Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-02-26 / 9. szám

Harminckilencedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1928 február 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÄCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ­­FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®ÍS IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Megkomolyodás. A természetben fény és árny egymást váltják fel. Nem szeretnénk mindig sötétben járni, de az est homá­lyának, az éjszaka titkos csendjének meg van a csodá­latos igézete. Szeretjük a napot, epedve várjuk a tavasz meleg sugárözönét, de a rövid, hideg téli napok is Isten küldöttei. így van a lelki életben is. Az emberi szivet a Te­remtő úgy alkotta, hogy megférjen benne az öröm és a bánat egyaránt. Ilyen volt Jézusnak élete is. Előttünk felmérhetetlen örömök: az Atyával való tökéletes egység, az Ö akaratának tökéletes cselekvése, a bűn nélkül való szeretet, a folt nélküli tisztaság és ezekkel nem kiáltó ellentétben, hanem véges emberi értelem által fel nem fogható kapcsolatban, emezek kiegészítéseképen: lelki és testi szenvedések rettentő árja, mely a Golgotán éri el csúcspontját, hogy itt a kettő csodálatos össz­hangban egyesüljön: Elvégeztetett! A keresztyénség az egyetemes élet nagy tényeit tartotta szem előtt, amikor az egyházi esztendőt az öröm és a fájdalom korszakaira osztotta be. A tekintetben eltérők a felfogások, hogy miként kell az örömöt és a fájdalmat külsőleg is megmutatni. Némelyek bőjtölnek és bizonyos ételektől megtartóztat­ják magukat. Református egyházunk régebben szintén ismerte és hivatalosan is elfogadta a böjtöt. Dunántúli egyház­­kerületünk 1749-iki közgyűlése a következő határozatot hozta: „Hogy mindnyájan igaz, megtörődött szívvel kö­nyöröghessünk, böjtölésekkel is (a lelkipásztorok) ma­gukat és hallgatóikat készítsék, e végre minden újhold vasárnapra böjt hírdettessék a két istenitiszteletnek végbeviteléig az ételiül és italtul magokat megtartóz­tassák, az Urnák szent vacsorája azon a napon kiszol­­gáltattassék, a két istenitiszteletnek közben vetett ide­jekor magok házoknál a gazdák cselédjeikkel együtt áhítatos énekléssel és könyörgésekkel és akik tudnak olvasni Bibliát, vagy más kegyességre tanító könyveket olvassanak a háznép előtt“.1 Egy most megjelent prédikációs kötet szerzője szintén mondja: „Tartsunk böjtöt! Ne mondjátok, hogy idegen dolog ez nekünk, református keresztyéneknek“. De ő már hozzáteszi: „A mi böjtünk nem eledelválo­gatás, a mi böjtünk az Istenben való elmerülés és ön­magunknak Isten jelenlétében való komoly megvizsgá­lása. Tartsunk böjtöt, ismerjük meg önmagunkat és en­gedjük, hogy megnyilatkozzék felettünk az ég és vár­junk új kijelentéseket, szívjunk magunkba új mennyei levegőt“.2 Mi ma jobban hangsúlyozzuk Jézus szavait, hogy nem az étel fertőzteti meg az embert és hogy lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit, 1 Dr. Tóth Endre barátom szives közlése. 2 Nyáry Pál: Örökkévaló szeretet. 42 1. de lényegében mi is valljuk, hogy szükség van nagy megkomolyodásra, az Isten dolgaiban való fokozottabb, igazabb elmerülésre. Megkomolyodásra int bennünket a Kereszt árnyéka. Arra figyelmeztet bennünket, hogy az életünk megvál­tása rettentő árba került és hogy ép ezért az életet és a váltságot nekünk is komolyan kell vennünk. Via crucis via lucis. p f Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság e hét közepén, 22-én és 23-án tartotta meg gyűlését a konventi szék­házban dr. Baltazár Dezső püspök elnöklete alatt. Ör­vendetes és szomorú mozzanatok bőségesen jutottak felszínre az előadók jelentései nyomán; a lüktető is­kolai élet szemlélete reményt keltett jövendőnk felől, amikor a folytonos fejlődést lehetett megállapítani, de az akadályoknak sok dologban gátló hatása figyelmez­tet jogaink éber őrzésére s a kitartó és következetes erőfeszítés folytatására. 120 pontból állott a gyűlés tárgysorozata, amely szám maga is jelzi, hogy csak milyen gondos előké­szület és az időnek mily takarékos kihasználása után lehetett másfél nap alatt mindent letárgyalni. A referen­sek voltak az általános vonatkozású ügyekre nézve Dóczi Imre dr., a theol tárgyakról Marton János, az egyetemes jogakadémia ügyeiben Sz. Kun Béla dr., a középiskolaiakról Domby László, a tanítóképzők és polgári iskolák dolgairól Veress István dr., a vallástani ügyeknél Rácz Kálmán, a népiskolaiaknál pedig Mocsáry László. A letárgyalt ügyek között különösen sok olyan fordult elő, amelyek a közoktatásügyi kormány meg­értőbb szándéka nélkül nem oldhatók meg és észre kell vennünk, minden mennyire kicsúszott önkormány­zati jogunk alól és került a kultuszkormány hatalma alá anyagi lerongyolódásunk következtében, ami a pro­testáns szellemmel nem rokonszenvező irányzat esetén egyenesen veszélyt rejt magában. Lapunk szűk kerete nem engedi, hogy minden közérdeklődésre számítható tárgyról tudósítást közöl­hessünk, ezért megelégszünk annyival, hogy néhányat kiragadjunk a sok közül. Az elemi és középiskolák nyári szünidejének a miniszter által tervezett meghosszabbítását s ezzel a szorgalmi idő megrövidítését mellőzve ezután is fenn­tartjuk az iskolai rendtartásnak azon intézkedését, hogy az iskolai munkánkat szeptember elején megkezdjük. Az iskolai kötelező filmoktatást nem engedjük át a Holland-Magyar kulturgazdasági r.-t. üzleti vállalkozá­sának, ami pedagógiailag sokszor kevés értékű filmet mutat be, hanem autonom jogunknál fogva magunk, a szaktanárok iniciativája szerint rendezkedünk be, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom