Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám
246. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929 tehát tisztázni kel!; s ha a szlöjd is tárgya a különbözeti vizsgának, akkor tanítanunk kell.) Á különbözeti vizsga lehetne júniusban, a teológiai alapvizsgát pedig szeptemberben tehetnék papnövendékeink. A 111. éven le kell hallgatniuk az alkotmánytant és közgazdaságtant, gyakorolniuk kell az éneket, zenét, rajzot, tornát, s a III. év végén kb. május közepén tehetnék az V. osztályú osztályvizsgát, melynek tárgyai: neveléstörténet és iskolai szervezettan, nevelési és tanítási gyakorlat, alkotmánytan, egészségtan, közgazdaságtan, ének és zene, rajz, testgyakorlás. írásbeli képesítőjük után júniusban következhetnék a tanítóképesítő vizsgálat, melynek tárgyai: a vallástan, neveléstudomány, magyar nyelv és irodalom, magyar történet, földrajz és alkotmánytan. A Ili. év folyamán a képesítő vizsga tárgyait legalább heti egy órán szaktanár vezetése mellett ismételniük kellene. Azokból a tárgyalásokból, amelyek a lelkésztanítóság ügyével kapcsolatban lefolytak, kicsendül az az aggodalom, hogy ha papnövendékeink még az alapvizsgán túl is tanítóképzői tárgyakkal és vizsgákkal vannak elfoglalva, lelkészképzésünk, amelynek fontosabbik része éppen a HI. IV. évre esik, talán helyrehozhatatlan károkat fog szenvedni. Tapasztalataim alapján azt merem állítani, hogy a tanítóképesítés megszervezésének kötelezettsége az alapvizsgálat előtti időre nem szorítható, s állításomat a fennebb felsorolt tantárgyak nagy számával is támogatom. Mindenesetre nagy előnyt jelentene lelkészképzésünkre, ha papnövendékeink a tanítói oklevél megszerzése után két teljes évet fordíthatnának komoly és elmélyedő teológiai tanulmányokra, vagyis ha a fennebbiek figyelembe vételével a teológia elvégzése öt év alatt történnék. Ha azonban sikerül olyan tantárgy és óraredukciót találni, amely mellett a teológia négy év alatt a kívánt eredményt el tudja érni, annál jobb az érdekeltekre nézve. Mikor azonban a lelkésztanítói képzés legkomolyabb ellenzői, mint Révész Imre is, a teológiai képzést önmagában is öt évre szeretnék felemeltetni, nehéz elgondolni, hogy a kettős munkát kívánó lelkész-tanítóságot négy év alatt igazán kellő eredménnyel lehessen végezni* Trócsányi Dezső-Győzelmes személyiség. Nemcsak az egyéni szolgálat az, melynek értéke végeredményben a mögötte rejlő személyiségtől függ* hanem a szociális szolgálat igazi hatékonysága is ugyanebből a forrásból fakadhat csak. joggal hangsúlyoztuk fentebb, hogy milyen fontosak az egészséges és boldog emberi élet érdekében bizonyos társadalmi és gazdasági átalakulások. De ezek az átalakulások nem vívhatok ki, s ha már bekövetkeztek, nem tarthatók fenn, ha nem fakadnak természetszerűleg abból a belső lelki életből, amelynek megfelelő külső kereteiül kell szolgálniok. Bármilyen nyomorúság nehezedjék is az emberiség társadalmi életére, bármilyen szélesek legyenek is az elágazásai és bármilyen külsőlegesek is a körülményei, mnidegyikre érvényesek a próféta szavai: »Imé én veszedelmet hozok erre a népre: az ö gondolatainak gyümölcsét. (Jer. 6:119.) Mi volt például annak a katasztrófának végső forrása, amelynek utóhatásai alól nem tud ki vergődni ez az egész nemzedék? A politikusok magyarázgatják a szerencsétlenséget a diplomácia bűneivel, — és két* A tényleg meglevő nehézségekkel az országos theológiai tanári konferencia Debrecenben fog a jövő év elején foglalkozni. Szerkesztő. ségtelenül sok igazsággal. A közgazdászok szintén nem egészen alaptalanul, közgazdasági feszültségekre vezetik vissza a világháború eredetét. De a prófétai látás számára mindezek a magyarázatok éppen olyan elégtelenek, mintha egy ncw-orleansi ember azzal akarná magyarázatát adni a Missisippinek, hogy az Memphis városa felől folyik, vagy egy memphisi lakos azzal, hogy St.