Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám
1929. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 89. oldal. A leventeversenyek és egyházi vonatkozásai. Egyházközségem tanítója levente-főoktató. Mint ilyen már husvét II. napján engedélyt kért és nyert tőlem, hogy a d. u. istenitisztelet idejére kitűzött körzeti versenyen a szomszéd faluban megjelenhessen. Most ismét felhívást kapott. A hivatalos irat azt tartalmazza, hogy pünkösd I. napján járási, május 26-án (vasárnap) céllövő versenyen okvetlen megjelenjen; a megyei nagy verseny pedig junius 2-án (szintén vasárnap) lesz. Kéri az utasítás értelmében a jelzett ünnepen az egyházi szolgálat alól való mentesítését. Kérésére válaszom ez volt: Én az engedélyt a saját felelősségemre nem merem megadni, felterjesztem az utasítást a kérelemmel együtt intézkedés végett esperes úrhoz. Nyilvánvaló, hogy az ügy nagyon komoly természetű. Lelkészi testületünk május 3-án Kaposváron bizalmas értekezleten foglalkozott a vasárnap megtörésére szabadságot adó és évenként következetesen ismétlődő hatósági rendeletek káros következményeivel .és kifejezést adott azon aggodalmának is, amely eltölti amiatt, hogy egyrészt az ifjúság vasárnapi versenyeken szereplése fokozatosan csökkenti a gyülekezetnek a nyilvános istenitiszteleteken való megjelenését, másrészt a leventeoktatást végező tanítók távolléte — mivel a tanítók orgonista-kántorok, énekvezérek, preoránsok, ünnepeken d. u. kánon szerint a lelkipásztort helyettesítik — ha ez több vasárnapon s légióként sátoros ünnepen, urvacsorázáskor is megismétlődik, igen veszedelmes következményeket vonhat maga után, de a következményeket nem tekintve is, egyházi életünk berendezkedése a személyi és a kultikus cselekmények ellátása dolgában olyan feltételekhez kötött, hogy p. o. preoráns állásokon, vagy öreg lelkészek szolgálati helyein kivihetetlen és megengedhetetlen. A gyülekezet, mint élő Organismus, ösztönszerüen érzi meg, hogy életműködése mikor és minő hatások alatt jut valami veszélybe. Az egyház szívverésének egészséges voltához állandó tényezők kívántainak, amiket ha elveszünk a testtől, fellép csakhamar a visszahatás. Ha az életműködésben a zavart észrevesszük és a fájó tagok miatt panaszunknak hangot adunk, ez a baj rontó ereje megérzésének a jele. Figyelmeztető jel a veszély időben való megkerülésére, a szervezetbe jutott ártalmas anyag kivetésére. Nem az a kérdés, hogy társadalmi vagy politikai iellegü-e a probléma, állami vagy egyházi hivatalos szervek miszsziója-e a gyógyítás ? Nem szabad rémlátónak lenni, hanem kötelességünk felismerni a károkozókat és mindent elkövetni az egészséges szervezetek épségben tartása érdekében. Mi már most a felpanaszolt helyzet és a várható veszély a nemzeti erények ápolására hivatott levente-intézménnyel kapcsolatban ? Egyfelől az, hogy hatóságaink zavart, keserűséget, méltatlankodást, háborúságot keltenek és végül beláthatatlanul súlyos következményeket idézhetnek elő ünnepléseinket rontó rendeleteikkel. Másfelől leghamarabb jelentkező veszély, hogy a lelkipásztorok kénytelenek a kettős kötelesség összeütközése esetében így szólni és cselekedni: Inkább Istennek engedelmeskedünk! Nagy veszély az is, hogy ref. ifjúságunkat pünkösd első napján, mivel sok helyen másnap nincs úrvacsora, az úrvacsorával való élés alól is ki kellene eresztenünk. Melyik ref. lelkész járulhat ehhez ? A kath. papot nem érinti ilyen súlyosan az intézkedés, mert ott nincs gyónás, sem áldozás pünkösd ünnepén. Mivel olyan helyzet állott tehát elő gyülekezeteink kormányzásában, amelyben mi, mint azoknak őrállói, külön-külön, ha' hívek akarunk maradni vallási kötelességeinkhez, nem merünk Isten és a lelkiismeretünk ellen cselekedni, egyidejűleg egyházmegyénk esperesét kértem meg sürgős intézkedés megtétele érdekében egyházmegyéje papságának és tanítótestületének tájékoztatása céljából. Mert szükséges, hogy egységes legyen eljárásunk. Szándékom volt a megoldhatatlan kérdés miatt nehéz helyzetünket úgy a magam, mint a Kaposvárvidéki lelkészi kör érdekében vármegyénk alispánja és járásunk főbírája előtt feltárni, de letettem e gondolatról, nyert generális közbelépésre, hivatalos intézkedésre van szükség: ily jellegű beavatkozásra pedig nincs jogcímem. Ezért terjesztettem az ügyet esperes urunk, esetleg az ő felterjesztése utján Püspök urunk elé. A kérdés közérdekű voltánál fogva méltó arra is, hogy ne csak a hivatalos egyházi főfunkcionáriusok vegyék súlyos felelősségük tudatában elbírálás alá, hanem egyházkerületünk hivatalos közlönyében is nyilatkozzanak meg a vélemények a Levente-egyesületek nemzetnevelő hivatásának és működésének helyes és valóban áldást terjesztő irányítását illetőleg a felfogásokról, hogy az intézmény váljon azzá, aminek az eszme felséges elgondolása után indult, eltiport hazánk és beteg egyházunk, széttépett nemzetünk és meghasonlott társadalmunk erőforrásává, feltámadásunk reménységévé, jövőnkbe vetett hitünk zálogává. Kovács József kaposszentbenedeki lelkész. t KÖNYVISMERTETÉS 1)--------A. J) A gyermelyi református egyház története. Függelékül a szomori református egyház története. Irta Baráth József. A füzet tiszta jövedelme a templom belső renoválására fordíttatik. Pápa. Nyomatott a főiskolai könyvnyomda betűivel.. 1929. Ára 1.50 P. 8° 50 l. Baráth József e kis munkát nem tudományos, hanem építő célzattal, de lelkiismeretes kutatás alapfán készítette. Rövid bevezetés után a község régi múltját ismerteti s azután a reformáció korának Qyermelyre nézve igen homályos adatait próbálgatja kikutatni s amit megtalált, azt eggyé összefűzve, olvasói elé tárni. Az egyház XVI—XVII. századi történetéből nagyon kevés adat maradt fenn. Mindössze 1600-ig lehet visszamenni. Ez az évszám említtetik először — későbbi feljegyzésekben. A pozsonyi vértörvényszék előtt 1674-ben a gyermelyi lelkész: Tornai János is megjelent. A XVIII. századtól kezdve már sokkal világosabb a múlt. Ismeretesek a lelkészek nevei, feljegyzések találhatók munkálkodásukról. Lehet utalni az egyházközség fejlődésére, anyagi és lelki állapotára is. A »virágzás kor« Gyermelyre is a türelmi rendelet után következik. Mert bár a vallásgyakorlat itt sohasem szünetelt, Gyermely nem volt »árva ekklézsia«, mégis az egyház életlehetőségei bénultak voltak eddig. A türelmi rendelet korában szerencsés helyzetbe kerül az egyház azért is, mert az Isten erős kezű őrállókat rendelt ide, akik a változott idők nagyobb feladatait is megtudták oldani. Pályi István az a prédikátor, aki külsőleg megszervezi az egyházat, földet szerez, új templomépítésre buzdítja híveit s fel is épül e templom. A XIX. század politikai fordulatai sem tűnnek el nyomtalanul. De mind erősítik is egyúttal az egyházat. 1877-ben takarékmagtár létesül. Az iskoláról olvashatunk még külön fejezetben, ahol a tanítókkal is megismerkedünk. Függelékül adja szer
