Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-21 / 29. szám

Negyvenedik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1929 julius 21. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ­­TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Negyvenkét iskolánk sorsa. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium folyó évi május hó 16-án 800/50—1929. VIII. a. ü. o. szám alatt kelt leiratában bejelentette az egyházi főhatóságoknak, hogy a csekély népességű elemi iskolákat megszüntetni, illetve ott, ahol több iskola van, más iskolákkal összevonni szándékozik, hogy ez által a tanítók száma, tehát az államnak a népoktatás ügyére fordított kiadásai csökkenthetők le­gyenek. A kultuszminisztérium ezt az Ígéretét, ame­lyet egyházunk veteményes kertjéért aggódó lelkünk joggal vett fenyegetésnek, beváltotta s egyházkerüle­tünkben 42 ref. iskola beszüntetését vette tervbe. A beszüntetni szándékolt iskolák egyházmegyénként így oszlanak meg: Belsősomogy 20, Drégelypalánk 1, Mezőföld 1, Őrség f, Pápa 10, Tata 4, Veszprém 5. Ezenkívül beszüntetni szándékozik egy helyen a har­madik, egy helyen a második tanítói állást. Ez iskolák közül I. anyaegyházakban a) községi iskolát akar fel­állítani 22 helyen, b) állami iskolát 2, c) teljesen beszüntetni 5, összesen 29 helyen. II. Leányegyházak­ban a) községi iskolát akar felállítani 6, b) állami iskolát 2, c) teljesen beszüntetni 5, összesen 13 he­lyen. Ez iskolák közül 1 hárorntanítós, 4 két tanítós, 37 egytanerős iskola. A teljesen beszüntetni szándé­kolt iskolák növendékeit ág. liitv. ev. iskolába utalja 4, róm. kath. iskolába 4 helyen, szomszéd faluban levő ref. és községi iskolába 1 — 1 helyen. Az iskolák né­pessége a következő: 4 iskolában 10-en alul, 13-ban II— 20-ig, 14-ben 21—30-ig, 4-ben 31—40-ig, 2-ben 51—60-ig, 2-ben 61—70-ig, 1-ben 101—110-ig, 1-ben III— 120-ig, 1-ben 131 — 140-ig. Megjegyzem, hogy itt csak a református növendékeket vettem számításba, holott többek között 9 olyan iskolánk van, hol a növendékek száma a hozzánk járó r. kath. tanulókkal együtt az államsegély szempontjából megállapított 30 létszámos minimumot jóval meghaladja. Elveszítené kenyerét 23 tanítónk, 10-en a teljesen beszüntetni szándékolt iskoláknál, 13 pedig olyan helyeken, ahol a községi iskola felállítása esetén a ref. növendékek kedvezőtlen számaránya valószínűtlenné teszi, hogy ott a községi iskolákban a ref. tanerő alkalmaztatnék. Teljesen vezető nélkül maradna 5 leányegyház, kántor nélkül mintegy 18 anyaegyház. Rendkívül súlyos, szinte megdöbbentő veszteség érné egyházkerületünket, illetve református anyaszent­­egyházunkat, ha 42 iskolájáról kellene egyszerre le­mondania. (Az egész magyarhoni ref. egyházunkat fenyegető veszedelmet a többi egyházkerületek ada­tainak híjján nincs módomban feltüntetni.) Ezt az intézkedést pedig »pedagógiai és állampénzügyi okok­ból« szándékozik a kultuszminisztérium végrehajtani. Pedagógiai szempontból minél kevesebb a nö­vendék, annál ideálisabb eredményt tud elérni a ta­nító. Egészen törpe iskolánk mindössze 8 van olyan, ahol a tanulók létszáma a 20-at el nem éri. A 30-as minimum alatt, illetve ahhoz közel van 10 iskolánk, melyek közül 6 leányegyház. Itt pedagógiai szem­pontból nem lehet kifogás, sőt különösen mellettük szól az a körülmény, hogy a 10 közül 6 leányegyház. A többi iskoláknál, hol a növendékek száma a 30-as minimum felett van, pedagógiai szempontból egyet­len iskola kifogásolható, hol két tanerőre esik 131 növendék. A többi helyen a növendékek száma nor­mális, sem zsúfoltság, sem néptelenség esete nem forog fenn. Megállapíthatjuk tehát, hogy pedagógiai szempontból egyetlen iskolánk beszüntetésére sincs szükség, mert amelyik egyházunkban a 131 növendék két tanerőre kifogásolható — itt a róm. kath. isko­lába mindössze 23 növendék jár — ebből nem le­het arra az eredményre jutni, hogy most már a vi­rágzó református iskolát zárjuk be és helyette köz­ségi iskolát állítsunk, hanem talán indokoltabb volna a róm. kath. iskolát beszüntetni és a gyermekeket átutalni a református iskolába. A miniszteri rendelet­­tervezet sehol sem utal át ref. iskolába róm. kath. gyermekeket, holott ref. gyermekeket 4 helyen utal róm. kath. iskolába. Itt tehát' nincs meg az egyenlő elbánás elve. A ref. iskola beszüntetése helyett 4 he­lyen hasonló joggal utalhatta volna át a minisz­térium a róm. kath. gyermekeket ref. iskolába. Az­után, mint fentebb említettem, 9 olyan iskola van, hol a róm. kath. gyermekek hozzánk járnak s hol semmi sem indokolja az eddigi állapot megváltozta­tását s ezzel egyházunknak a legtöbb helyen kánto­rától megfosztását. Ami a pénzügyi szempontot illeti, az egészen törpe iskoláknál, — mindössze 8 van ilyen — az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel a tanítói állás beszüntetését még esetleg indokoltnak tekinthetjük. De a többi iskoláknál úgy egyházi, mint nemzeti szempontból a takarékoskodást egyenesen veszélyes­nek tartom. A kultuszminisztérium 148,275.000 pen­gős költségvetési előirányzatából az az összeg, mely a fenti megszüntetni szándékolt iskolák fenntartására esik, oly csekély, hogy a megtakarítás nem áll arány­ban azzal, a mérhetetlen kárral, mellyel református iskoláink beszüntetése jár. A kultuszminiszter úr őnagyméltósága elismerésre méltó munkát fejt ki kulturfölényünk emelésére. Elesettségünkben aligha tűzhet ki miniszter szentebb és Nagy-Magyarország feltámadása érdekében nagyobb jelentőségű felada­tot. De a kulturfölény nem csupán abban áll, ha népünk értelmi színvonalát emeljük, ezzel egyenlő fontosságúnak tartom gyermekeink öntudatos, gerin­ces egyháztagokká való nevelését. Már pedig köz­ségi s állami iskolákban egyik felekezet sem tud igazán buzgó és öntudatos egyháztagokat nevelni. Hiszen a hitoktatás a leányegyházak és szórványok

Next

/
Oldalképek
Tartalom