Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-12-09 / 50. szám
Harminckilencedik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1928 december 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®1® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A missziói törvényjavaslat. Kivonat a dunántúli református egyházkerület Pápán, 1928 szeptember 26—28. napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 213. Az országos zsinat elé benyújtott s véleményezés végett az egyházmegyékhez letett, a magyarországi református egyház missziói munkájáról szóló törvénytervezetre az összes egyházmegyék beterjesztették észrevételeiket. Az egyházmegyék felterjesztéseit figyelembe véve egyházkerületi közgyűlés kívánatosnak és szükségesnek tartja a missziói munkák törvényhozásilag való szabályozását, hogy a missziói munka református jellege és az egyház életéhez tartozandósága ezáltal is biztosíttassék. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény olyan kötelező jogszabályokat tartalmazhat csupán, melyek megvalósítható követelményeket állítanak fel, továbbá tekintettel arra, hogy egy elhibázottan megcsinált törvény lehetetleníti a folyamatban levő munka tovább fejlődését, általánosságban csak az 1—11., 36—44. §-okat (de ezeket is az alább megjelölendő módosításokkal) tartja törvényerőre emelhetőnek, míg á 12—35, §-okat, melyek a missziói szövetségekre vonatkoznak, teljesen kikapcsolandónak véli egyházkerületi közgyűlés, bár a belsősomogyi és tatai egyházmegyék a legmagasabb tagozaton megvalósítását javasolják, mert í. félő, hogy ez a szövetség csak elmélet, illetve törvény marad; 2. a missziói bizottságok minden nehézség nélkül el tudják végezni a missziói szövetségnek szánt munkát; 3. az egyházközségi missziói szövetség könnyen contra-presbiteriummá válhatnék, s olyan súrlódásokat, meghasonlásokat idézhetne elő, miért egyházkerületi közgyűlés még indirekt felelősséget sem vállalhat; 4. az egyházmegyei és egyházkerületi missziói szövetségeknek jóformán semmi jelentőségük sincs, közgyűlést is csak három évenként tarthatnának; 5. az adakozásban rejlő missziói értéket ugyan hangsúlyozza egyházkerületi közgyűlés, de a „tagdíj“ jelleggel bíró hetenkénti adomány beszedése technikailag is nehézségekbe ütközik és a heti keresettel nem rendelkező népünknél, még a a legbuzgóbb és áldozatkész egyháztagoknál is elidegenedést eredményezne a „hetenkénti zaklatás“; 6 a missziói szövetségek gondolata nagyszerű, de gyakorlati értékét ki kell próbálni, törvénnyel kísérletezni nem lehet. A drégely palán ki és mezőföldi egyházmegyék észrevételei alapján megváltoztatandó az 1. § szövegezése, mert az eredeti szöveg meghagyása esetén, törvényhozásilag állapíttatnék meg, hogy egyházi intézményeinket a századok viharai között nagy áldozatkészséggel fentartó s hitvalló őseink s a ma élő, a missziói munkát már évtizedek óta végző nemzedék semmit sem tettek az Úr Jézus missziói parancsának betöltésére. Egyházkerületi közgyűlés a mezőföldi javaslat szerint kívánatosnak látja az 1—3. § helyett a következő 1. §-ot venni fel: „A missziói tevékenység a magyarországi református egyház munkájának lényeges alkotó része, mely két főágra oszlik: a belmisszióra és a külmisszióra“. A 4. §-ból kihagyandók a „névleges, holt. . . valódi élő egyháztagok“ megbélyegző kitétel s helyette ez veendő fel: „hitüket munkájukkal megbizonyító egyháztagokkal tegye“. Törlendő a 7. §-ból „az országos református missziói Szövetség“. — A 43. § ekként volna módosítandó: „. . . az egyetemes konvent missziói hatáskörébe tartoznak, ha egyéb tekintetben valamelyik egyházkerület az illető főiskola nem közvetlen felügyelője, ellenkező esetben missziói szempontból is kiterjed a főiskolára az egyházkerület hatásköre . . .“ Az egyházmegyék véleményét egyházkerület felterjeszti az országos zsinatra. Az őrségi egyházmegye püspöki meglátogatása. A kora délutáni órákban indult el püspök úr a kissé félreeső és az esőzés folytán járhatatlanná lett útszakasz miatt szinte megközelíthetetlen Barabásszeg meglátogatására. Az útvonal egy részét nem lehetett autókkal megtenni, hanem Pórszombattól Moháb Károly földbirtokos, kinél püspök úr rövid látogatást is tett, volt szives két fogatot püspök úr és kísérete rendelkezésére bocsátani és az ő fogatával ment püspök úr Barabásszegre. Paizsszegnél a barabásszegiek lovasbandériuma várta püspök urat és kisérte Barabásszegre. A lelkészlak előtt Petho Antal lelkész lendületes beszédben köszönte meg püspök úrnak, hogy a rossz idő és még rosszabb út dacára is fölkereste barabásszegi híveit. A fogadtatás után püspök úr délesti könyörgést tartott és szívhez szóló beszédet intézett a gyülekezethez; a templomban küldöttségeket fogadott, melyeknek során legelőször Pethő Antal lelkész a presbitérium, majd Major Jenő csonkahegyháti körjegyző a körjegyzőség s végül Balog Endre főszolgabíró a járás küldöttségét vezette és üdvözölte püspök urat. A generális vizitációi presbiteri gyűlésen püspök úr teljes elismerésének adott kifejezést az egyház külső és belső épülésén; az összes egyházi épületek jókarban vannak, az egyház vezetése kifogástalan, a hitélet élénk. Barabásszegen megjelent ez alkalomra ez egyházközség volt és még minidig nagy szeretettel körülvett lelkipásztora, Fejes Gábor nagyrákosi lelkész is. Uzsonnára Pethő Antal lelkész látta vendégül püspök urat,
