Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-06-03 / 23. szám

94. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 egymással is és még ezer más vággyal, álommal és szenvedéllyel. Sem az nem tud eligazodni a mai világ­ban, aki igaz keresztyén akar lenni, sem az, aki jó magyarként akar élni és munkálkodni. Ezért vannak összevisszaságban és használtatnak rendeltetésükkel ellenkező módon az élet eszközei is. A legjobb szán­dék is csődbe és romlásba vezet igy. Az újjászületés lelke mindent eligazít. Ma a közéletben hatalomért folyik a harc s ezért mindenki elnyomottnak érzi magát, az újjászületés lelke a szolgálat lelkét szabadítja fel. Ma a közéletben a munka a mindennapi kenyér megszer­zésének kínos eszköze, vagy önző célok elérésének szolgája, az újjászületés lelke a munkát isteni hivatássá magasztosba, Isten munkatársai vagyunk. Ma egyre gyengül a kötelesség, a hivatás, a felelősségérzet, az újjászületés lelke meggyőzi az embert arról, hogy min­den talentumát sáfárságra kapta és felelni tartozik azért, hogy hogyan gyümölcsöztette. A mai társadalom sark­pontja a vagyon, az újjászületés lelke az emberi sze­mélyiséget teszi a társadalom fundamentumává és meg­tanít arra, hogy a vagyon csak építő eszköz, szerszám nála sokkal becsesebb érdekek és célok szolgálatában és az emberi személyiség drágább a pénznél, a lélek az anyagnál. A szórakozások és élvezetek terén valósággal anarchista a mai közélet, az újjászületés lelke meg­szenteli, pihenéssé, üdüléssé teszi a szórakozásokat, amelyeknek célja a test és lélek erejének növelése, ed­zése, nem pedig megbénítása. Ezeknek a gondolatoknak ezer politikai, társadalmi és közgazdasági következ­ménye van. Ezért a második református nagygyűlés végtelenül fontos magyar nemzeti tényező is. De a felülről való újjászületés gondolata minde­nek felett álló méltóságot is ad ennek a nagygyűlés­nek. Vallásos gondolatot hirdet és mégsem felekezetit. Lélek által való újjászületést követel és a Lélek nem egyik, vagy másik felekezeté, hanem az Istené s igy önmagával mindig azonos, önmagához mindig és min­denütt következetes. Ezért ennek a nagygyűlésnek igaz­sága felekezetfölötti igazság, egyetemes, örök igazság, ennélfogva több is, mint a szó köznapi értelmében vett vallásos igazság: egyetemes emberi igazság. Úgy vonul végig ez az igazság a mai közélet zűrzavaros össze­visszasága felett, pártok, irányok, társadalmi osztályok és felekezetek kisded hullámverései fölött, mint ahogy Jézus járt csendes fölénnyel és méltósággal a tenger habjai fölött. Ez a nagygyűlés nem csinál felekezeti torzsalkodást, mert magasan felette áll még a saját fe­lekezeti érdekeinek is, olyan magasságban áll, ahonnét és ahova nem lehet lövöldözni. A magyar nemzeti sorssal azonosult örök igaz­ságnak a lelke gyulladt fel az iparcsarnok kupolája alatt. Most úgy gyulladt fel, mint az újjászületés lelke. Felgyulladt egy lelkes seregben, nem ezért a seregért, nem is csak annak felekezetéért, de a nemzetért és Isten dicsőségéért. Ez a sereg és az a felekezet, ame­lyet képvisel, csak csatorna akar lenni, amelyen át vé­gig ömlik a nemzet feloszlásnak indult testén és lelkén a megelevenítő és összetartó isteni Lélek. Edénye akar lenni magasból'alászálló erőknek, amelyek életre kelte­nek mindent, ami ma alszik, vagy halott, egységbe fűznek össze mindent, ami ma reményét vesztve célta­lanul botorkál, hatalmasan megduzzasztja a magyar lelket, úgy, hogy az ne férjen bele szűk kalitkájába, de szárnyaljon a Duna medencéjéből hegyeken, völgyeken át minden magyar szivet egybeforrasztóan és minden magyar szivből a feltámadás győzedelmi énekét elővarázslóan. Ez a második református nagygyűlés lelke, re­ménye és diadalmas hite. Vass Vince dr. Püspöki egybázlátogatás a mezőföldi ehm.