Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-12-29 / 53. szám
Harminckilencedik évfolyam. 53. szám. Pápa, 1928 december 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE . —— - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. $&> IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK, Valami az új egyházi V. törvénycikkről, különös tekintettel az előkészítő eljárásra az egyházmegyei bíróságnál. Az országos zsinat letárgyalta és elfogadta az új egyházi V. törvénycikket. Legnagyobb változás ebben a régihez képest a tanácsok megszervezése, az egyházközségi bíráskodás kivételével, minden fórumon, a teljes bíróság feladatául csak az időszaki tanács megalkotása s a tagoknak a rendes tanácsba való beosztása maradván meg. Arról, hogy az egyházmegyei bíróságok teljes ülésben való tanácskozása és ítélkezése a gyakorlatban mennyi és mily nagy előnnyel járt már csak a biróképzés, birónevelés szempontjából is, nem akarok szólani. Pedig az egyházmegyékben hivatásos biró nagyon kevés van s a nagy többség autodidakta, vagy annak kellene lennie. Igaz, hogy a bíróság mellé rendelt ügyész a jövendőben mindent pótol s az ügyészt nem pótolhatja semmi, — de elvégre is a biró határoz s a helyes itéletmondáshoz nem elég csak a jó lelkiismeret. Ezen azonban már túl vagyunk. A rendes tanácsnak az elnökségen kívül az egyházmegyén 3, a kerületen 5, a konventen 7 tagja van. Időszaki tanács van az egyházmegyén és kerületen, rendkívüli bíróság az egyetemes konventen. Az időszaki tanács mind az egyházmegyén, mind a kerületen 5 rendes és 5 póttagból áll (13. és 15. §), ítélkezik ellenben a kerületi bíróság tanácsa az elnökségen kívül 5, az egyházmegyén pedig 3 tagú tanácsban. A kerületen behívandó tehát mind az 5 rendes tanácstag, az egyházmegyén pedig az elnökség az 5 rendes tagból azt a hármat hívja be sürgős szükség esetén időszaki tanácsülésre, akiket akar, akik tehát, az elnökség szivéhez testi, vagy lelki atyafiságban közelebb állanak, esetleg céljának, vagy szándékának előmozdítására alkalmasabbnak Ítéltetnek. Nem mondom, hogy így lesz, de tagadhatatlan, hogy így is lehet. Éppen azért teljes tisztelettel az országos zsinat iránt, de fel kell tennem a kérdést, hogy már csak a következetes eljárás kedvéért is . nem volna-e helyes a harmadik olvasásnál a 13. § harmadik bekezdését elnézésnek minősíteni, az egyházmegyei időszaki tanács rendes és póttagjainak számát 3—3-ban megszabni, az elnökséget a kiválogatás kellemetlenségétől, az ezzel esetleg együtt járó gyanútól és neheztelésektől megmenteni ? * Lássunk most egy egyházmegyei birósági előkészítő eljárást az új törvény paragrafusai alapján gyakorlati példában szemléltetve. X tanító közigazgatási pert indít Y egyházközség ellen 50 P borkollekta-ár kiszolgáltatásáért, melyet az egyházközség megtagad, mert a díjlevélben csak „termés és szabadakarat“ szerinti borkollekta van biztosítva, a tanító azonban méltán követel, mert a javadalmi jegyzőkönyvben ez a tétel 50 P értékkel, mint helyi javadalom szerepel s a kultuszkormány a tanítói fizetéskiegészítő államsegély megállapításánál be is számította. A panaszt az egyházmegyei bíróság lelkészi elnökéhez adja be (59. §), aki — tehát maga — hivatalból megvizsgálja, hogy a panasz a törvénynek megfelelően tétetett-e, a bíróság bir-e tárgyi hatáskörrel és helyi illetőséggel s ha hiány, van azt pótoltatja. Ha pedig hatáskör és illetékesség tekintetében vannak aggodalmai, ezt már nagyon helyesen közölnie kell elnöktársával, mert ebben végzéssel már az elnökség határoz. De valószínű, hogy a hatáskört, vagy illetékességet „leszállító“ végzés dolgában az egyházmegyei bíróságnak, illetve tanácsnak is üléseznie kell,, mert egyfokú felebbezésnek a felebbezési bírósághoz csak az alsóbb fokú bíróságtól van helye. A teljesen rendben lévő panaszt, ha ellene már semmiféle aggály sincs, az elnökség közli a panaszlott egyházközséggel (60. §), hogy arra 15 nap alatt nyilatkozzék. Mikor a nyilatkozat beérkezik, ezt és a panaszt a bíróság elnöke átteszi az egyházmegyei ügyészhez, ki 15 nap alatt nyilatkozik, hogy a panaszt közérdek szempontjából magáévá teszi-e, vagy nem. Mondjuk, hogy először átveszi, mert a tanító követelése a csatolt javadalmi jegyzőkönyv alapján jogosnak látszik s erről az egyházi elnököt értesíti is, de azután időközben visszalép, mert a követelés a díjlevélben nincs fixirozva s rájön, hogy az egyházi birósági ítélkezés fundamentális okmánya mégis inkább a díjlevél, mint a javadalmi jegyzőkönyv. Megteheti, mert a törvény 58. §. erre jogot ád Az ügyész visszalépéséről a bíróság a panaszos tanítót értesíti: tehát a tanácsnak össze kell ülnie, ez ügyben végzést hoznia, különben a bíróság a felett sehogysem értesíthetné (58. § 5. bekezdése). Mert kifejezetten bíróságról van szó, nem elnökről, vagy elnökségről. Most a panaszos tanító vagy „átveszi“, — fenntartja — a saját panaszát, vagy nem. Ha „átveszi“, az eljárás tovább folyik, ha az ügyészi vélemény megváltoztatásának hatása alatt nem veszi át, vagy a törvényes határidőn belül az átvétel felől nem nyilatkozik: a bíróság az eljárást végzéssel beszünteti. A bíróság szünteti be, tehát ismét tanácsülést kell tartani. Ezek szerint egy csak megindított, de időközben megszüntetett 50 pengős közigazgatási birósági eljáráshoz, ha a végzés megfelebbezve nem lesz, 2, esetleg 3 tanácsülés kell. A régi törvény szerint pedig mindezt elvégezte az elnökség és az ügyész — ingyen. * Most lássuk ugyanezen ügyben a békéltetési, vagy egyeztetési eljárást, ha az ügyész a panaszt mindjárt először nem teszi magáévá s a békéltetés célravezetőnek látszik. Békéltet az elnökség s ha a tanító és az egyházközség meghatalmazottjai jóakarattal megegyeznek s az
