez teremti újjá, ez acélozza mindig lankadó erőit. Mennyivel másként alakulhatott volna további élete e szolgálóleány vádoló szavai nélkül! Mennyire másként távozott volna a főpap udvarából, ha ez a bukás be nem következik! Talán szomorú csalódással visszamegy elhagyott hálóihoz, talán egyszer s mindenkorra kiveti leikéből az emberhalászatnak még a gondolatát is, —■ de ez a bukás, ez a szégyenteljes megtagadása jóságos Mesterének oly fájó emlék, hogy lehetetlen jóvá nem tennie. Mélységes bűnbánata mindjárt az első órában a kapun kívül az újjá lett ember görcsös és keserves zokogásába fül s megmenti Isten országának kemény harcaira. A lenézett, a megvetett senki, a főpap szolgálóleánya megmentőjévé, újjá alakítójává lesz: Simont, a hús és vér emberét Péterré, kősziklává változtatja. íme az evangéliumoknak ez a jelentéktelen kis nő alakja, aki mellett hosszú sorban mennek el az emberek az idők végtelen útjain anélkül, hogy rátekintenének és észrevennék! íme a Golgothára vezető útnak ez a kis mellékalakja mint emelkedik mind magasabbra és magasabbra s az észrevétlenség sötét homályából mint emelkedik föl azokhoz a magasztos női alakokhoz, akik a Golgotha útján állandóan szemeink előtt állanak! íme mint válik ő is egyik építőjévé az Isten országának. Az Isten megdicsőíti, dicsőségének egyik eszközévé teszi, az Ítélkező főpap fölé emeli. Óh boldog Péter, akit esésed így az üdvösség útjára Vezetett! Mily boldog lett volna Judás, ha ő is így esik el és kelhet fel új életre. s.
