Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-18 / 33. szám
1929. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 155. oldal. géből új, modern iskolákat tudott építtetni akkor, mikor az iskolaépítési államsegélyeknek hire-hamva se volt. Alkotó képességét bizonyítja az általa alapított és vezetett virágzó senyeházi »Hangyaszövetkezet és a »Kerkamelléki Takarékpénztár«, amelyekben hű lelkipásztori tevékenysége mellett őrködött hívei anyagi javai felett is. Atyja volt gyülekezetének, ahol vitás ügyekben ő adott tanácsot,* ő Ítélt és az igazságos ítélettel mindenki meg volt elégedve. Egyházmegyéjében fájdalmas időkben el kellett siratnia az osztrák megszállás alá eső felsőőri szép gyülekezetét, de alkotó ereje nem hagyta cserbe, mert az elveszett egy gyülekezet helyett alapított kettőt: a zalaegerszegit és szombathelyit. Amennyire örültünk, amikor kormánytanácsossá történt kinevezését először hallottuk, olyannyira fáj most a tetterős esperestől búcsúzni. Az egyházmegye őszinte fájdalmát és szeretetét úgy a gyűlésen, mint az ebéd alatt Fiilöp József körmendi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, a tanítóegyesületét pedig Császár Ede egyesületi elnök tolmácsolták a búcsúzó esperesnek, de legmeghatóbb volt a zalaegerszegiek búcsúja. Fekete Károly lelkész vitéz Szűcs István gondnokkal együtt a gyülekezet ajándékából olyan meglepetést szereztek a búcsúzó esperesnek, hogy Fekete lelkész beszéde után nem volt csoda, hogy a szemekben könnyek csillogtak mindenütt. A zalaegerszegi gyülekezet egy szép csiszolt fehérmárvány Íróasztali oszlopot küldött Szűcs László esperesnek, amelybe egy 12/15 cm. tömörezüst táblácska van beleerősítve e sorokkal: »Nagytiszteletü Szűcs László kormánytanácsos úrnak, az őrségi egyházmegye esperesének hálás szeretete jeléül az általa alapított zalaegerszeg-sárvári református egyház 1929«. Itt felesleges tovább beszélni. Beszél e táblácska. Adja a Mindenható, hogy a nyugalomba vonuló esperes a pihenést sokáig boldogan élvezhesse szorgalmából épített szép körmendi házában! Még egy másik nestortól, ltikár János szalafői lelkésztől is búcsúznunk kellett. Beterjesztette összes egyházmegyei tisztségéről szóló lemondását és jelezte, hogy jövő évi június hó 1-től nyugalomba vonul. 50 esztendős lelkészi szolgálat után, amelyből 43 esztendőt Szalafőn töltött el, méltó a hű pásztor a nyugalomra. Az egyházmegye sok-sok évtizeden keresztül értékes tanácsbiráját tisztelte személyében. Minden véleményében a tárgyilagosság és igazság vezérelte. Mindig a pontos és kötelességteljesítő lelkész példaképe volt, aki 50 esztendőn keresztül soha egy ügydarabbal a határidőről el nem késett és méltán csodálta azokat, akik el szoktak felejtkezni kötelességeikről. Egy vergődő gyülekezetét talált Szalafőn négy évtizeddel ezelőtt, amelyet rövid ottléte u^án virágzóvá tett. Úgy Vikár János tanácsbiró helyét, mint az esperesi állás betöltését a gyűlés elrendelte. —s —s. 4 veszprémi ref. egyházmegye közgyűlése. A veszprémi református egyházmegye augusztus 1-én tartotta Veszprémben évi rendes közgyűlését Szűcs József esperes és dr. Segesdy Ferenc ehm. gondnok elnöklése mellett. Előző nap délelőtt volt a tanügyi bizottság, számszék, lelkészértekezlet és belmissziói bizottság gyűlése, délután pedig a közgyűlési előértekezlet. A tanügyi bizottság gyűlésén Szilassy Sándor, tanügyi bizottsági elnök elnökölt s felolvasta évi jelentését, melyből örvendetes kép tárult egyházmegyénk oktatásügyének állásáról a bizottság elé. A bizottság több javaslatot terjesztett jóváhagyás végett a közgyűlés elé. A számszék a tanügyi bizottsággal egyidőben tartotta ülését. E bizottsági gyűlésen az elnökség elnökölt. Az anyagi bajokkal való küzködés, hogy milyen nehéz, a maga meztelenségében látszott itt és igazán szomorú, hogy gazdagabb egyházmegyéink megnehezíteni igyekeznek a gyengébbnek nagyobbmérvü segítését. Ezután következett a lelkészértekezlet és belmissziói bizottság gyűlése. Az értekezlet először az egyház alkotmányáról szóló I. t.-c.-t tárgyalta Kovács Lajos lelkészi főjegyző és Csajághy Károly világi tanácsbiró előadásában. A tervezetet általában jónak találta s az előadók módosító indítványait elfogadta. Pap K. Ödön előadása alapján kimondotta lelkészértekezletünk, hogy a nvugdíjterhek további emelését nem bírjuk, erről csak akkor lehetne szó, ha a lelkészi kar a törvény szerinti államsegélyeket megkapná, akkor is legfeljebb lo/o-os lehetne az emelés. — A Ráday-féle zsinati indítványt dr> Puskás István világi aljegyző előadó javaslata szerint, mely a debreceni presbitérium e tárgyban hozott határozatával teljesen megegyezik, kárhoztatta a lelkészértekezlet. — Most Egerházy Lajos az Orjó ügyvezető alelnöke tartotta meg előadását arról, hogy miként erősíthetjük meg magunkat az anyagi dolgokban. A buzdító, lelkes előadásért köszönetét szavaztunk. — Vámos Géza lelkészi aljegyző az Orle indítványait adta elő, melyből kiemeljük, hogy lelkészértekezletünk az egyetemes hivatalos lap ügyét pártolólag fogadta. — Kántor Gyula belmissziói előadó belmissziói ügyekről tett jelentést. Délután a közgyűlési előértekezleten a fontosabb tárgyakat készítettük elő a másnapi közgyűlésre. Augusztus 1-én, a közgyűlés napján, d. e. nyolc órakor istentisztelet volt a veszprémi református templomban, melyen a szent szolgálatot Szilassy Sándor magyarbarnagi lelkész teljesítette. Istentisztelet után mindjárt megkezdődött a közgyűlés. Esperes úr buzgó imádsága után egyházmegyei elnök úr nyitotta meg a határozatképes gyűlést. Az alakulással kapcsolatban örömmel fogadta közgyűlésünk dr. Nagy Péter kormányfőtanácsos s kir. közjegyző ehm. világi tanácsbiróvá választását, valamint Fejes Aladár és Váczy Sándor ig.-tanítók ehm. tanítóképviselőkké választását. Dr. Györffy Zoltán világi főjegyző lemondott. Közgyűlésünk sajnálattal vette tudomásul a lemondást s elrendelte a megürült tisztségre való szavazást. Ügyésszé dr. Puskás István világi aljegyzőt választottuk meg. — Ezek után esperes úr terjesztette elő a »protestatio« 400 éves évfordulójáról is megemlékező, mindenre kiterjedő, alapos jelentését. Hálás köszönetünket fejeztük ki a sok fáradságot, buzgóságot felemésztő jelentés elkészítéséért és előterjesztéséért. Örömmel hallottuk, hogy lelkipásztorok, tanítók, presbiterek és hívek mily nagy buzgósággal fáradoznak Sionunk kőfalainak építésében. Azzal kapcsolatban, hogy egyházkerületi közgyűlésünk a tanítók szigorúbb osztályzását kívánja, utalunk az esperesi jelentés e szavaira: »Mi nem fokozhatjuk le az eredményt azért, mert talán mások azt nem látják meg és színvonalunkat csak leszállítani szeretnék. Feleletünk csak egy lehet: Jer és lásd meg!« Egyházmegyénk tanítói minden dicséretet megérdemelnek! — Mivel azonban különösen az istentiszteletek megtartását illetőleg árnyoldalak is vannak,
