Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-06-03 / 23. szám
94. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 egymással is és még ezer más vággyal, álommal és szenvedéllyel. Sem az nem tud eligazodni a mai világban, aki igaz keresztyén akar lenni, sem az, aki jó magyarként akar élni és munkálkodni. Ezért vannak összevisszaságban és használtatnak rendeltetésükkel ellenkező módon az élet eszközei is. A legjobb szándék is csődbe és romlásba vezet igy. Az újjászületés lelke mindent eligazít. Ma a közéletben hatalomért folyik a harc s ezért mindenki elnyomottnak érzi magát, az újjászületés lelke a szolgálat lelkét szabadítja fel. Ma a közéletben a munka a mindennapi kenyér megszerzésének kínos eszköze, vagy önző célok elérésének szolgája, az újjászületés lelke a munkát isteni hivatássá magasztosba, Isten munkatársai vagyunk. Ma egyre gyengül a kötelesség, a hivatás, a felelősségérzet, az újjászületés lelke meggyőzi az embert arról, hogy minden talentumát sáfárságra kapta és felelni tartozik azért, hogy hogyan gyümölcsöztette. A mai társadalom sarkpontja a vagyon, az újjászületés lelke az emberi személyiséget teszi a társadalom fundamentumává és megtanít arra, hogy a vagyon csak építő eszköz, szerszám nála sokkal becsesebb érdekek és célok szolgálatában és az emberi személyiség drágább a pénznél, a lélek az anyagnál. A szórakozások és élvezetek terén valósággal anarchista a mai közélet, az újjászületés lelke megszenteli, pihenéssé, üdüléssé teszi a szórakozásokat, amelyeknek célja a test és lélek erejének növelése, edzése, nem pedig megbénítása. Ezeknek a gondolatoknak ezer politikai, társadalmi és közgazdasági következménye van. Ezért a második református nagygyűlés végtelenül fontos magyar nemzeti tényező is. De a felülről való újjászületés gondolata mindenek felett álló méltóságot is ad ennek a nagygyűlésnek. Vallásos gondolatot hirdet és mégsem felekezetit. Lélek által való újjászületést követel és a Lélek nem egyik, vagy másik felekezeté, hanem az Istené s igy önmagával mindig azonos, önmagához mindig és mindenütt következetes. Ezért ennek a nagygyűlésnek igazsága felekezetfölötti igazság, egyetemes, örök igazság, ennélfogva több is, mint a szó köznapi értelmében vett vallásos igazság: egyetemes emberi igazság. Úgy vonul végig ez az igazság a mai közélet zűrzavaros összevisszasága felett, pártok, irányok, társadalmi osztályok és felekezetek kisded hullámverései fölött, mint ahogy Jézus járt csendes fölénnyel és méltósággal a tenger habjai fölött. Ez a nagygyűlés nem csinál felekezeti torzsalkodást, mert magasan felette áll még a saját felekezeti érdekeinek is, olyan magasságban áll, ahonnét és ahova nem lehet lövöldözni. A magyar nemzeti sorssal azonosult örök igazságnak a lelke gyulladt fel az iparcsarnok kupolája alatt. Most úgy gyulladt fel, mint az újjászületés lelke. Felgyulladt egy lelkes seregben, nem ezért a seregért, nem is csak annak felekezetéért, de a nemzetért és Isten dicsőségéért. Ez a sereg és az a felekezet, amelyet képvisel, csak csatorna akar lenni, amelyen át végig ömlik a nemzet feloszlásnak indult testén és lelkén a megelevenítő és összetartó isteni Lélek. Edénye akar lenni magasból'alászálló erőknek, amelyek életre keltenek mindent, ami ma alszik, vagy halott, egységbe fűznek össze mindent, ami ma reményét vesztve céltalanul botorkál, hatalmasan megduzzasztja a magyar lelket, úgy, hogy az ne férjen bele szűk kalitkájába, de szárnyaljon a Duna medencéjéből hegyeken, völgyeken át minden magyar szivet egybeforrasztóan és minden magyar szivből a feltámadás győzedelmi énekét elővarázslóan. Ez a második református nagygyűlés lelke, reménye és diadalmas hite. Vass Vince dr. Püspöki egybázlátogatás a mezőföldi ehm.