-ben. Csősz község határában Csekő Nándor főjegyző üdvözölte Püspök urat, akit a falu szélén fellobogózott diszkapu mellett leventék sorfala várt. Harangzúgás közben ért a 20 lovastól vezetett menet a lelkészlakhoz, ahol Molnár József lelkész mondott beszédet, a magyar ruhás leányok élén Molnár Manci adott Püspök úrnak szép csokrot. A templomot ez alkalomra a gyülekezet kivül és belül rendbehozatta. A templomba bemenet Püspök urat László Kató megkapó versben üdvözölte. Utána Uram a töredelmes kezdetű éneket énekeltük, majd a Jövel Szent Lélek Úristen 1. és 2. versét. Ima után a gyülekezeti énekkar Markó János tanító vezeté­sével Isten, ki fent uralkodói kezdetű darabot adta elő. Püspök úr Ef. 314_19 alapján prédikált, buzdítván a híveket a belső emberben való megerősödésre. — A küldöttségek fogadása a lelkészlakon történt. Csősz község elöljárósága nevében Jeney Sándor, a Levente- Egyesület nevében Szabó Lajos oktató, a tüzoltótestület nevében Csekő Nándor főparancsnok, a tantestület nevében Nyolczas Erzsébet tanítónő, a presbitérium nevében Cs. Vargha István gondnok szólott. — A visi­­tationalis presbiteri gyűlést Medgyasszay Vince esperes imája nyitotta meg. Á gyülekezet nagyon sokat veszített a pénzromlás következtében. Adócsökkentési segélyért óhajtanak folyamodni. Megnyugtató, hogy az OFB útján 35 kát. hold földet kapott az egyház. Este a presbi­térium részvételével az iskolában volt vacsora, amely alatt az énekkar több darab előadásával gyönyörköd­tette a jelenvoltakat. — Püspök úr az éjjelt gr. Zichy János volt vallás- és közoktatásügyi miniszter meghí­vására a gróf úr nagylángi kastélyában töltötte. Április 30-án Soponya meglátogatása következett. A Soponya és Nagyláng közti határnál 18 tagú lovas­bandérium várta Püspök urat, üdvözlő beszédet Cseke Lajos kiskurátor mondott. A faluvégi diadalkapunál, dalárdisták üdvözlő éneke után, Czeglédy Gyula köz­ségi jegyző mondott lelkes Istenhozottat, Balázs Juliska gyöngyvirágcsokrot nyújtott át. A lelkészlak előtt levő díszkapunál Molnár Zsófika üdvözölte a főpásztort, a lelkészlakon pedig, a diszkapu alatt a ref. egyház nevé­ben Szabó Kálmán lelkész fejezte ki a gyülekezet örö­mét és várakozásteljes reménységét. Magyar ruhás leányok és leventék sorfala közt virágszőnyegen vonult be Püspök úr a templomba, amelyet Ízlésesen kifestet­tek ez alkalomra. Felállóra a 74. dics.-t énekeltük, majd a LXXXIV. zsoltárt. Ima után Molnár József Feljebb emeljetek kezdetű éneket énekelte szólóban. Püspök úr I. Tim. 66_9 alapján hirdette az igét a szomjazó lel­­keknek. Kimenőre CXXII. zsoltár 2. versét énekelte a gyülekezet. — A küldöttségek fogadása a lelkészi iro­dában történt. Nagyláng község elöljárósága, gr. Zichy János uradalma nevében Gévai Wolf Károly jószág­felügyelő, Soponya község nevében Czeglédy Gyula jegyző mondtak üdvözlő beszédet. A presbiteri gyűlés Medgyasszay Vince esperes imájával kezdődött. Püspök úr az istentiszteletek fokozottabb látogatására hívta fel a figyelmet. Elismerését fejezte ki, hogy az egyházi épületeket, templomot, lelkészlákot rendbehoztak, hogy adósságuk nincs. Az egyke már itt is pusztít. A gyűlés végén T. Kovács József legöregebb presbiter búcsúzott el Püspök úrtól. — A lelkészlakon tartott ebéd alkal­mával Szabó Kálmán lelkész felolvasta gr. Zichy János őexcellenciája levelét, melyben üdvözli Püspök urat és sajnálatát fejezi ki, hogy halaszthatatlan teendői nem engedték a hívek örömében való személyes részvételét. Tudósító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom