Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-08 / 2. szám
6. oldal. DUNÁNTÚLI PR szárnyalásu imája után Szilassy Béla dr. kerületi főgondnok nyitotta meg, magasröptű, gondolatgazdag beszéddel, amelyben az egyház mai helyzetével foglalkozva, a vallásos élet hatalmas építő és fentartó erejére mutatott rá, mint amely egyedül képes az egyházat megtartani. Á lelkeket megragadó, mélyenjáró beszéd után Gyalókay László esperes, kerületi főjegyző jelentett a megüresedett egyházkerületi tanácsbirói tiszt betöltésére történt szavazás eredményéről. Egyházkerületi világi tanácsbirónak a kerület nagy szótöbbséggel Schmidt Imrét, a Pénzintézetek Egyesülete ügyv. elnökét választotta meg, aki a hivatalos esküt letette. Az új tanácsbirót Balogh Elemér püspök üdvözölte igen meleg szavakban. A kormánnyal folytatott tárgyalásokról Sörös Béla konv. képviselő, kiküldött bizottsági tag számolt be röviden. A bizottságot Hodzsa Imre miniszter fogadta, akivel a zsinati törvényekre, a szlovák egyházmegyére, az elmaradt államsegélyekre, a teológiára, a lelkészek és tanítók állampolgárságára vonatkozó kérdésekről folytatott megbeszélést. Az egyház törvényeit a január 24-iki zsinat fogja a megbeszélés szerint véglegesen megállapítani s megígérték, hogy az állampolgárság kérdését a belügyminiszter esetről-esetre fogja elintézni, az 1927. évi államsegélyt kiutalják és az 1919—1920. évi elmaradt államsegélyre nézve a pénzügyminisztériumban fognak szükséges intézkedéseket tenni. Minthogy az amúgy is rövidre szabott jelentésből semmi pozitívum sem volt kivehető, a jelentés a közgyűlés tagjait lehangolta. Ezután a püspöki jelentés következett. Balogh püspök terjedelmes jelentésben számolt be mindama eseményekről, amelyek az egyház életében előfordultak és amelyek a kerületet közelebbről érintették. A keresztyénség nagy értékéről beszélt és történelmi példákkal igazolta, hogy századokkal előbb milyen nagyra becsülték a keresztvénséget, amelyet ma sokan csak becsmérelni tudnak. Újra meg kell szerezni a keresztyénség megbecsülését és közelebb kell hozni az egyház vezetőihez azokat a rétegeket, amelyek az idők folyamán elfordultak a keresztyén vallástól. A püspöki jelentés kegyeletes szavakkal emlékezett meg a kerület lelkészi karában történt halálozásokról, így id. Kur Géza, Nagy Kálmán lelkészekről, Böjthe Sándor theol. szenior és Tóth Béla megválasztott lelkészről. Emléküket a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg. Kegyelettel adózott a közgyűlés özv. Szilassy Aladárné, a főgondnok nemes szivű és vallásos lelkű édesanyja emlékének, valamint Darányi Ignác nyug. földmivelésügyi miniszter, volt dunamelléki egyházkerületi főgondnok nagy emlékének. Fájdalommal örökítette meg a közgyűlés Kersék János dr.-nak, a barsi egyházmegye költőlelkű gondnokának emlékét is. A püspöki jelentés után a kerületi pénzügyi bizottságnak az 1926. évi zárószámadásokról és az 1927. évi költségvetésről szóló jelentését intézték el, amelyet a kerületi tanügyi bizottság jelentése követett. Majd a kárpátaljai, a királyhágó melléki egyházkerületek, valamint a komáromi és barsi egyházmegyék különböző átiratai, felterjesztései és feliratai felett határozott a közgyűlés, amely délután 2 órakor ért véget. Délután 4 órakor folytatták az előző napon megkezdett kerületi bírósági ülést, amely aznap az esti órákban nyert befejezést. (Komáromi Lapok.) OTESTÁNS LAP. 1928 Egyetem a négerek számára. Az Afrikában folyó missziói munka egyik nagyszerű eredményeként Aranypart Akkra nevű városában, az Achimota dombon, a Walesi herceg kollégium néven a brit kormány egyetemet állított fel a benszülött szerecsen lakosság számára. A helyi adókból 500.000 fontot szavaztak meg a beruházásokra és 50.000 fontot évente a fentartásra. Hozzáértők Írják, hogy Afrika nyugati partvidékén a feketék ezrei csodálatos átalakuláson mentek át az utóbbi emberöltő alatt. Mintha varázsvesszővel megbűvölték volna ezt az egész területet. E változást sok körülmény hozta létre, a legjelentősebb ezek között nagy, eddig ki nem aknázott földterületek megnyitása, az európaiak gyors beözönlése és a vidék kereskedelmének óriási megnövekedése. Ezzel a fejlődéssel együtt járt a nevelés követelése az afrikaiak részéről. Ezt a benszülött részről spontán feltörő kívánságot elégítette ki a brit kormány az achimotai egyetem felállításával. Négy négyzet mérföld területen egyelőre 500 fiit és leánydiák részesülhet magasabb kiképzésben. E nagy nevelési kísérlet központi gondolata nem az, hogy kizsákmányolja, vagy eleurópaiasítsa az afrikait, hanem hogy képessé tegye az élet legmagasabb területein is a saját lábán való megállásra. Itt megtanítják neki, mik a saját népe igazi és méltó vezetésének lényeges kellékei. Begyakorolják az oktatás végzésére. Hasonló célzattal tanulják a mérnöki, gazdászati és kereskedelmi ismereteket, a lányok pedig gyakorlati útbaigazítást nyernek, hogy kell igazi otthont teremteni. Mindenek fölött pedig legelsősorban valódi keresztyén állampolgárokká akarják úgy a férfiakat, mint a nőket nevelni. Achitomából békés forradalom indul ki, mely át meg átszövi majd az országot közép- és elemiiskolákkal és óvodákkal. Mindezeket afrikai tanítók fogják vezetni. Óriási fontosságú volt az új intézet vezetőségének kiválasztása. A brit gyarmati kormány két igazgatót nevezett ki, egy fehéret és egy feketét. A fehér igazgató a skót származású Fraser A. G., aki Kandyban (Ceilon szigetén) nagyszerű kollégiumot létesített és Istentől csodálatos képességeket kapott a más fajokkal együttműködésre. Fekete igazgatónak dr. Aggrey, egy aranyparti benszülött volt kiszemelve, aki a Fanti törzs egyik vezető családjából származott. Anyja révén öt törzsi hivatal várt rá és apja ismert vezére volt népének. Korán megismerte Krisztust és Amerikában 25 évet töltött tanulással, 12 egyetemi fokozatot szerezvén meg, köztük négy doktorátust: theológiai, bölcsészet, irodalom és lélektan. Isten kifürkészhetetlen akaratából ez a nagy képességű férfiú 1927 julius 30-án, egy napos betegség után New-Yorkban meghalt, 51 éves korában. Egyik európai ismerőse azt irta róla, hogy ő »a legnagyobb élő afrikai«. Buzgó keresztyén volt, aki életében legnagyobbnak azt tartotta, hogy megtért Krisztushoz. Büszkén vallotta magát afrikainak, de mindig arra törekedett, hogy megértesse saját faját más fajokkal. Halála nagy veszteség a kezdő intézetnek. Az új egyetem működése elé világszerte rokonszenvező érdeklődéssel tekintenek. m.
