Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-12-23 / 52. szám

240. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928

igaz kegyesség az a boldog bizonyosság, hogy Isten kegyelmébe fogadott.

Ahol a kegyesség nem ebből a bizonyosságból fakad, vagy nem afelé tart, ott mindig utánzata fejlődik ki. És nincs veszedelmesebb kísértése a papnénak, mint az, hogy az összes vallásos külsőségeket eltanulhatja, beleszokhatik, mégis látszat kegyessége lesz, mely sem békességet nem ad, sem üdvösségre nem visz. Rettenetes teher az ilyen vallásosság, mely az emberekért van, feltétlenül farizeizmusba viszi bele az életet; átokká válhatik a papnéság vagy rabszolgasággá.

2. Szorosan összefügg a papné lelki életével, hogy milyen eszmény él szivében a papságról, más szóval kifejezve: tud-e a lelkipásztor belső elhívásról az Isten Szentlelke által s urában minden gyarlósága és túlságos emberi oldalainak ismerete mellett is fel tudja-e fedezni és meg tudja-e becsülni az elhívott embert? Nem érti meg egy papné sem lénye egész mélységében az urát, míg ezen ponton meg nem érti. Á teljes lelki közösség akkor következik be a pap és a papné között, ha jönnek szent pillanatok, mikor a papné meglátja urán, mint ahogy az urának is vannak szent pillanatai, mikor meglátja önmagán az elhivatásnak, a felséges Istennek titkos kézjegyét. Az életnek nem a hétköznapi pillanatai ezek, talán egy egész életben egy-kétszer kitündöklő, egy szempillantásig olvasható betűi az Örkökévalónak, de ezek a pillanatok őrzik meg életüket, hogy egészen hétköznapivá ne váljon. , Igaz kegyesség nélkül sohasem fogja észrevenni az asszony a Szentiéleknek ezt a kenetét, még ha egy egész gyülekezet látja is már. Nem kell attól félni, hogy bálványt csinál az asszony a férjéből, valami földöntúli lénnyé emeli, vagy hiúságainak hizlalására fordítja. A papné minden más kiválóságát az urának a hiúság vásárára viheti, de ezt az egyet nem, sőt éppen ezen a ponton lesz az őriző angyala, ha az ura megfeledkezne magáról. Nem lehet olyan társtalan a lelkipásztor egy református eklézsiában, hogy önmagán kívül egy egész életen keresztül más ne tudjon az onnan felülről való elhívásról, egy valakinek lenni kell, aki segíti neki hordozni ezt az izzó terhet, mert ha nincs senki, maga is kételkedni kezd önmagában. Milyen jó, ha az az egy valaki — a feleségünk.

3. Legyen a papné az Igében otthonos. Egy intelligens asszony, ha mérnök, tanár, vagy orvos felesége lett, lassanként az ura szakjában olyan ismeretre tesz szert, hogy nem áll teljesen laikusként szemben az urával. Még titkon, lopva is elsajátít bizonyos alapismereteket, csakhogy az urával az őt érdeklő kérdésekről is társaloghasson. Volt egy olyan korszak egyházunk életében, mikor a papné tiszte az volt, hogy az ura könyveiről a port letörölgette. A Biblia ott állt egész életén keresztül az asztalon, de azt a papné egész életén keresztül ki nem nyitotta. Ez a korszak elmúlt, vagy gyorsan el kell múlnia és a Bibliában jártas papnéknak kell helyüket elfoglalni, mert az a könyv nem a férj kenyérkereső szerszáma. A Bibliában járatlan papné lesz 3 legelső, aki meg fogja unni az urát, mert megszokja. Az ura beszédének csak a külsőségeire figyel, a gesztusra, hanghordozásra, a hasonlatokra. Egyazon szerepben még a legkiválóbb színészt is megunjuk. A papnénak, ha nem mond maga az Ige semmit, csak kulisszatologató szerepe lesz az ura szolgálatában.

