Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-05-20 / 21. szám
1928. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 85. oldal. A várpalotai belmissziói kör konferenciája. A várpalotai belmissziói kör folyó évi május hó 10-én Mohán tartotta tavaszi konferenciáját, melyen a körhöz tartozó hat község lelkészi és tanítói kara teljes számban megjelent. A XXIII. zsoltár 1. versének éneklése után Kántor Gyula inotai lelkész, köri elnök bibliát olvasott, majd buzgó imában kérte Isten segedelmét az értekezletre. Pap K. Ödön csóri lelkész „A lelkipásztor eredményes munkálkodásának titka és a csóri házi istentiszteletek“ címen tartott gondolatban és tapasztalatban gazdag, értékes előadást. Reámutatott a lelkipásztori hűségre, az Isten iránti igaz hittel való szolgálatra s a házi istentiszteleteknek lelki megnyugvást szülő áldásos hatására. Szűcs Jenő csóri igazgató-tanító „Nevelés, vagy tanítás“ címen értekezett, hangsúlyozta, hogy nekünk nem csak tanítanunk, de nevelnünk is kell s ma nagy súly helyezendő a valláserkölcsi nevelésre, mert nekünk olyan öntudatos magyar reformátusokra van szükségünk, kiknek Krisztus a vezérük. Mindkét előadáshoz többen hozzászóltak a jelenlevők közül. A konferencia mindkét előadónak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A CXXXV. zs. 1. versének eléneklése és a helyi lelkész imája után a konferencia véget ért s utána a gyülekezetnek tartatott istentisztelet, melyen Kántor Gyula köri elnök I. Kor. IX. r. 16/b. alapján hirdette az igét. Isten igéjének hirdetése után Váczi N. urhölgy harmonium kísérettel „Hozsánna“ éneket énekelt szivet, lelket gyönyörködtetően. Ezután Donáth Dezső sárkeresztesi tanító az „Agg prédikátor“ c. költeményt szavalta mély átérzéssel. Szavalás után Tánczos Béla iszkaszentgyörgyi lelkész „Nemzeti újjászületés“ cimen tartott előadást megrázó hévvel s meggyőző erővel. Ezt követte a helyi bibliakör két nőtagjának szép szavalata, végül a 100. dicséretet énekelték lelket emelően, négy szólamban Váczi N., Léczfalvy S.-né urhölgyek, Donáth D. sárkeresztesi és Léczfalvy S. mohai tanítók. A 34. dicséret 1., 2. versének eléneklésével véget ért az ünnepélyes istentisztelet. A bejött perselypénzt a Leánykálvineum javára küldték el. A vidékiek szívesen látott vendégei voltak a mohai gyülekezetnek, mely számukra az iskolában közebédet adott. A belsősomogyi református egyesület missziói napja Csökölyben és Jákóban. Folyó hó 13-án a belsősomogyi ref. egyesület igen szépen sikerült missziói napot rendezett a csökölyi anya- és a jákói leányegyház kebelében. A missziói nap megtartására megjelentek Izsák Aladár somogyjádi lelkész, az egyesület elnöke, Kovács József kaposszentbenedeki lelkész, az egyesület ügyvezető alelnöke és Réthy László magyaregresi lelkész. Csökölyben délelőtt 10 órakor kezdődött az istentisztelet Kovács József buzgó imájával, melyet Izsák Aladár ékesszóló igehirdetése követett II. Kor. VI: 1. v. alapján. Utána a helybeli lelkész, Bosznai Sándor üdvözölte az egyesület küldöttségét, melyre szintén Izsák Aladár válaszolt. Majd Kovács József alelnök szólt a presbitériumhoz s az egész gyülekezet előtt ismertette az egyesület célját s gyönyörű munkakörét. Istentisztelet végeztével az iskolás gyermekeket keresték föl az iskolában: istenfélelemre, buzgó imádkozásra, szülők, egyház s haza iránti szeretetre buzdítván őket. A délutáni istentiszteletet Réthy László lelkész végezte I. Mózes II: 3a v. alapján a vasárnap megszentelését igen szépen kifejtve. Közben pedig úgy délelőtt, mint délután vitéz Szalóky Lajos ig. kántor-tanító szakavatott vezetése mellett a ref. négy szólamu énekkar szebbnél-szebb énekekkel gyönyörködtette a nagyszámú hallgatóságot. Délután 3 órakor a küldöttség kocsin átment a jákói kicsiny leányegyházba. Itt ismét Kovács J. áhitatos imája nyitotta meg az istentiszteletet, melyet követett Izsák Á. Máté XIII.: 45—46. v. alapján felépített bűnbánati beszéde, mely az összes