Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám
Negyvenedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1929 május 26. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- tj* FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- ®*® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A református egyház és az állam közti viszony kialakulása a háború után * A mai helyzet évszázados küzdelmek eredménye, melynek egyes állomásai a bécsi, nikolszburgi, linci békekötések, az 1848. évi XX. és más törvények. Az állam törvényben biztosított legfőbb felügyeleti jogát ma már oly kis mértékben gyakorolja, hogy egyházunk szabadsága a zsinattartás terén úgyszólván teljesen korlátlan. Az állami felügyelet joga inkább iskolai téren érvényesül. Az állam biztosítja számunkra a szabad vallásgyakorlat jogát, melyre nézve komoly panaszunk nincs, csak az utódállamok területén fordulnak elő vallási sérelmek. Az állam biztosítja továbbá a felekezetek egyenlőségét a törvény előtt. Ha azonban ennek oly értelmezését tekintjük, mint az 1848. évi XX. t.-c., akkor vitatható, hogy a törvény betüszerinti végrehajtása kivánatos-e. A 3. szakasz azt mondja, hogy minden bevett vallásfelekezet szükségletei közálladalmi javadalmakból fedeztessenek. Nem tudni, hogy ezt a harmadik szakaszt miként óhajtották végrehajtani, mindenesetre kétséges, hogy az egyházak autonómiája fentartható lett volna-e. Ez a teljes szekularizációt és az egyházi adóztatás eltiltását eredményezte volna. A törvény mindenesetre a francia forradalom hatása alatt keletkezett. Nyilvánvaló, hogy annak káros hatásai is lehettek volna. Ma már a törvény betűszerinti végrehajtását senki sem kívánja, a 3. szakaszra nézve elégségesnek tartjuk azon céljaink kielégítését, amelyeket a magunk erejéből végrehajtani nem tudunk. Annak megítélésében, hogy mennyire elégíti ki az állam ezeket az igényeket, a mai helyzetet átmenetinek kell tartanunk. Kétségtelen a haladás az egyenlő elbánás szempontjából, ha tekintjük pl. a protestáns tábori püspökség felállítását, a felsőházi képviseletet, a püspöki földbirtokok adományozását. Sérelmes lenne a felekezetek lélekszám arányában való mérlegelése, amire az 1907. évi közoktatási törvény ad példát. Nemzeti érdek is, hogy minden pozícióra az kerüljön, aki arra alkalmas. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy legkiválóbb tehetségeinket mellőzzük. Sérelmes intézkedés gyanánt emlegetik a szegedi egyetemen a második tanszék kérdését, holott a miniszter nyilatkozatai csak azt célozták, hogy a klérust meegnyugtassák, és igyekezett biztosítani, hogy egyes tárgyakat kath. tanárok is előadjanak. Az egyetemnek szabadságában áll azt jelölni, akit jónak lát. Az egyetemi tanárok számarányában a protestáns tanárok száma a felekezeti arányszámnál magasabb százalékkal szerepel. Rettenetes volna, ha most az ország felekezetenként való megoszlását előidéző intézkedéseket tervez* A Belsősomogyi Ref. Egyesület közgyűlésén tartott előadás kivonata. nének. Az 1791. évi XXVI. t.-c. kimondja, hogy a közhivatalok vallásra való tekintet nélkül töltendők be. Részletesen kimutatta ezután, hogy az állami támogatás a lelkészi kongnia, a helyi javadalmak újra értékelése, a családi pótlék, a korpótlék rendezése, a hitoktatók és a nyugdíjasok támogatása által a háború óta állandóan emelkedik, csak a korpótlék kérdése nincs még kielégítően megoldva. Nagyobb nehézségek mutatkoznak a dologi segélyek körül, melyek még a békebeli színvonalat sem érhették el. Mindamellett az állandóan emelkedő adócsökkentési államsegély és a központi igazgatás költségei mellett új jogcímeken is juttatott segélyt az állam a protestáns egyházaknak, ilyenek: a püspöki dotációk biztosítása a földreform kapcsán, a prot. tábori püspök javadalmazása, a hivatalos levelezés megtérítése, annuitásos államsegélyek nagyobb egyházi építkezésekre, kivételes segélyek egyes egyházaknak. Az iskolai terhek szempontjából ismeretesek a panaszok az egyházak súlyosabb megterhelése miatt. Mégis az a helyzet, hogy az egyházak most kisebb százalékát viselik a terheknek, mint békében (30°/o az akkori 50«/o-al szemben), ugyanis a tanítói javadalmak abszolút értékben emelkedtek. A tanítói nyugdíjintézeti ötszörös teher is csak abszolút értékben nagyobb a békebelinél, aránylag az egyházak terhe itt is csökkent, t. i. csak 33«/o a békebeli 85o/o-al szemben. A helyzet különben nem végleges. E téren is kedvező az iskolaépítési akció, amelyből az állam az iskola jellegére tekintet nélkül juttat segélyeket. Ha ebből a protestánsokra aránylag kevesebb esik, annak az az oka, hogy a protestánsok a múltban is jobban gondoskodtak iskolákról. A felekezetközi helyzetben a reneszánszát élő katholicizmus erejének tudata sokszor érezteti hatását. A béke és szeretet szellemét nem szavakban, hanem tettekben kell nyilvánítani. Súlyos helyzetünkben ezer gazdasági és más bajtól vérezve igazán végzetes lenne hazánk jövőjére, ha a szétszakgatott magyarság felekezeti viszálykodással is súlyosbbítaná helyzetét. Befelé építsük egyházunkat, ne kifelé forgassunk fegyvereket. Ez a kormány álláspontja is. Egyházunk ereje egyébként önmagunkban van. Nem életképes az az egyház, amely csak az állam támogatásában bízik. A katholikus egyház megerősödése nálunk is felrázza az alvókat. A magyar állam teljes mértékben tudatában van a magyar kálvinizmusban rejlő kuíturértékeknek. Méltányolja a nagy szolgálatokat, melyeket a református egyház a magyarságnak a múltban tett, a nagy segítséget, amelyet a kálvinizmus nemzetközi kapcsolatai a háború után nyújtottak. Fényes múltúnk nagy felelősséget ró egyházunkra a jövőre nézve. Kifelé békére, befelé munkára van szükségünk. Ebben járjanak elől jó példával lelkészeink és álljanak melléjük egyházunk tagjai: akkor biztosítva lesz az igazi magyar jövő. Petri Pál.