4. Legyen a papnénak egyházi műveltsége. Nagyanyáink sokszor csodálkozásba ejtenek bennünket tudományukkal, mikor a családfát századokra visszamenőleg, felmenő és lemenő ágban, a legapróbb részletekig el tudják mondani. Sokan a királyi ház bonyodalmas összeházasodási és elválási eseteit ismerik és hetekig tartó históriákat mesélnek el arról, hogy kik vannak bent a góthai almanachban. De a saját hitünk és egyházunk családfáját, az Isten megtisztított egyházának, ennek a királyi nemzetségnek dicsősér géről, hősiességéről, mártíriumáról, választott embereiről csak homályos emlékezéseik vannak. Pedig történeti múltúnk ismerete teremti meg a gazdag egyházi kultúrát és Írja rá arcunkra, jellemünkre, egész lelkületűnkre a református karaktert. Nagyon szegér nyék vagyunk lelkipásztori életrajzokban, de papné életrajza talán egy sincs egész református irodalmunkban.

Az egyházi műveltséghez tartozik a vallásos zene és énekköltészet öntudatos pártolása és kultiválása. Ám legyen zongora a papi házakban, de a muskátlis ablakok mögül ne a pesti kabaré dallamai hangoz^ zanak ki az akáclombos falusi utcákra. Ismerjék a papnék a jelenkorban élő kiváló egyházi Íróinkat, lapjainkat és szellemi irányzatokat, ne csak az uruk álláspontja szerint tápláljanak szimpátiát vagy anth pátiát az egyes nevek iránt, akiknek egyetlen gondolatát (sem ismerik.

5. Az egyházi műveltségből önként folyik, hogy a papné olvasó asszony, könyvszerető asszony legyen. Házi gondok, szegénység, kulturközpontoktól való távolság, társas érintkezés hiánya mind rettentően megnehezítik ezt a kívánalmat sokak részére, de a református paróchiáknak a magyar nemzeti érzés és lélek nagyszerű irodalmi és költői megnyilatkozásai számára ki kell tárni ablakukat és szivüket. Ha a magyar falura ráborul is a százados csend s a világ vége ott van a falu határában, hol az ég összeér a földdel, a paróchián tudni kell, hogy azon túl is van világ. A világ lelkének és az Isten lelkének ez a két nagy tengere mint hánykódik, küzködik, dagálya és apálya mint változik, egy olyan rejtett kis öblöcskében is, be kell, hogy nyomuljon, mint a református paróchia. Az olvasni tudó asszony azonnal nem érzi magát elmaradottnak a világtól. Az a csillagos torony, az a vadszőlővel futtatott lugas óriási jelentőségűvé nő szemében. Oázis a magyar Szaharában, őrtorony a viharos éjszakában, rádió leadóállomás az Isten országának egyik előretolt hadállásában.

6. Lelki otthona az egyházi élet legyen. Szeresse azt a népet, akik között él s próbálja felfedezni, milyen óriási lehetőségek nyílhatnának, mint intelligens magyar asszony számára a nép egyszerű leányai és asszonyai között az élet szebbé, gazdagabbá tételére. Akinek esze a pesti színházakon, szórakozásokon, a legújabb divaton, úri szalonon és társaságokon jár és boldogtalannak érzi magát szűk és kicsinyes környezetében, az elvette büntetését, mert egy magyar református lelkipásztorhoz merészelt férjhez menni. Tudják meg azok, akik ilyenekről álmodoznak, hogy a pesti papnék itt lakhatnak a színházak tövében, a legújabb divat hónaponként a kirakatban vonul el szemeik előtt, de úgy el tudnak nélküle lenni, mintha a legtávolabbi faluban élnének. Elvesztették érzéküket a szórakozások iránt, mert egy nagyobb és gazdagabb életet ismertek meg, a gyülekezeti életet, ahol mint lelki otthonukban jól érzik magukat.

Aki szívesebben hallgatja, ha nagyságos asszonynak hívják és nem elég előkelő a tiszteletes asszony, tudja meg, hogy ezen a néven csak nagyon keveset