Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám
1929. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 171. oldal. Két hetes erős cserkészmunkával az első helyre kerültünk az Arowe-park csapatjai között s kilenc napi londoni tartózkodásunk alatt nemcsak egy sereg angol ember szivéhez férkőztünk közelebb, de — mondhatom — beléptünk az egész angol nép érdeklődésének körébe. És ezt mindenekelőtt a mi lordunknak és a cserkészetnek köszönhetjük. Horváth Endre. A mezőföldi református egyházmegye közgyűlése. A mezőföldi egyházmegye 1929 augusztus 6-án tartotta évi rendes közgyűlését Székesfehérvárott a református templomban Medgyasszay Vince esperes és Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Előző nap voltak a számvevőszék, tanügyi bizottság, belmissziói bizottság ülései. A gyűlés népes volt, az alkotó tagok közül két világi tanácsbiró, három lelkésztag maradt távol betegség miatt, ellenben az egyházközségek képviselői teljes számban megjelentek. A gyűlés a templomban tartatott, énekléssel, bibliaolvasással s imádsággal kezdődött, amely után egyházmegyei gondnok rövid megnyitó beszédet mondott, melyben hangsúlyozta, hogy a mi törekvésünk békés, harcot más felekezetekkel sohasem kezdtünk, most sem akarunk, de ha ránk kényszerítik, előle meg nem futunk, álljuk igazaink tudatában. Első érdemleges tárgya volt közgyűlésnek az esperesi jelentés, amelyet Vargha Kálmán főjegyző olvasott fel s látott el javaslatokkal. Ennek keretében adózott közgyűlés Rébék László dégi elhalt lelkész emlékének, — vett búcsút Szűcs Zoltán enyingi lelkész és tanácsbiró, valamint Pásztor László középbogárdi tanítótól nyugdíjazásuk alkalmából. Letette a részvét és kegyelet cypruságát Bakó József és Knopp Árpád sírjára, akik mindketten egyházmegyénkből indultak el közpályájukra és egykor vezérférfiai voltak egyházmegyénknek. Szeretettel és testvéri bizalommal üdvözli és fogadja egyházmegyénk kötelékébe az újonnan választott vagy helyet változtatott lelkészeket és tanítókat, névszerint Ábrahám János móri, ifj. Csuzi Sándor középbogárdi, Nagy Lajos dégi, Varga Kálmán simontornyai, dr. Vass Vince enyingi lelkészeket, Csuzyné Jávory Irma középbogárdi, Németh Ilona szilasbalhási tanítónőket és a nyolcadik segédlelkészt. Közegyházunk életében legnagyobb eseményként említi fel esperes úr az országos ref. zsinat megnyitását, annak eddigi tevékenységét, amely maradandó emléket és közelismerést állított és szerzett magának az egységes liturgia és a leíkészválasztási törvény megalkotásával, mindkét törvény hézagpótló egyházi életünkben; mindkettőt az egyházi közvélemény és egyházi életnyilvánulás tette szükségessé és követelte s mindkettő a zsinat mérsékelt konzervatizmusának, de egyúttal megfontolt haladásnak a bélyegét hordja magán. Esperesi jelentés szerint az egyházközségek belélete a rendes mederben folyik, nagyobb megmozdulások nem igen voltak, templombajárás, adakozások az előző évhez, ha nem emelkedtek is, de alább sem szálltak. Harangszentelés volt Nádasdladányban és Csőszön, az előbbi helyen a közbuzgóság és áldozatkészség, az utóbbi helyen Puskás Károly ny. dohánygyári igazgató készíttetett két harangot. Ezzel egyházmegyénk mindegyik gyülekezete pótolta a háborúban elrekvirált harangjait. Orgonaszentelés volt Balatonfőkajárón és Sárszentmihályon, az előbbi helyen Szalay józsefné Rozs Ilka állíttatott új orgonát, és az egyházközség más áldozatkész tagjai: urasztali és szószékterítőket, templomi szőnyegeket, Horváth Gizella pedig márvány keresztelő kutat készíttettek. Az egyházak anyagi élete és háztartása a nehéz gazdasági viszonyok mellett is általában rendezettnek mondható, bár sok egyházban tetemes egyházi adóhátralék van, ami mégis részben az egyházi buzgóság és egyház iránti áldozatkészség bizonyos fokú hanyatlásának a jele, de egyúttal annak is mutatója, hogy az egyházi adók és terhek hordozásában elérkeztünk a legfelsőbb pontig; tovább emeléssel kísérletezni nem lehet, mert ez a teljes összeroppanáshoz vezethet. Mégis dicséretreméltó igyekezetét és áldozatkészséget mutatnak fel egyes egyházközségek és t'anítólakások építésével, amelyekhez bár a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is jelentős segélyekkel járul, de próbára teszi egy-egy ilyen építés a gyülekezet teherbírását is. Mindezekre a fényes és gyönyörködtető vagy legalább is megnyugtató képekre sötét foltot vet esperes úrnak ama szomorú jelentése, hogy a születések aránya egyházmegyénkben az országos átlagnál jóval alul marad 2.31o/o-kal; 11 egyházközségben, tehát gyülekezeteink 30(io-ában a halálozás a születést meghaladja, van egyházközség, ahol 3-szorosan. Pusztulunk, veszünk, a szép mezőföldi tiszta kálvinista községek nincsenek már, sőt a többséget is kevés tartja már lélekszám szerint — az ad még némi megnyugvást, hogy a vagyoni és értelmi fölényünknél fogva vezetünk. Ámde »világi jók nem használnak, ha a lélekben kárt vallunk...« Botor, rövidlátó világ, lelketlen lelkes teremtmények, öngyilkos politikát követő magyarok, önsirotokat ásó egyháztagok ébredjetek öntudatra és újuljatok meg lelketekben! ' Ezt az ébresztést és újulást van hivatva munkálni és előidézni az egyház igehirdetésével, az ifjúsági és bibliakörökkel, vallásos estélyekkel és belmissziói munkásságával, énekkarokkal. Ez a munka, ha lassan is, de azért folyik, és szélesedik, erre mutat rá az esperesi jelentés, hogy vallásos estélyek egy egyházközség kivételével mindenütt tartattak, egyházi énekkar mindenütt szerveztetek, ifjúsági és bibliakör működéséről kilenc egyházközség jelentett. Bárcsak mindenütt megindulna ezirányu munka, azonban ne úgy, amint azt sok helyen felfogják és kezdik, hogy megelégesznek »szavalatának kikürtölt gyermekversek elmondásával és műkedvelői szinielőadások tartásával, amiknek nem haszna, de határozott lelki és anyagi kára van, mert hiúságra, léhaságra nevel és pazarlásra szoktat. És még vannak lelkészek, akik az ilyenekkel hireskednek, egyházi tagok, amelyek az e fajta beküldött felcicomázott tudósításokat hasábszámra is leközlik, ezzel pedig szegénységi bizonyítványt állítanak ki magukról; mert ha megakadályozni és helyes irányba igazítani nem tudják, lagalább hallgassák el és mellüket verve kiáltsanak »mea culpa«-t, hogy dicsérik és terjesztik ezt az evangélium- és kálvinistaellenes mérget, amely fertőz mindenfelé. A választások során megerősíttetett Eötvös Sándor tanácsbiróvá választása, aki fel is esküdött. Régi kipróbált munkás, önzetlen és áldozatkész férfiút tüntetett ki az egyházmegye, aki nem kapni, hanem adni szeret.