jelenlevők szeméből kicsalta a igazi bünbánat fájó könnyeit. Utána Kovács J. egyh. alélnök ismertette az egyesület célját s a békesség nevében tömörülésre hívta fel a gyülekezet tagjait. A beszédek előtt és után szóló énekeket adtak elő szép iskolázott hanggal Székely Sándor egyháztag és Soltra János praeorans tanító, szavalatokat ügyes előadással Molnár Lajos és Nemes József egyháztagok. Végül Bosznai S. gondozó-lelkész köszönte meg a küldöttség szives fáradozását, kérve nemes munkájukra Isten kegyelmének gazdag áldását. ®@®©®®©@©®®®®©®@®®®®®®®®®®®®®®@@®@®@®(3® ® © 1 VEGYESEK i ® ® @©®®®®@®®®@®®®@®©®®®®®©®®@®®@©®®®®@@@@@ — Püspöki körút. Dr. Antal Géza püspök úr a mezőföldi püspöki körútja második felére elindult Pápáról. Kőrútjának állomásai lesznek: f. hó 20-án Ősi, Berhida, 21-én Kiskovácsi, Balatonkenese, 22-én Csajág, Küngös, Balatonfőkajár, 23-án Lepsény, Mezőszentgyörgy, 24-én Siómaros, Balatonszabadi. — Gyászhirek. A megszállott területen levő kisújfalusi ref. egyház lelkipásztora, Lénárt Lajos, életének 79-ik, lelkészi működésének 50-ik évében, f. hó 15-én meghalt. Temetése 17-én d. u. 3 órakor volt nagy részvét mellett. Áldott legyen emlékezete! — Harsányt Istvánról a következő gyászjelentést kaptuk: A sárospataki református főiskola elöljárósága és tanári testületé megrendült szívvel és mély fájdalommal tudatja, hogy Harsányi István, theologiai akadémiai rendes tanár, a főiskola főkönyvtárosa, a sárospataki ref. egyház presbitere és iskolaszéki tagja, a Magyar Tudományos Akadémia írod. Történeti Bizottságának stagja, az Irodalomtörténeti Társaságnak és Néprajzi Társaságnak választmányi tagja, a Debreceni Tisza István Tud. Társaságnak rendes tagja, a Prot. Irodalmi Társaság választmányának és Irodalmi Szakosztályának tagja, a Sárospataki Takarékpénztár Felügyelő-bizottságának tagja stb., folyó hó 10-én este 3A9 órakor életének 55-ik, tanári működésének 25-ik évében szivszélhűdésben váratlanul elhunyva, megtért Urához, Teremtőjéhez. Mint a főiskolának elébb főgimnáziumi vallástanára, majd 10 év óta theol. akadémiai rendes tanára, főkönyvtárosa, minden főiskolai ügyben készséges, kötelességtudó, buzgó odaadással és lelkes hűséggel szolgáló forró szivü fia, az ifjúságot melegen szerető nevelő, a tudomány művelésében fáradhatatlan kutató, aki csaknem minden idejét a könyvtárban töltötte, hogy annál odaadóbban szolgálhassa nemzetének és egyházának szent érdekeit, mint Sárospatak múltjának egyik legalaposabb ismerője és ismertetője, nemcsak a főiskola történetébe írta bele örökre nevét, hanem mindenkinek szívében emléket állított magának. „A világ elmúlik és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (János lev. II. 17.) — Kitüntetés. Balassa Kálmán veszprémi ref. igazgató-tanítót, a Veszprémmegyei Ref. Tanítóegyesület elnökét a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a Magyar Tudományos Akadémia Wodiáner díjával egyenlő pénzösszeggel és elismerő levéllel tüntette ki. A kitüntetést Szokolszky Rezső kir. tanfelügyelő a veszprémi ref. egyház presbiteri gyűlésének keretében f. hó 8-án ünnepélyes formák között adta át a kitüntetettnek. Beszédében kidomborította a tanítói munka nemzetnevelő fontosságát, majd ezeket mondotta: „A nemzet egy napszámosát ünnepeljük Balassa Kálmánban. Ő lelkének legnemesebb gyümölcseit ültette át a református egyház veteményes kertjének apró csemetéibe, hogy szivének dobbanásával megtanítsa őket és beléjük ültesse a munka vágyát, becsületességet, jellemességet, Isten és hazaszeretet. Megmutatta, hogy a magyar tanítónak nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kívül is van hivatása: a társadalomban és egyházban és ezt a munkát is becsülettel végezte el.“ — Dr. Szász Ferenc főgondnok a presbitérium nevében üdvözölte az ünnepeltet. Beszédében a szív szólott a szívhez, a régi kántori kúria gyermeke a mai kántorok egyik dicsekedéséhez. Az éppen jelenlevő iskolavizsgáló körlelkész, Györffy Lajos a veszp
