Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-12-29 / 53. szám
Melléklet a Dunántúli Protestáns Lap 1928. évi húsvéti számához. NAGYPÉNTEKI EVANGÉLIUM. A 31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32. Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszerítők, hogy vigye az ő keresztjét. 33. És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, 34. Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 35. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot veiének. 36. És leülvén, ott őrzik vala őt. 37. És feje fölé illesztők az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. 38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 39. Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. 40. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről! HÚSVÉTI EVANGÉLIUM. 1. A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2. És ímé nagy földindulás lön; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. 3. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. 4. Az őrizők pedig tőle való féltőkben megrettenének, és olyanokká lőnek, mint a holtak. 5. Az angyal pedig megszólalván, monda íté evangéliuma XXVII. rész, 31—50. vers. 41. Hasonlóképen a főpapok is csűfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről és majd hiszünk néki. 43. Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja: mert azt mondta: Isten fia vagyok. 44. Akiket vele együtt feszítőnek meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45. Hat órától kezdve pedig sötétség lön mind az egész földön, kilenc óráig. 46. Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: Eli, Eli! lama sabaktani ? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet ? 47. Némelyek pedig az ott állók közűi, amint ezt haliák, mondának: Illyést hívja ez. 48. És egy közűlök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vön, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 49. A többiek pedig ezt mondják vala : Hagyd el, lássuk eljő-é Illyés, hogy megszabadítsa őt? 50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. Máté evangéliuma XXVIII. rész, 1—8. vers. az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. 6. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek,r lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. 7. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt. ímé megmondottam néktek.r 8. És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak.
