Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-03-11 / 11. szám
Harminckilencedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1928 március 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -...............................-............... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- # FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ AHNDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Március 15. Az idén ünnepeljük először e napot, mint hivatalosan is nemzeti ünnepet. Mi akik a pápai főiskolában tanultunk, e napon különösen mély örömöt érzünk. Nemcsak azért, mert 1848 március 15-én két halhatatlan pápai diák, Petőfi és Jókai oly kimagasló szerepet töltött be, bár erre örökké büszkék leszünk, nem is azért, mert a mi iskolánkban évtizedek óta nagy külső fénnyel és belső melegséggel emlékeztek meg e napon a 80 évvel ezelőtt lefolyt lelkesítő eseményekről, hanem, mert igazságérzetünknek végtelenül jólesik látni, hogy ez országban a legilletékesebbek, a nemzet sorsának felelős tényezői is belátták, hogy március 15 a magyar nemzet nagy ünnepei közé tartozik. Ez a nap a szabadság ünnepe. És a haza szabadsága elválhatatlanul egybeforrt a lelkiismeret és a vallás szabadságával. Az a nép, amely szabadságra vágyik és azért áldozatra is kész, csakhamar megtapasztalja, hogy az igazi szabadság az Isten fiainak áldott szabadsága és csak az a valódi siker, amely Istenen nyugszik és Istenhez vezet. Mi, akik tudjuk, hogy Pálnak igaza van : mi a legmélyebb értelemben szabadságra hívattattunk el, valljuk egyúttal azt is és hirdetnünk kell szószékeinkről e napon komolyan és erőteljesen : az az igazi szabadság, amelyre a Krisztus szabadít meg. Amint az egyén Általa lesz szabaddá, úgy valljuk, hogy nemzetünk és országunk is csak akkor fejtheti k\,r valósíthatja meg teljesen önmagát, ha Krisztus lesz Ur a köznek, a társadalomnak az életében. Március 15 egyúttal az ifjúság ünnepe is. A csodálatos, szent tavaszé. Ebben a világban az ifjúság valóban a jövő reménye és letéteményese. Az idők titkokat rejtegetnek mindig méhükben és a titkokat azok fogják meglátni és a bennük levő jót vagy rosszat áldani vagy átkozni, akik ma az iskolák padjain ülnek. A világot tiz, húsz év múlva azok vezetik és sorsát azok irányítják, akik ma még kolloquiumokat raknak le, laboratóriumokban, klinikákon készülnek szigorlataikra. Ezért lelkesedtek egész természetesen iskoláink diákjai március 15-ért, mert látták, hogy a nemzet életének egy-ejgy ily tavaszi kivirágzásakor számukra döntő szerep jut.'Es Krisztus bár mindenkit hiv, legnagyobb vágyakozással mégis az ifjúságot akarja látni csapatában. Hány gazdag ifjú jár közöttünk, aki visszautasította Jézus szavát és akit a Mester fájó tekintettel kisér, amint Tőle távolodik. A márciusi ifjak nagyot tudtak tenni. Mit fognak tenni a ma ifjai ? Ha Krisztushoz jönnek, nagyobb csodákat, mint a 48-as ifjak. Ennek az országnak olyan if jakra van szüksége, akik erősek, tiszták, áldozatkészek, hajlandók szenvedni, lemondani és hol kereshetjük az Myeneket, ha nem a Krisztus keresztje tövében? Március 15 az idén először az egész nemzet ünnepe. Buzdít mindenkit rang, kor és felekezeti különbség nélkül tettekben megnyilatkozó hazaszeretetre. Nem szóáradatra, hanem a köznapi feladat és kötelesség hűséges teljesítésére van szükség. Ez ünnepet akkor üljük meg legjobban, ha varázsának ihletését állandóan érezve az esztendő minden napján szentnek tartjuk a hazát és sohasem szűnünk meg érte fáradni, dolgozni. Jézus hazafiui szent kötelességének tartotta népe üdvéért még a keresztet is vállaira venni. Hazánk, nemzetünk szól hozzánk e napon, hogy ne hagyjuk el ügyét, hanem fizessük meg minden adósságunkat, amivel neki tartozunk. A dicső múltat emlegetjük, de a keserves jelenre gondolunk. Mi hiszünk a szebb, a múltnál dicsőbb jövőben, mert hiszünk Krisztus által az Atyában. Tudjuk, hogy Ö tud ma is ifjakat és véneket, férfiakat és nőket, gazdagokat és szegényeket egyaránt megragadni, tudjuk, hogy serege nem a legyőzőttek, hanem a diadalra készülők serege. p , A csurgóvidéki ref. lelkész! kör értekezlete. A csurgóvidéki ref. lelkészi kör folyó hó 2-án Somogyszobon, a ref. elemi iskolában délelőtt 9 órai kezdettel, a tanítói kar részvételével élénk értekezletet tartott. Jelen voltak: Győrék József alsósegesdi lelkész, köri elnök, Halka Sándor esperes, Máté Lajos somogyvisontai, Döczy József kisbajomi, Keresztes Gyula kapósmérői, Kovács Károly görgetegi, Mózes Ernő balhási, Fekecs István nagykorpád!, Gaál Dénes somogyudvarhelyi, Papp József lábodi, Farkas István nemeskisfaludi lelkész, Tóth József somogyszobi h.-lelkész, Benedek Sándor erdőcsokonyai, Bükky Zsigmond ötvöskónyi s.-lelkész; a tanítói kar részéről: Süvegh Zoltán ötvöskónyi, Lőczy Lajos csurgói, Kulcsár Gyula somogyszobi, Kiss József somogyudvarhelyi, Kisgyura János alsósegesdi, Fürdős Kálmán balhási, Tóth József belegi, Matolcsy Jenő nemeskisfaludi kántortanító. A templomban Tóth József h.-lelkész tartott áhítatot, mely után az iskolában Győrék József elnök hatalmas megnyitó beszédben buzdította a kör tagjait az összefogásra. Rámutatott felekezetközi helyzetünk mostoha voltára, a jelenlegi iskolapolitikának iskoláinkat elsorvasztó hatására, az adócsökkentési államsegély, a kongrua- és korpótlék-ügy szomorú helyzetére. Felhívta a figyelmet a Ref. Jóléti Társulat támogatására s a meginduló országos ref. napilap felkarolására. Üdvözölte a megjelent Halka Sándor esperest és a Ref. Jóléti Társulat megbízottjaként jelen volt Keresztes Gyula kaposmérői lelkészt. Kovács Károly görgetegi lelkész a belmissziói kisebb körök létesítésének fontosságáról értekezett nagy körültekintéssel és nyújtott be elfogadott határozati ja-