Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-06 / 40. szám
198. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929 lekezet története a lelkész tollából közkézen forog a gyülekezet tagjai között. A történet tanúsága szerint hitükről mindig bátran tettek bizonyságot. Örömmel értesült arról, hogy a gyülekezeti takarékmagtár szépen működik. A gyűlés Baráth József lelkész hálaadó imádságával zárult, mely után Püspök úr kezet szorított a presbiterekkel. Délben a lelkészlakon volt ebéd, délután Püspök úr pihent, kísérete pedig ellátogatott Gyarmatra, a herceg Metternich uradalom birtokára, ahol Kőry főintéző lekötelező szívességgel fogadta és kalauzolta a társaságot, megmutatván a gróf Sándor-család kriptáját. Este bankett volt, melyen Lőke Károly esperes a kormányzó Őfőméltóságára, Kocsán Károly, a kerület országgyűlési képviselője Püspök úrra mondott felköszöntőt. Számos más felköszöntő hangzott még el, melyek sorát Püspök úr zárta be, aki köszönetét fejezte ki a meleg fogadtatásért. Vacsora közben az énekkar szép darabokat adott elő Püspök úr tiszteletére, aki a figyelmet külön beszédben köszönte meg, buzdítván az énekkar tagjait a dal és ének további lelkes művelésére. A szórványokról.* Előző évi jelentéseimben részletesen szólottám a szórványbeliek gondozásáról és a gondozás módszereiről. Csak egy-két jelentésből állapítható meg, hogy a 213/1928. d) pont alatti kerületi határozatot végrehajtották. Személyes tapasztalatom alapján tisztelettel jelentem a főt. és nagymélt. missziói bizottságnak, hogy elméleti elgondolásom és javaslatom gyakorlatilag is megáll, de megáll az az előre jelzett nézetem is, hogy a javasolt eljárás nem adja teljes megoldását a szórványgondozás problémájának olyan helyeken, ahol egész gyülekezetét tenne ki a szórványban lakók száma. Pedig itt radikális eljárásra van szükség és halogatás nélkül. Még a másod-, harmadkézből vett adatok is kétségtelenné teszik, hogy veszteségeink legnagyobbak a szórványokban, a veszély igazi nagyságát azonban csak közvetlenül lehet megismerni. Vannak ugyan szórványbeli híveink között, akik évtizedeken keresztül dacolnak az ellenárral és megtartják hitüket, vannak, akik 20—30 km. távolságról jönnek nagy ünnepeken istentiszteletre, a többség azonban, ha papíron, statisztikailag nem is, de facto azonban felekezetnélkülivé lesz. Mivel teljesen kiesnek a református egyházi közösségből és mivel megvan az emberi lélekben az Isten Írásának és a vele való életközösségnek szükségérzete, mely a kultuszban találja meg, mint annak kollektív formájában a maga kielégülését, mennek más istentiszteletre és így, mig egyrészről a református hittudat elsatnyul lelkűkben, addig lassanként egész öntudatlanul kiformálódik valami más. Ha lélektanilag próbáljuk vizsgálni a reverzálisok és kitérések ügyét, azt mondhatjuk majdnem egész természetesnek, szinte biológiai folyamatnak kell találnunk, hogy szórványbeli híveink könnyen odaadják gyermekeiket és nem mindig betanított emberi parancsolat, amikor soha református közösségben nem élt ember kijelenti, hogy »meggyőződésből« tér ki. Szórványgondozásunk ügyéről siralmas képet kellene rajzolni a jelentések alapján. A nemgondozásnak egyetlen komoly elfogadható oka a szegénységen * Részlet Győry Elemér egyházkerületi belmissziói előadónak a kaposvári egyházkerületi közgyűlés elé terjesztett jelentéséből. kívül az, hogy a legtöbb anyaegyház lelkészének nincs ideje a szórványok