Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-05-27 / 22. szám
88. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 milyen vallásu nőt is elvehetnek, akik követhetik azután is a maguk vallását. És a bizottság eme felfogásának sok hive akadt. Hivatkoztak a korszellemre, liberálizmusra, lelkiismereti szabadságra, mely nem tűr lelkiismereti kényszert. Olyan vélemény is volt, mely a jelenlegi törvényt reakcionáriusnak mondta. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy a jelenlegi törvényt helyesli, ha az minden egyházi tisztviselőre, a presbiterekre is szól, de így nem szavazza meg, mert semmiféle külföldi egyház törvénykönyvében ilyen kikötés nincs, előbb a lelkeket kell rá nevelni, hogy legyenek hithű papjaink, tanítóink, tanáraink, akkor aztán nem kell félni, ha feleségük más vallásu is, mert a ref. egyház közszelleme lehetetlenné teszi, hogy a más vallásu házastársak zavart okozhassanak az egyházban. A bizottság felfogásának természetesen sok ellenzője is akadt. Felhozták, hogy a bizottság javaslata, ha törvénnyé lenne, tömérdek viszásságot idézne elő. A külföldi egyházak törvénykönyveiben azért nincs ilyen kikötés, mert ott elképzelhetetlen, hogy ref. pap, tanító, tanár gondoljon is arra, hogy hitvestársa más, mint ref. vallásu lehessen. Mi erre az eszményi állapotra hogyan fogjuk ránevelni a lelkeket, ha törvénybe iktatjuk, hogy ref. pap, tanító, tanár felesége lehet bármilyen vallásu is? Egyik felszólaló felhozta, hogy ez a kérdés nem a liberalizmus, nem a lelkiismereti szabadság, hanem a magyar ref. egyház épülete struktúrájának a kérdése. A korszellem minket nem irányíthat, mert akkor zsinatot sem kellene tartani, a korszellem azt akarja, hogy ne legyen vallásos élet. Vagy van hitvallás, vagy nincs. Vagy vannak történelmileg kialakult egyházágazatok, vagy nincsenek. Minket egyedül az evangéliom és ennek alapján álló hitvallásunk irányíthat. Ez pedig azt tanítja, hogy a földi, testi, vérségi köteléknél még magasabb, előbbre való az a lelki kötelék, mely az örökkévalóságra is szól, az a kötelék, mely bennünket hitünk által az örökkévalóságra is összeköt. Aki ezt a köteléket magára nézve csak másod vagy harmadrendűnek tartja, ne álljon be a gyülekezet angyalának, tanítójának, doktorának. Mindegyik egyháznak joga és kötelessége — a másikét nem bántván — a maga épületét kiépíteni, megőrizni. Egyiktől sem követelhető, hogy feszítő éket verjen saját épületének falazatába. A tervezett törvénypasszus trójai faló, melyet a magyar ref. egyház épületébe bele építeni nem szabad. Lelkiismereti kényszerről itt nem lehet beszélni, mert arra senki sincs kényszerítve, hogy ref. pap, tanító, tanár legyen, de ha az akar lenni, alkalmazkodnia kell bizonyos föltételekhez, melyek kenyéradó egyházának létalapjához tartoznak. A római egyház még a liázas' ságot sem engedi meg papjainak, nem kényszerít senkit, hogy pap legyen, de aki papja akar lenni, attól megköveteli, hogy törvénye alá vesse magát. A magyar ref. egyházban elemi követelménynek kell lenni, hogy papok, tanítók, tanárok felesége csak református lehet. Felszólaló ilyen értelmű indítványt nyújtott be, melyet azonban a zsinat leszavazott. A bizottság javaslatával szemben pedig a jelenlegi törvény szövegét tartotta meg. Ez a kérdés volt csúcspontja a közoktatási törvénytervezet tárgyalásának. De merült még fel itt több, habár koránt sem ilyen széles medrü vitát keltő kérdés. így a jogakadémiák megszüntetését illetőleg az a vélemény alakult ki, hogy a ref. felekezeti jogakadémiákat feladni nem, csak jobb idők