Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-02 / 22. szám
Negyvenedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1929 junius 2. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐIGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Egyházunk legújabb szociális alkotása. Vannak vágyak az életünkben, melyeknek a megvalósulásáért sokszor évek hosszú során át imádkozunk, néha majdnem a reménytelenség kísértésével küzdve. Nem csoda tehát, ha az özvegy lelkésznek otthonának úgyszólván máról-holnapra való megvalósulása mindnyájunkat Isten iránti mélységes hálára indít, mert meg kellett tapasztalnunk újból, hogy ahol a szükség legnagyobb, Isten ott van legközelebb. Alig egy évvel előbb hangzott el a lelkésznék konferenciáján egy otthonnak a szükségessége az özvegy, elhagyott, sokszor gyermektelen özvegyek számára, ahol az új feladatok új erők forrásaivá válnának a sokszor csüggedő s magukat a világban többé fel nem találó lelkésznék számára. S ime az otthon megvan, az otthon kitárja ajtaját s szerető melegséggel öleli majd magához azokat, akik az életben megfáradtak, akik úgy érezték, hogy az elmúlt nehéz esztendők gyötrő testi és lelki harcaiban letört szárnyaikkal többé felemelkedni sem tudnak. Nagy áldás, nagy jótétemény, melynek igazi jelentőségét leginkább azok tudják felfogni, akiknek meg kell küzdeni csekély nyugdíjukból a nagy drágasággal s akiknek ott lebeg fáradt fejük felett szüntelen a holnap kenyérgondja. De a jótétemény még ezen is túlmegy. Mit jelent azok számára, akik nyugdíj és vagyon nélkül a közeledő öregség súlyos gondjával hajtják fejüket nap-nap után álomra. Mit jelent a vagyontalan, nagykorú lelkészárvák számára, akik már túl vannak azon a koron, hogy az otthon alapításának még csak a reménye is biztathatná sorsuk jobbrafordulásával? Végtelenül hálásak lehetünk tehát az intéző-bizottságnak azért a szerető gondoskodásáért, hogy a segítségnek ezt a lehetőségét is megnyitotta előttük. Különösen most, amikor a hadikölcsönjegyzéssel oly sok vagyonos lelkészleány vált idősebb korában földönfutóvá. De a most megjelent ismertető füzetből többet is kiolvasunk. Nemcsak otthont, hanem életcélt is ad lakóinak. Hiszen a legtöbb özvegy lelkészné, ha nincsenek gyermekei, úgy érzi, hogy férje halálával az ő életfeladata is megszűnt. Hozzá volt szokva, hogy utat mutasson, tanácsot adjon, hogy a gyülekezet asszony- és leányserege fölött szerető gondoskodással őrködjék s most egyszerre félre kell állania, mert a munkamezőre új munkás állíttatott. Ez egyik legérzékenyebb pontja az özvegységnek. S most itt az otthon, mely új utat nyit a lelki élet tovább fejlődéséhez nemcsak az egymásközti életben, hanem egyenesen a gyülekezeti munkában is. Akárcsak egy diakonissza otthon. Az is lesz ez, annak kell lennie. Nemcsak testi gondoskodás, hanem a lélek szárnyalása is, be az örökkévalóságba, Annak a trónja elé, aki jobban ismeri még önmagunknál is, hogy mire van szükségünk s aki meg is adja azt, ha szívből kérjük. Az alapító-levél szerint felvételért folyamodhatnak: »Az alapítványi vagyonból fenntartott szeretetházban elsősorban olyan lelkészözvegyek nyerhetnek elhelyezést és teljes ellátást, fűtéssel, világítással és mosással együtt, akik a felvételi kérelmükhöz csatolt kötelező nyilatkozatban kijelentik, hogy a) a szeretetház tiszta evangéliumi szelleméhez és házi rendjéhez mindenben alkalmazkodnak; b) mindenkor átengedik havi nyugdíjuk kétharmadát ellátási költségeiknek részben való fedezésére; c) a szeretetházban és annak környékén folyó könnyebb munkákban, úgyszintén gondozásra szoruló özvegy testvéreik ápolásában testi erejükhöz és képességeikhez képest ők is résztvesznek. Másodsorban, amikor erre a célra külön épület áll már rendelkezésére, olyan lelkészözvegyek nyerhetnek elhelyezést, akiknek 10 éven aluli gyermekeik vannak, ha a felvételi kérelmükhöz csatolt kötelező nyilatkozatban kijelentik, hogy a) a szeretetház tiszta evangéliumi szelleméhez és házirendjéhez mind maguk, mind gyerjmekeik mindenben alkalmazkodnak; b) havi nyugdíjuknak és gyermekeik neveltetési járulékának kétharmadát ellátási költségeik részben való fedezésére átengedik; c) amennyiben a gyermekeikkel való foglalatoskodásuk megengedi, épúgy résztvesznek a szeretetházban és annak környékén folyó könnyebb munkákban, úgyszintén gondozásra szoruló özvegy testvéreik ápolásában, mint a többiek. Amennyiben az alapítványi vagyon helyzete megengedi, ^olyan özvegyek is felvehetők, akik valami okból nyugdíjat nem kapnak és így ellátási költségeikhez nem tudnak semmivel sem hozzájárulni. Amennyiben pedig a rendelkezésre álló férőhelyek megengedik, olyan nagykorú női lelkészárvák is elhelyezést nyerhetnek az otthonban külön díj fizetés nélkül, akik különböző munkáikkal szolgálhatják a szeretetház érdekeit. A héttagú intéző-bizottság dönt a felvételek kérdésében. A felvételnél feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy ne csak önmagukkal tehetetlen idősebb özvegyek vétessenek fel, hanem munkabíró fiatalabbak is, akik egyfelől idősebb társaik gondozásánál, másfelől a könnyebb házi és házkörüli teendők elvégzésénél is tevékenyen közreműködnek. Az intézőbizottság a napi munkaprogrammot is pontosan körüliró házirendet dolgoz ki és az azzal kapcsolatban esetleg szükségessé váló fegyelmezést is gyakorolja, amely súlyosabb esetekben a szeretetházból való eltávolítást is magában foglalhatja. A szeretetházban lakó özvegyek munkakörét testi erejük és képességeik
