Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám
Negyvenedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1929 augusztus 4. FELELŐS SZERKESZTŐ: RONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐTANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Reflexió. Bizonyára mély megdöbbenéssel olvasta más is, nem csak én, azt a cikket, amit a Dunántúli Protestáns Lapban a vezető helyen Fazekas Mihály püspöki titkár irt. De egészen bizonyos vagyok abban, hogy a megdöbbenés ereje legnagyobb volt a somogyi paróchiákon, s talán nem kevésbbé azoknál, akik, mint csekélységem is, hosszabb időt töltött Somogybán és volt alkalmuk megismerkedni az ottani viszonyokkal. Mint a félrevert harangok álomriasztó kongása, úgy hasít az agyba, a szívbe a 42 református iskola megszüntetéséről szóló hír. S a 42 iskolának egészen közel 50o/o-a belsősomogyi. Hát igaz? Igen, nem rossz álom, de fájó, .szomorú valóság: 20 belsősomogyi református iskola tetején sir a halálmadár. Istenítéletet érez! Mert bármennyire pedagógia-ellenesnek, igazságtalannak és kegyetlennek tűnjék is fel a kultuszminiszter szándéka, én látom benne a féltőn szerető, hosszutürő, de a tűrésben határhoz ért Isten ostorát, amellyel megverni készül azokat, akik bűnös nemtörődömséggel eljátszották drága örökségüket. Eszembe jut a rettenetes ige: »Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és hijjával találtattál«. Hijjával a gyermekeknek, akik nincsenek, bár lehettek volna... Jól emlékezem azokra a panaszokra, amelyek egyházmegyei gyűléseken, értekezleteken elhangzottak a gyülekezetek lélekszámának ijesztő apadása, az iskolák elnéptelenedése miatt, s azokra a jóakaratu tanácsokra, amelyek vezető egyéniségek, lelkészek és világiak ajkáról hangzottak el ,a bajok orvoslásának módjáról. Hiába. A végzet dübörgő kerekét nem lehetett megállítani. Egyelőre 20 belsősomogyi iskola került az útjába, de ki jósolhatná meg, hogy hányra vár a jövőben ugyanez a sors?! Mert egyre »pusztulunk, veszünk«. Ma nekem, holnap neked. Az iskolák nem az egész és fél szessziók, hanem a gyermekek számára épülnek. Emlékezem felejthetetlenül szomorú képekre Somogyból. Széles, néhol szép diófákkal szegélyezett utcákra, ahol elvétve tűnt fel egy-két játszadozó gyermek. Kigyepesedett udvaru, omladozó vakolatig roskadozó zsuppfedeles ház küszöbén maga elé néző koravén anyókára és az udvaron árnyként imbolygó gazdára, akinek talán már minden mindegy: községi, állami, vagy róm. kath. iskola. Az illetékesektől függ nagymértékben, hogy a 42 református iskola ne szűnjön meg, de még inkább az, hogy praeventiv intézkedéssel a további veszedelmet egyszersmindenkorra elhárítsák. Videant consules! De a magyar kormány sem nézheti tétlenül a magyar fajiság, megbízhatóság és más nemzeti erények nézőpontjából mindig nagyértékü somogyi református népünk siralmas sorvadását az egyke miatt. Ha érdeke a kormánynak és az államnak, hogy a nemzet épületének ezt az erős tartó oszlopát az egyke szúja meg ne őrölje, úgy bizonyára meg fogja találni az útat egy megfelelő birtoktörvényhez, amely ajtót mutat az egyke sötét szellemeinek és segít visszahódítani a református magyarság most feladni kényszerült érődéit, a református iskolákat. Komárom. Sári Imre, Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Május 5-én d. u. 3 órakor indult el püspök úr a ménesbirtok négyes fogatán a kisbéri és ászári díszes bandériumtól kisérve a körút következő állomására: Császárra. Kíséretéhez csatlakozott Tapsonyi Sándor egyházmegyei aljegyző is a jegyzői teendők ellátására. Útja a vérteskethelyi kis leányegyházon vitt keresztül. A héthelyi hívek szinte nem tudták, hogy örömüknek hogyan adjanak kifejezést, láthattuk is mindazokat a külső szeretetmegnyilvánulásokat, melyek a körút egyetlen állomásán sem maradtak el. Lovasbandérium jött a határig, a község szélére kivonultak a leventék s az elöljáróság részéről Lang Lajos erdőgondnok üdvözölte püspök urat. A református és. evangélikus egyház harangjai szóltak, míg csak a ref. iskola elé nem érkezett, hol ibolyával díszített diadalkapunál Barabás Endre tanító üdvözölte, majd Laás János ág. h. ev. tanító az evangélikus testvér egyház részéről mondott üdvözlő beszédet. Dégenhardt Miklós bakonysárkányi főjegyző, aki a községben egyedül ref. ember, jóllehet nem tartozik községe az egyházmegye területéhez, átjött, hogy köszönthesse püspökét. Püspök úr kocsijáról leszállva egyenesen a templomba ment, hol a hívekhez buzdító beszédet intézett és délesti könyörgést tartott. A templomból kijövetelkor már ott volt a r. kath. egyház küldöttsége is, melynek élén Püspök Antal tanító köszöntötte az átvonuló ref. egyházfőt. Már 4 óra elmúlt, mire püspök úr Császár községbe érkezett, hova a kisbér-ászári lovasbandériumot felváltó császári bandérium kisérte a község határától. A községben Szakáll Rezső főjegyző, egyházmegyei számvevő üdvözölte az elöljáróság élén. A lelkészlak előtt felállított szép diadalkapunál együtt volt az egyház, mondhatjuk, hogy a község aprajanagyja; díszsorfalat a tűzoltóság és magyar ruhás lányok állottak (igen bájosak voltak a kis magyar ruhás elemi iskolás lányok). Megérkezésekor püspök urat alkalmi üdvözlő énekkel az énekkar köszöntötte Tóth Béla kántortanító kitűnő vezetésével. Tóth Sándor lelkész mélyen járó s gondolatokban gazdag beszéddel üdvözölte püspök urat, kapcsolatot mutatva fel a gályarab lelkészt adó gyülekezet és a gályarabok hitvalló életét értékelő, a gályarabsággal irodalmilag is