beálltáig szüneteltetni kell, jogot tanuló ref. ijjuságunk ref. vallásos szellemű nevelésének érdekében pedig az egyetemek, különösen a budapesti egyetem mellé internátusokat kell felállítanunk, mert ezekre nagyobb szükség van jelenleg, mint jogakadémiákra. A közép- és népiskolai szakfelügyelői állások szervezését a zsinat nem kis vita után megszavazta. A bizottság ebbeli javaslatát ellenzők azt hozzák fel, hogy ezek az állások költséggel járnak, mely költségek végeredményben csak az egyházközségeket terhelik, kivált a népiskolákat illetőleg eléggé szervezett egyházmegyei felügyelet van, ha ez nem elég és nem jár el kellő súllyal, abban nem a törvény a hibás és nem újabb felügyelői állások szervezésével, hanem a meglevő szervezetek esetleges hibáinak kiküszöbölésével kell segíteni a dolgon. Többségben voltak azonban, akik ez állásokat az iskolai ügyek egységes vezetésének és irányításának szempontjából szükségesnek tartották. A konvent lesz hivatva ezek megszervezésére. Nagy jelentőségű a zsinat azon határozata, mely szerint a törvénykezési törvénycikkben kifejezetten helyt adott az evangéliomi, hitvallásos, biblikus-spirituális szempontoknak. így mindjárt a cikk elején — a zsinat plenáris ülésében tett indítvány folytán —beiktatta a hivatkozást az evangéliomok és Heidelbergi Káté azon helyeire, melyek az egyházfegyelem és kulcsok hatalmára vonatkoznak. Ennek megszavazása sem történt egyhangúan. Voltak — bár csekély számmal — akik a törvénykezési részben tisztán a szorosabb értelemben vett jogi elemet tartották helyén valónak és fölöslegesnek tartották a spirituális elem bármilyen kidomborítását. Viszont sokan — köztük szintén igen tiszteletre méltó, kiváló jogász férfiak is — nélkülözhetetlennek, sőt nagyon is helyénvalónak tartották evangéliomi hitvallásos egyház törvényhozásában a spirituális elemet, hiszen a világi törvényekben is ott van mint alapvető kellék a magasabb erkölcsi, spirituális elem, e nélkül törvény nem létezhetik, egyházi törvénykezésben pedig ennek a leghatározottabban ki kell domborodnia. A tanítók és tanárok házassági ügyéhez hasonló széleskörű vitát támasztott az egyházfegyelem kérdése, ennek különösen az exkommunikációra vonatkozó része. Már a törvénykezési és belmissziói bizottság együttes ülésén teljes mértékben kibontakoztak a külön vélemények. A zsinatelőkészítő törv. bizottság javaslatában ugyanis a fegyelmi büntetések közt nincs ott az egyházból való kirekesztés, csak az Ur asztalától legföllebb öt évre eltiltás. A zsinatelőkészítő belmissziói bizottság javaslatában ellenben ott van a gyülekezetből való kirekesztés is. A zsinati törvénykezési és belmissziói bizottság együttes ülésében ezt sokan kegyetlennek, kivihetetlennek, a kor szellemével nem egyezőnek és olyannak tartották, ami a büntetés alkalmazásánál sok káros kilengésre adhat alkalmat. Az ellenkező nézeten levők viszont kifejtették, hogy az exkommunikáció ott van Jézus gondolatában, sőt parancsában, gyakorolták az apostoli és reformált gyülekezetek, az csak visszaesésnek nevezhető, hogy erről a ref. egyház megfeledkezett. Lehetetlen állapot, hogy lehessen a földön bárminő alakulat, amelybe belépni, belőle kilépni lehet tetszés szerint, az egyén megmondhatja bármikor, te egyház, te nekem nem vagy jó, nem kellesz, az egyház azonban semmi körülmény közt sem mondhatja meg, hogy neki jó-e, kell-e az illető egyén, nem tartja-e méltatlannak arra, hogy tagja legyen a hivek gyülekezetének. A kirekesztés büntetése ugyanis nem azokra fog szólni, akiknek még az egyház által nyújtott lelki