-Louisból jön. Mindaketten igazat mondanak, de egyik sem származtatta le a nagy folyót tulajdonképpeni eredőhelyéről. Annak forrásai messze fönt a Sziklás-Hegység vidékén buzognak. A prófétai szem is így látja, hogy messze fönt, emberi életünk magányos magaslatain vannak a források, megszámlálhatatlanul és elrejtve, emberek millióinak titkos gondolatai, lelkületűk alapiránya, vagyaik és igényeik, — és ezekből, mint sok erecskéhől egybetorkolló folyó, hömpölyög alá az emeberiség eredő végzete. Akármilyen óriási arányú közéleti jelenséggel áll is szemben a tisztánlátó ember, tudja, hogy annak eredtető forrása a lelkek uralkodó gondolkodásmódjában található meg. A mi nemzedékünk világégése mögött is világosan felfedezhetők azok a régi, makacsul meggyökeredzett gondolatok, amelyek felidézték reánk a katasztrófát. Hogy a háború szükséges dolog, mert kiirthatatlanuí bele van szőve a nemzetközi viszonylatok szövedékébe; hogy a jóakarat és együttműködés erkölcsi elvei alkalmazhatók az egyéni életre, de nem alkalmazhatók az államokéra; hogy a gazdasági fölény biztosítható intézményes erőszak segítségével; hogy a nemzetek mindörökké folytatni fogják hatalmas hadierejük fejlesztését, óriási erődítési és haditengerészeti rendszerük kiépítését, ifjúságunknak öldöklő harcokra való kiképzését és minden új találmánynak mohó kihasználását mennél gyorsabb és mennél félelmetesebb tömegpusztítás céljaira; hogy a háború nem csak hogy elkerülhetetlen, hanem egyenesen kívánatos, mert üdvös acélfürdője az ember erkölcsi jellemének, — ezek és hasonló gondolatok voltak az igazi forrásai a közelmúlt katasztrófájának. Ha azt akarjuk, hogy ilyen borzalmak sorozatosan ne ismétlődjenek meg a jövőben, akkor nem érhetjük be a diplomáciai élet átalakításával és a világgazdaság kérdéseinek a megoldásával. Ezen túlmenőleg. a világ népeinek széleskörű és mélyen járó bűnbánatot kell tartamok, a régi gondolatok miatt és határozottan szakítaniok kell azokkal. A nemzetközi viszonylatokban csakúgy, mint az egyéni élet terén »a iszívből indul ki minden élet«. (Péld. 4:23.) A tisztán látó ember előtt a világnak egész zajongó, lázas élete, gazdasági harcaival és egymásnak rontó hadseregeivel, mintha csupán káprázat volna, amelynek átlátszó fátyolán áttekintve lehet csak belelátni az igazi valóságba. A mögötte rejlő valóság pedig nem más, mint emberi lelkek nagy szövőszéke, amelyen meggyökeredzett gondolatok szünet nélkül járó vetélői szövik az emberiség sorsának szövetét. A legnagyobb társadalmi szolgálat tehát;, amely nélkül minden más szolgálat alig ér valamit, — lelki természetű. Nem más, mint a tudás világosságának terjesztése, az igazság hirdetése, a hit felébresztése, a tiszta szív és a becsületes lélek ragályának továbbvitele mennél szélesebb körben. Enélkül a szolgálat nélkül a külső körülményeknek akármilyen megváltoztatása csak kártyavár-építés. Sokan büszkén magasztalják nemzetük demokratikus alkotmányát. Pedig vannak nemzetek, amelyek ugyanolyan demokrácia mellett örökös belső forrongás szerencsétlen martalékai. Nyilvánvaló, hogy nem a jó alkotmány teszi bol