Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-04 / 31. szám

Negyvenedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1929 augusztus 4. FELELŐS SZERKESZTŐ: RONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ­­TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Reflexió. Bizonyára mély megdöbbenéssel olvasta más is, nem csak én, azt a cikket, amit a Dunántúli Protestáns Lapban a vezető helyen Fazekas Mihály püspöki titkár irt. De egészen bizonyos vagyok abban, hogy a meg­döbbenés ereje legnagyobb volt a somogyi paróchiákon, s talán nem kevésbbé azoknál, akik, mint csekélysé­gem is, hosszabb időt töltött Somogybán és volt al­kalmuk megismerkedni az ottani viszonyokkal. Mint a félrevert harangok álomriasztó kongása, úgy hasít az agyba, a szívbe a 42 református iskola megszüntetéséről szóló hír. S a 42 iskolának egészen közel 50o/o-a belsősomogyi. Hát igaz? Igen, nem rossz álom, de fájó, .szomorú valóság: 20 belsőso­mogyi református iskola tetején sir a halálmadár. Isten­ítéletet érez! Mert bármennyire pedagógia-ellenesnek, igazságtalannak és kegyetlennek tűnjék is fel a kul­tuszminiszter szándéka, én látom benne a féltőn sze­rető, hosszutürő, de a tűrésben határhoz ért Isten ostorát, amellyel megverni készül azokat, akik bűnös nemtörődömséggel eljátszották drága örökségüket. Eszembe jut a rettenetes ige: »Tekel, azaz megmé­rettél a mérlegen és hijjával találtattál«. Hijjával a gyermekeknek, akik nincsenek, bár lehettek volna... Jól emlékezem azokra a panaszokra, amelyek egyházmegyei gyűléseken, értekezleteken elhangzot­tak a gyülekezetek lélekszámának ijesztő apadása, az iskolák elnéptelenedése miatt, s azokra a jóakaratu tanácsokra, amelyek vezető egyéniségek, lelkészek és világiak ajkáról hangzottak el ,a bajok orvoslásának módjáról. Hiába. A végzet dübörgő kerekét nem lehe­tett megállítani. Egyelőre 20 belsősomogyi iskola került az útjába, de ki jósolhatná meg, hogy hányra vár a jövőben ugyanez a sors?! Mert egyre »pusztu­lunk, veszünk«. Ma nekem, holnap neked. Az iskolák nem az egész és fél szessziók, hanem a gyermekek szá­mára épülnek. Emlékezem felejthetetlenül szomorú képekre So­­mogyból. Széles, néhol szép diófákkal szegélyezett utcákra, ahol elvétve tűnt fel egy-két játszadozó gyer­mek. Kigyepesedett udvaru, omladozó vakolatig ros­kadozó zsuppfedeles ház küszöbén maga elé néző koravén anyókára és az udvaron árnyként imbolygó gazdára, akinek talán már minden mindegy: községi, állami, vagy róm. kath. iskola. Az illetékesektől függ nagymértékben, hogy a 42 református iskola ne szűnjön meg, de még inkább az, hogy praeventiv intézkedéssel a további veszedel­met egyszersmindenkorra elhárítsák. Videant consules! De a magyar kormány sem nézheti tétlenül a magyar fajiság, megbízhatóság és más nemzeti eré­nyek nézőpontjából mindig nagyértékü somogyi refor­mátus népünk siralmas sorvadását az egyke miatt. Ha érdeke a kormánynak és az államnak, hogy a nem­zet épületének ezt az erős tartó oszlopát az egyke szúja meg ne őrölje, úgy bizonyára meg fogja találni az útat egy megfelelő birtoktörvényhez, amely ajtót mutat az egyke sötét szellemeinek és segít visszahó­dítani a református magyarság most feladni kény­szerült érődéit, a református iskolákat. Komárom. Sári Imre, Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Május 5-én d. u. 3 órakor indult el püspök úr a ménesbirtok négyes fogatán a kisbéri és ászári dí­szes bandériumtól kisérve a körút következő állomá­sára: Császárra. Kíséretéhez csatlakozott Tapsonyi Sándor egyházmegyei aljegyző is a jegyzői teendők ellátására. Útja a vérteskethelyi kis leányegyházon vitt keresztül. A héthelyi hívek szinte nem tudták, hogy örömüknek hogyan adjanak kifejezést, láthat­tuk is mindazokat a külső szeretetmegnyilvánulásokat, melyek a körút egyetlen állomásán sem maradtak el. Lovasbandérium jött a határig, a község szélére ki­vonultak a leventék s az elöljáróság részéről Lang Lajos erdőgondnok üdvözölte püspök urat. A refor­mátus és. evangélikus egyház harangjai szóltak, míg csak a ref. iskola elé nem érkezett, hol ibolyával dí­szített diadalkapunál Barabás Endre tanító üdvözölte, majd Laás János ág. h. ev. tanító az evangélikus testvér egyház részéről mondott üdvözlő beszédet. Dégenhardt Miklós bakonysárkányi főjegyző, aki a községben egyedül ref. ember, jóllehet nem tarto­zik községe az egyházmegye területéhez, átjött, hogy köszönthesse püspökét. Püspök úr kocsijáról leszállva egyenesen a templomba ment, hol a hívekhez buzdító beszédet intézett és délesti könyörgést tartott. A temp­lomból kijövetelkor már ott volt a r. kath. egyház küldöttsége is, melynek élén Püspök Antal tanító köszöntötte az átvonuló ref. egyházfőt. Már 4 óra elmúlt, mire püspök úr Császár köz­ségbe érkezett, hova a kisbér-ászári lovasbandériu­mot felváltó császári bandérium kisérte a község hatá­rától. A községben Szakáll Rezső főjegyző, egyház­­megyei számvevő üdvözölte az elöljáróság élén. A lelkészlak előtt felállított szép diadalkapunál együtt volt az egyház, mondhatjuk, hogy a község apraja­­nagyja; díszsorfalat a tűzoltóság és magyar ruhás lá­nyok állottak (igen bájosak voltak a kis magyar ruhás elemi iskolás lányok). Megérkezésekor püspök urat alkalmi üdvözlő énekkel az énekkar köszöntötte Tóth Béla kántortanító kitűnő vezetésével. Tóth Sándor lelkész mélyen járó s gondolatokban gazdag beszéd­del üdvözölte püspök urat, kapcsolatot mutatva fel a gályarab lelkészt adó gyülekezet és a gályarabok hit­valló életét értékelő, a gályarabsággal irodalmilag is

Next

/
Oldalképek
Tartalom