gondozására. Négy jelentőivben (Adorjánháza, Ászár, Balassagyarmat, Győr) kifejezésre jut szórványgondozó lelkészek beállításának szükségessége, melyekhez a tatai egyházmegye előadója hozzáveszi Környét is. Kívánatos volna azoknak a szórványoknak, ahol annyi a hívek száma, hogy dunántúli fogalmak szerint egész normális gyülekezetét alkotnának, missziói gyülekezetté szervezése. PL van két olyan egyházközségünk (Győr és Balassagyarmat), mindegyik maga is igen fontos missziói pont, amelyekhez csatolt szórványok lélekszámú meghaladja az 500-at. Hogy mit jelent ez, akkor áll tisztán előttünk, ha tudjuk, hogy 71 egyházközségünk van, melyekben filiát, szórványt beleszámítva, a lélekszám nem éri el az 500-at. Ha ez utóbbiakat kikapcsoljuk, a lélekszám jócskán megnövekszik. Tisztelettel javaslom, hogy Írjon fel egyházkerületi missziói bizottságunk, illetve az egyházkerületi közgyűlés az egyetemes konventre szórványgondozó lelkészi állások szervezése iránt, esetleg ideiglenesen oly formában, hogy külön s.-lelkészek állíttassanak be erre a célra, mert sokkal fontosabb ez, mint az utazó belmissziói lelkészi állások megszervezése. Javaslatomat legyen szabad alátámasztanom azzal, hogy a szórványok gondozása nem lehet egy anyaegyházközség terhe, az az egyetemes egyház feladata és kötelessége. Vájjon nem visszás helyzet-e az, hogy vannak anyagilag erős és népes gyülekezeteink, melyekhez nem tartozik szórvány és így nem is áldoznak erre a célra és viszont vannak nagy nehézségekkel küzdő, saját terheik alatt roskadozó egyházak, melyeken könyörtelenül behajtják a hozzájuk csatolt szórványok után is a különböző járulékokat és ezektől az egyházközségektől kérdi a konventi jelentőív, hogy mennyit fordítottak szórványok gondozására?! Egyházkerületünk a múlt évben is felhasználta a sajtót szórványban lakó híveink lelki gondozására. Főtiszteletü és méltóságos Püspök úr lehetővé tette a három évvel ezelőtt megindult Örömüzenetnek ez évben való megjelenését is az egyházkerületi pénztár terhére. Az Örömüzenetet szórványban lakó híveink ingyen kapták. Az Örömüzenet jó szórványlapnak bizonyult, ha nem is a szerkesztést illetőleg; a szerkesztőhöz a megindulás óta több köszönő levél érkezett. A lap értékét azonban legjobban bizonyítja Németh Károly keszthelyi lelkésznek, mint Belsősomogyban a legtöbb szórvánnyal rendelkező egyházközség lelkészének indítványa, mely szerint az Örömüzenet gyakoribb megjelentetését kéri az egyházkerületi közgyűléstől. Javasolja, hogy az Örömüzenet évenként négyszer jelenjék meg, negyedszer október 31-én, tekintettel arra, hogy pünkösd és karácsony között hosszú időköz van. Van olyan javaslat is, mely havonkénti megjelenését tartaná kívánatosnak. Németh Károly, hogy kiadástöbbletet ne okozzon a négyszeri megjelenés, kéri az összes lelkészek kötelezését arra, hogy jelentsék be: hány példányra van szükségük, melyek nem fognak papírkosárba kerülni. Tisztelettel kérem Németh Károly javaslatának a belsősomogyi egyházmegye missziói és közgyűlés határozata alapján elfogadását. Ez évben kér először az egyetemes konvent külön ivén adatokat diaspora misszióról. Ezt a kérdőívet nagyon elhibázottnak kell mondanom, kiváltképen azért, mert egyházjogi zavar van benne. Egy kalap alá vonja a szervezett leányegyházakat és fiókegyházakat a szórványokkal. A nem világos kérdések természetesen több pontra nézve félrevezették az adatszolgáltatókat és a fogalomzavarban összekeverték a leány-,