-ben. Csősz község határában Csekő Nándor főjegyző üdvözölte Püspök urat, akit a falu szélén fellobogózott diszkapu mellett leventék sorfala várt. Harangzúgás közben ért a 20 lovastól vezetett menet a lelkészlakhoz, ahol Molnár József lelkész mondott beszédet, a magyar ruhás leányok élén Molnár Manci adott Püspök úrnak szép csokrot. A templomot ez alkalomra a gyülekezet kivül és belül rendbehozatta. A templomba bemenet Püspök urat László Kató megkapó versben üdvözölte. Utána Uram a töredelmes kezdetű éneket énekeltük, majd a Jövel Szent Lélek Úristen 1. és 2. versét. Ima után a gyülekezeti énekkar Markó János tanító vezetésével Isten, ki fent uralkodói kezdetű darabot adta elő. Püspök úr Ef. 314_19 alapján prédikált, buzdítván a híveket a belső emberben való megerősödésre. — A küldöttségek fogadása a lelkészlakon történt. Csősz község elöljárósága nevében Jeney Sándor, a Levente- Egyesület nevében Szabó Lajos oktató, a tüzoltótestület nevében Csekő Nándor főparancsnok, a tantestület nevében Nyolczas Erzsébet tanítónő, a presbitérium nevében Cs. Vargha István gondnok szólott. — A visitationalis presbiteri gyűlést Medgyasszay Vince esperes imája nyitotta meg. Á gyülekezet nagyon sokat veszített a pénzromlás következtében. Adócsökkentési segélyért óhajtanak folyamodni. Megnyugtató, hogy az OFB útján 35 kát. hold földet kapott az egyház. Este a presbitérium részvételével az iskolában volt vacsora, amely alatt az énekkar több darab előadásával gyönyörködtette a jelenvoltakat. — Püspök úr az éjjelt gr. Zichy János volt vallás- és közoktatásügyi miniszter meghívására a gróf úr nagylángi kastélyában töltötte. Április 30-án Soponya meglátogatása következett. A Soponya és Nagyláng közti határnál 18 tagú lovasbandérium várta Püspök urat, üdvözlő beszédet Cseke Lajos kiskurátor mondott. A faluvégi diadalkapunál, dalárdisták üdvözlő éneke után, Czeglédy Gyula községi jegyző mondott lelkes Istenhozottat, Balázs Juliska gyöngyvirágcsokrot nyújtott át. A lelkészlak előtt levő díszkapunál Molnár Zsófika üdvözölte a főpásztort, a lelkészlakon pedig, a diszkapu alatt a ref. egyház nevében Szabó Kálmán lelkész fejezte ki a gyülekezet örömét és várakozásteljes reménységét. Magyar ruhás leányok és leventék sorfala közt virágszőnyegen vonult be Püspök úr a templomba, amelyet Ízlésesen kifestettek ez alkalomra. Felállóra a 74. dics.-t énekeltük, majd a LXXXIV. zsoltárt. Ima után Molnár József Feljebb emeljetek kezdetű éneket énekelte szólóban. Püspök úr I. Tim. 66_9 alapján hirdette az igét a szomjazó lelkeknek. Kimenőre CXXII. zsoltár 2. versét énekelte a gyülekezet. — A küldöttségek fogadása a lelkészi irodában történt. Nagyláng község elöljárósága, gr. Zichy János uradalma nevében Gévai Wolf Károly jószágfelügyelő, Soponya község nevében Czeglédy Gyula jegyző mondtak üdvözlő beszédet. A presbiteri gyűlés Medgyasszay Vince esperes imájával kezdődött. Püspök úr az istentiszteletek fokozottabb látogatására hívta fel a figyelmet. Elismerését fejezte ki, hogy az egyházi épületeket, templomot, lelkészlákot rendbehoztak, hogy adósságuk nincs. Az egyke már itt is pusztít. A gyűlés végén T. Kovács József legöregebb presbiter búcsúzott el Püspök úrtól. — A lelkészlakon tartott ebéd alkalmával Szabó Kálmán lelkész felolvasta gr. Zichy János őexcellenciája levelét, melyben üdvözli Püspök urat és sajnálatát fejezi ki, hogy halaszthatatlan teendői nem engedték a hívek örömében való személyes részvételét. Tudósító.
